Nevelőapák milyen mértékben gondoskodnak a nejük "hozott" gyermekeivel?
Hát elég furán gondolkodik az új férjed. A páromnak is nevelőapukája volt és egy féltestvére aki a nevelőapától volt. Apósom egy percig nem kivételezett a kisebbik gyerekkel, egy percig nem volt kérdéses, hogy a párom is főiskolára/egyetemre ment. Mindig mindenki előtt úgy beszél a páromról is, hogy a nagy fiam. Teljesen elfogadta, sajátjaként nevelte.
Szerintem jogosan aggódsz, mert a házba közvetve te is be fogsz szállni, mivel amíg ő arra költi a fizetését, addig neked kell őt is eltartanod a gyermekeiddel együtt vagy ha úgy tetszik nem fog olyan mértékben beszállni a havi kiadásokba, ahogy eddig. Szóval ha kimondatlanul is, de te is beszállsz majd a ház költségeibe. Ha akarsz, ha nem. Én megbeszélném azért vele ezt, hogy mi is a célja ezzel.
Tényleg picit furán tetted fel a kérdést, de nyelvtanilag fura:)
Én csak a magam példáját tudom, tehát ezt oszthatom meg veled.
3 gyerekkel mentem egy új kapcsolatba, a párom egy gyereket hozott. Az ő fia nem az anyukánál, hanem nála maradt, bár nagykorú(19), de persze még nem önellátó.
Tehát most 4 fiú van, mindegyik egyetemista. Mellette dolgoznak, de az azért kevés az önfenntartáshoz.
Ugyan mi össze nem házasodtunk, de társul fogadtuk egymást, ha lehet, egy életre.
Az elején ment a harc, hogyan is legyen. Én úgy gondoltam, az én gyerekeimet én tartom el, ahogyan tettem az elmúlt 15 évben. A párom kártyát adott a számlájához, hogy azt használjam ha be kell vásárolni...persze nem használtam.
Természetesen ha vásároltam, akkor vásároltam a páromnak és az ő fiának is, hiszen magaménak érzem.
A párom hasonló módon gondolkodott, tehát próbálta kompenzálni a fiúknál a dolgokat. Fizette az albérleteket, ruhákat vett nekik...
Aztán rájöttünk, hogy ez nem nagyon vezet sehová. Én megszüntettem a számlámat, közös számlára megy a pénz. Mindketten azt használjuk, abból fizetjük ami szükséges.
A kp.-t is egy helyen tartjuk, az vesz el belőle, akinek kell. Már nem nézzük, hogy kinek a gyereke mennyibe kerül, hanem családként élünk.
Nem tudom hogyan reagálnék, ha a párom külömbséget tenne a gyerekek között, hogy melyik az én, a te és a mi gyerekünk. Biztosan nem esne jól, bár azt hiszem, nem is szerettem volna bele ha ilyen lenne.
De mindenki más. Nem tudom, elvárható-e hogy támogassa a fiaidat? Elméletben nem, hiszen nem az ő gyerekei. Viszont már akkor is tudta hogy a fiúk veled "járnak", amikor elvett. Ha egy pasi olyan nőt választ, akinek gyerekei vannak, az bizony viszi az egész "csomagot". Ez fordított esetben (ha a pasi hoz gyereket a kapcsolatba) is így van. Szerintem.
Amúgy az egyetemre készülő gyermek igényeljen diákhitelt. Mellette, ha jól tanul, ösztöndíjat is kaphat és egy keveset dolgozni is tud. Ebből már tehermentesíteni tud téged anyagilag. A gimnáziumba készülő srác még eltartásra szorul, de hamarosan ő is keríthet valami munkát.
Talán mond meg neki,hogy a törvények értelmében minden vagyon és adósság,és minden jövedelem,ami a házasság alatt keletkezik,közös szerzemény.( Tehát,ha elválnátok,a ház felét neked ítélné a Bíróság,függetlenül attól,hogy kinek a nevén van az ingatlan).Ez alól csak akkor mentesülne,ha a házat nem vette volna,hanem a szüleitől örökli,az akkor külön vagyonnak számítana.
Amikor feleségül vett,tudta,hogy vannak gyerekeid,ezért felelősséget is vállalt értük,tehát az iskoláztatásukhoz is hozzá kell járulni.Legalábbis a középiskolás esetében,mert ő még tanköteles.Az egyetemre menő gyerek esete eshet más elbírálás alá.
Az enyém fizeti az egyetemet, a táncórát, a biciklit, a konyhát. Előkészítőt és aranyláncot. Miközben a sajátjának csak ajándékot vesz,és telefont tölt, + én korrepetálom a kislányt, mert más megvan neki minden.Az ő anyukájának a barátja is sokat költ őrá, mert annak meg nincs saját gyereke.
Én feszengek, de saját apjuk nem fizet, az én pénzem nem elég, a párom meg nyugtatgat. Ő erőltette karácsonyra a vágyottnál sokkal jobb telefont is a lányomnak.
Az öröklés más dolog. ezt kéne tisztáznotok, mert így kívülállónak érezheted magad. Mondd meg, hogy örököljön az ő lánya, ha úgy akarja, írjon végrendeletet, és írjatok házassági szerződést. Jobb lenne azt tisztázni nyíltan, az elhallgatás rosszt vért szül. Még ha nem értetek is egyet, akkor is jobb lenne megbeszélni, tiszta helyzetet teremteni. akkor nem lesz rossz érzés.
Ne vedd rossz néven tőle, másodszor az ember akaratlanul is óvatosabb! Ne félj ezt megbeszélni, ez a legjobb, amit tehetsz.
Ha te csak a konyhára költessz , ő meg mindent a házra,akkor te tartod el őt, s ugyan az, mintha a házra költenél.Így meg te jársz pórul. Ha mindent felez, akkor a kislány veszít.Keressetek korrekt megoldást!Akár jogi segítséggel! Írjatok szerződést, tisztázzátok előre, kinek mi jár, és mi kié.Ez nem bizalmatlanság, magyarázd meg neki-azért teszitek, hogy a szeretetet ne mérgezze meg titkolt rossz érzés az anyagiak miatt!
Ja, bocs, én már megszavaztam , hogy lány lesz!
A házasság gazdasági közösség (is)
Meg kell beszélni, hogy ki hogy részesedik.
A munkaadóval se utólag tisztázod az órabért. Ami a házasság közben keletkezik, az feleződik.
Örökölni csak az egyenesági leszármazója örököl(a te gyereked nem, ha nem veszi nevére) s te haszonélvezetet kapsz. ezen most akarnak változtatni, hogy a házastárs is egy részt-mintha gyerek lenne-örököljön.
Ha ti máshogy kívánjátok, azon a végrendelet segít. Ha válástól fél, azon a házassági szerződés. Lehet, hogy kevesebbet keresel, de ellátod majd a háztartását, a gyerekét, amiért nem kell fizetnie senkinek.
30-at adsz az egyetemistának, mellette lesz ösztöndíja, és dolgozhat is. A maradék 90-ből fog jutni a középiskolásra, ha kajára, tüzelőre nem kell költened.Max. hagyd ott a csekkeket, majd a férjed kifizeti.
Cs.p. benne van?
Bursa ösztöndíjra jelentkezzetek ősszel!
De I.!! Beszéld meg ezt vele!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!