Hogyan beszeljek a parommal arrol, hogy tul sokat kolt a gyerekere?

# 16/20

Az a felmérés úgy ahogy volt egy baromság volt. Kimutatásban volt 3.milliós esküvő amit a szülők álltak meg 5 milliós egyetemi képzés. Annak az ég világon semmi köze nem volt a magyar valósághoz.

Nézd, ha éppen készülnék összekötni az életemet vele, nálam bizony jó pont lenne, hogy gondoskodik a gyerkéről, hiszen ki tudja, talán a mi kapcsolatunk se fog örökké tartani, de legalbb tudom, ha engem már nem is szeret, nem a gyereken áll majd bosszút.

Sokat elárul egy férfiórl, hogy hogyan vélekedik a korábbi családjáról, miyen kapcsaolatban van velük.

Én nem leszólni akarok senkit, de én fel lennék háborodva, ha nem költene a gyerekére. S tényleg semmi közöd, hogy mennyi pénzt költ a gyerekre

Ha ez probléma, nagyon ajánlom megfontolni azt az összeköltözést, mert mire beköltözöl, költözhetsz is ki. De ez csak szerény véleményem

Nyugodtan hozd fel, vond kemenyen felelossegre,hogy bezzeg neked a multkor csak 60e-ert vett nyaklancot, mikor vehetett volna 100-ert is, de a maradekot a gyerekere koltotte.

Es utana rohanj vissza bogve anyucihoz, hogy kivagott, mint a macskat sz...ni.

Roviden: mindketten jobban jarnatok egymas nelkul. Neked lehetne uj, facer penzes pasid, o meg megszabadulna egy onzo r.b.nctol.

Eszembe nem jutna beleszólni, hogy a párom mennyit költsön a lányára. A gyerek ott van, ahol akar, nincs megszabva, így náluk nincs kifejezetten gyerektartás. Minden költséget megosztanak, nincs veszekedés a pénzen, nagyon szépen oldottak meg mindent.

Jegyezd meg, hogy a gyerek volt előbb, és mindig is ő lesz a fontosabb. Amíg az alapvető dolgokra van pénz, semmi közöd hozzá, hogy a többit hova teszi.

Most én leszek a gonosz, előre tudom. De én is új feleség vagyok, elég régóta, a gyerekkel jó a kapcsolat, tehát nem én vagyok a gonosz mostoha a Grimm mesékből.

Leírom a történetet, kicsit a másik oldalról nézve a dolgokat.

Gyerek 5 éves volt, mikor a férjem elköltözött tőle és az anyjától. A férjem eleinte minden szirszart megvett neki, erején felül fizetett az exének tartásdíjat, mint kiderült, leginkább lelkifurdalásból. A család többi tagja szintén igyekezett mindennel elkényeztetni Gyereket, hogy enyhítse a válás miatti helyzetet. Sajnos ez hosszú távon nem sült el túl jól, de szerencsére a férjem volt az elsők között, aki ezt belátta. S hogy mi a gond? Sajnos Gyerek az idő teltével egyre anyagiasabbá vált. Rossz ezt így leírni, hiszen az elején még igen kicsi volt, egy ennyi idős gyerekről nem is gondolná az ember, hogy így megváltoztatja, hogy hirtelen mindent megkap.

Az első intő jel az volt, hogy mindenkit megpróbált túllicitálni, egy idő után nem lehetett vele semmiről beszélgetni, mert folyton oda lyukadtunk ki, mije van, mit kapott legutóbb és mi a következő, amit meg akar kapni. 10 éves kora körül már volt két játékkonzolja, évente kapott telefont, számítógép, újabb és újabb kütyük követték egymást, s egyre kevésbé becsülte meg őket. Most 12 éves, és folyton az a témája, mennyire menők a cuccai, mije jobb és újabb, mint x vagy y osztálytársnak. Volt olyan eset, hogy vendégségbe mentünk, és a házigazda számítógépsarkára nézve az volt az első kijelentése, hogy de gáz, milyen kicsi monitor, az enyém sokkal nagyobb. Azt hittem, a föld alá süllyedek szégyenemben...

A mi felfogásunk a férjemmel nagyon más a pénzről, ő igyekszik is ezt átadni, a különköltözés után 2-3 évvel teljesen leszokott arról, hogy ajándékokkal kárpótolja Gyereket, de lehet, hogy egyrészt késő volt, másrészt a család többi része folytatta, így egyedül maradt ebben. Most abban bízunk, hogy a kamaszkor végére talán alábbhagy ez a kivagyiság, mert ha ennyire pénzben méri a világot, nem becsüli az anyagiak értékét, félünk, hogy hatalmas csalódások fogják érni, ha kikerül az életbe.

Szóval szép és jó, ha az apa támogatja mindenben a gyerekét, de ész nélkül sem szabad, itt egy ponton túl nem érvényes a minél több, annál jobb elve.

Remélem, az őszinteségem miatt nem pontoztok le, a valóságot írtam, saját tapasztalatból.