Van itt olyan elvált apuka, aki nem tartja a kapcsolatot a régi házasságából származó gyermekeivel?

Én ebbe a szituba vagyok,és nő vagyok!Szóval az exem csak a lányunkra kiváncsi,mivel az ex anyós hetente 3szor is elviszi,és vele játszhat!A kisebbikre,aki még csak 3 hós nem kiváncsi!1szer kérte h hadd nézze meg!Ezzel nem a férfiakat akarom szidni vagy ilyesmi,de az én exem speciel az új kapcsolata miatt tojik a fiára,a lányával sem foglalkozna,ha nem vinnék a helyébe!

Bocs, hogy nem válaszolok, de erre én is kíváncsi lennék, én vagyok a gyerek.

Én elvált feleség vagyok. ( nem miattam váltunk el...) Az apuci eleinte elvitte a lányunkat, rendszeresen meglátogatta, foglalkozott vele. Később lett új családja, már két gyerekkel. Azóta a közös lányunk teljesen kiesett az életéből. Nem én tiltottam, sőt könyörögtem, hogy legalább néha hívja fel, beszélgessen vele, ha már nem viszi el. A lányunk már 16 éves. Többször is megkérdezte apuját, hogy mi van. A válasz: majd beszélünk, majd kereslek, de sok dolgom van. Ez kb 4 éve van így. Pedig a lányom imádta az apját. Szóval nem mindig a volt feleség vagy a gyerek a hibás!!!!

Második feleség vagyok. A férjem rendszeresen tartja a kapcsolatot az előző házasságból való gyerekeivel. Közös gyerek is van, imádják egymást a féltesókkal. Nincs kivételezés, egyformán kapnak mindannyian. A férjemet nem is lehetne eltiltani egyik gyerekétől sem, még ha akarnánk sem. Nincs vita, nincs fúrkálódás az ex és én nem bántjuk egymást, a gyerekek előtt nem teszünk egymásra megjegyzést. Az én szüleimtől a párom gyerekei ugyanúgy kapnak ajándékot szülinapra, névnapra, karácsonyra stb..., mint a saját unoka.

Hát..... Mi a 6 éves kislánykámmal most nyáron szembesültünk az apa családból való kiválásával.Az a szép, hogy volt neki másik két kislánya , akik már nagyok 18 és 20 évesek most. Anno pont az fogott meg benne, hogy annyira ragaszkodott a lányaihoz. Később ez a ragszkodás már "csak" rám vonatkozott, illetve úgy nézet ki, hogy mindent be kellett vállaljak amit a gyerekek kitaláltak (ennek ellenére nem bírtak) . A közös gyerekünkre ezek a nagylányok a mai napig féltékenyek. Mivel egy új kapcsolatba lépett az exem, ahol van egy kb. 15 év körüli kislány pont azt nem értem ,hogy a mi lányunk miért nem fontos számára legalább annyira mint anno a másik kettő? Bármit megadnék, hogy ne kelljen ennyit nélkülöznie a személyét az én lánykámnak, de az új hölgy az orránál fogva vezeti és a heti többszöri láthatásokból nagyon hamar heti egyszeri mára pedig kéthetente egyszeri láthatás lett. Ráadásul nem hajlandó jogilag rendezni az ügyet, nekem pedig azt mondták, hogy amíg ki nem nyomozom a címét nem tudnak mit kezdeni a beadványommal a bíróságon. (mert persze nem adja meg én pedig addig nem adom a gyereket több napra--sztem helyesne) Ebből én azt szűrtem le, hogy nem érdekli már a gyereke sem. A szívem megszakad! A saját fájdalmam mellett még a kislánykámét is viselem és próbálom Őt megkímélni a csalódásoktól de tehetetlen vagyok. Ha két hetente kegyesen el is viszi a gyermeket, akkor a másik két gyerekét is meghívja és ráadásul már a gyerekért is az új nővel állít be. Gyakorlatilag egyetlen perc sem jut csak a kicsinek, mindenen osztoznia kell ami apa. Pedig eddigi életét úgy élte, hogy éjjel-nappal anya is volt és apa is volt és Ő volt a család közepe, szíve, lelke, bája. :(:(:(:(: Önző, egoista hozzáállás megtámogatva egy féltékeny és arrogáns nő bújtogatásával.