Szégyellnem kellene, hogy a szüleim támogatnak még?
22 éves vagyok, egyetemista. Mikor elkezdtem az egyetemet, a szüleim vettek nekem egy mini lakást, mert pont akkortájt örököltek egy nagyobb összeget, és úgy gondolták, hogy jobban megéri befektetni ily módon, mintha a bankba tették volna bele.
Ezt a lakást kissé fel kellett újítani, és be kellett rendezni (ágy, asztal, tv, szekrény, mosógép, stb..)
Nem kérkedtem, nem dicsekedtem vele, ha valaki rákérdezett, akkor annak elmondtam, hogy saját lakásban lakom, de már akkor sokan bántottak, hogy persze, mert én saját lakást kaptam, ők meg még az albit is alig tudják kifizetni, és számos ehhez hasonló dolog.
A szüleim azóta is támogatnak, leginkább anyagiakkal, mivel azt vallják, hogy most a tanulással foglalkozzak, dolgozni ráérek később is.
Ha nem megyek haza huzamosabb ideig, akkor küldenek ételt és egy-két fontos dolgot.
Tegnap visszajöttem a lakásomba, és a szüleim hoztak el, mert pár dolgot el szerettem volna hozni, amit busszal nehéz lett volna, és ha már itt voltak, elmentünk bevásárolni, mert eléggé üres volt a hűtő.
Nem luxuscikket vettünk, csak ilyeneket, hogy: vaj, felvágott, sajt, zöldség,gyümölcs, szóval alapvető élelmiszereket.
Tegnap este itt volt pár ismerősöm,és mivel a pezsgő is benne volt a hűtőben, mikor kivették és meglátták, hogy tele van, elkezdték mondani, hogy mennyire elkényeztetett vagyok, meg mindent a s.ggem alá tesznek, meg, hogy tudom, hogy ők nem állnak úgy anyagilag, inkább nekik adnám a pénzt, és még ehhez hasonló dolgokat.
Nagyon rosszul éreztem magam, és elgondolkodtam, hogy lehet, hogy tényleg gáz, hogy ennyi idősen még a szüleim támogatnak, és a saját lábamra kellene állnom.
Szerintetek?
válasza:# 10 "mi van sracok? savanyu a szolo? lehet h nektek ki volt nyalva a feneketek azert beszeltek igy ;) mondhatom eretten viselkedtek es meg ti szoltok meg. hahaha"
Egy huszonéves taknyos kölyök vagy, gyerekkel. Én hahaha.
válasza:21 vagyok, most fogom befejezni az egyetemet, és ha minden jól megy, utána kapok is munkát, és elkezdhetek dolgozni. Ez egy olyan szak, ami szinte csak gyakorlatokból áll (meg persze könnyebb-nehezebb előadásokból,) ezért esélytelen volt, hogy mellette rendes munkát találjak.
Szüleim mai napig támogatnak, pedig nem vagyunk eleresztve pénzzel, sőt. Kifejezetten a középréteg alján lehetünk valahol, de azért messze nem vagyunk mélyszegénységben. Igyekszek nem a terhükre lenni, nem kérek minden hónapban új ruhát, nem sminkelek, nem járogatok el szórakozni heti szinten, jól tanulok.
Na, "barátnőm" volt az, akinek mindent a segge alá pakoltak, mert jómódú családból származik. Ezt soha nem is titkolta, sőt, fényezte a dolgot, hogy szinte bármit megkaphat. Mikor én elkerültem egyetemre, kiröhögött, hogy rosszul fogok járni, nem fogjuk tudni finanszírozni, és hogy kicsit sokat képzelek. Neki amúgy azt mondták, hogy dolgoznia kell, addig nem mehet egyetemre, amíg nem keres pénzt... de ez tök jól jött neki, jó kifogásnak tűnt, hogy ne kelljen egyből tovább tanulnia, és lustálkodhat egy kicsit.
Most ott tartunk, hogy én nemsokára végzek, ő meg rájött, hogy mégis el kellett volna kezdenie azt a hülye felsőoktatást, mert semmire nem fogja vinni az életben. Röhöghetnék én is rajta, de nem érdekel. Szüleit ócsárolja, hogy ebben a helyzetben egyedül hagyták őt, miközben a nyári 2-3 külföldi nyaralásról le nem mondanának, soha semmiért. Nekem ez magas, és valahol undorító. Mi, bár továbbra sem vagyunk gazdagok, nem szegényedtünk el, és továbbra is tudom, hogy kikhez és mikhez tarthatom magamat, úgy őszintén.
Remélem tanulságos volt.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!