Szégyellnem kellene, hogy a szüleim támogatnak még?

Utolsónak:

Én szülő vagyok! Mi is mindent megteszünk a gyermekeinkért, lehetőségeinkhez mérten támogatjuk őket! Nem hiszem, hogy emiatt el lennének kényeztetve. Úgy gondolom, amíg egy gyermek nappali tagozaton tanul a szülőnek mellette kell állnia, hogy gondtalanul, nyugodtan be tudja fejezni a tanulmányait.

Ha nem teszel meg semmit azért, hogy önállóan boldogulj, hogy felépítsd a saját, privát életedet, akkor szégyellned kell magad. De nagyon-nagyon.

Ha viszont igyekszel, tanulsz becsülettel, mellette munkával próbálod megkeresni azt a pénzt, amire azon felül szükséged van, hogy otthon laksz és étkezel (öltözködés, szórakozás, művelődés), akkor nem kell szégyellned. Utóbbi esetben a szüleid is tudják, hogy érdemes befektetniük, mert megtérül a képzettséged által a te saját életedben ez a befektetés.

Tehát utóbbi esetben nem élősköségről, hanem a neveltetésed utolsó szakaszáról van szó, amit minden normális szülő örömmel támogat még akkor is, ha erőfeszítésekbe kerül.

No de kérdezem én, hogy amikor életre hívjuk a gyereket, azon gondolkodunk-e, hogy majd félkészen ki fogjuk repíteni?

Ép lelkű és ép elméjű szülőnek ez eszébe sem jut.

Tehát: a hozzáállásodon múlik, hogy ha támogatnak, akkor szégyellnivaló -e, vagy sem.

4 Irigy vagy.

11 Attól, mert lusta voltál az egyetemhez, még nem másokat kéne lehúzni.

Nagyon gáz ismerőseid vannak:S Miért lenne ciki az, ha támogatnak? Szerintem a világ legtermészetesebb dolga. Inkább az a ciki, ha valaki nem támogatja a gyerekeit. Vagy ha valaki irigy. Szerintem keress jobb barátokat, mert ezek nem azok.

26 éves vagyok, nincs párkapcsolatom. Van munkám, de a keresetem nem lenne elég egy albérlet fenntartásához, s ahelyett, hogy fillére kiszámolom a pénzemet, s csorgatom mindenért a nyálamat inkább itthon vagyok. Ha úgy alakul segítek a szülőknek, s emellett legalább tudok valahogy élni, nem úgy mint az emberek többsége sajnos.

Szégyellnem kellene? Sok ember szerint igen, de én meg lesz*rom őket. Miért?

Ugyan támogatnak, támogatni próbálnak valamilyen szinten, de azért igyekszem ezért szólni. Magam takarítok, mosok, vasalok, magamra bevásárolok, tehát úgymond azért eltartom magam attól függetlenül, hogy egy fedél alatt élünk. Ha megszorulnak adok pénzt, vagy máshogy segítek, ha arra van szükség.

De belegondolva mi lenne jobb? Egy albérletben nyomorogni, s úgy, hogy talán hónap végén marad annyi, hogy vehessek magamnak egy zacskó chipset, vagy egy üveg üdítőt? Ehelyett itthon vagyok, van pénzem, el tudok menni szórakozni (nem inni, lerészegedni kocsmák borgőzében). Diákként évente egyszer kimentünk az ingyen strandra, ami 20 km-re volt, de buszra nem volt jegy, mentünk bicajjal. Nagy álmom volt elmenni ismét a pesti állatkertbe, amit anno sulis kirándulás keretén belül láttam. És persze jó lett volna itthoni szórakozásra költeni, új műszaki cikkek stb.

Az eltelt három év alatt szinte mindenem meglett. Anyámmal megjártuk első évben az állatkertet, tavaly előtt fizettem apámmal együtt az útjukat, tavaly pedig egy ismerőssel találkoztam, s jártuk be. A helyi strandra is ki tudtam járni, s hónap végén se vacogott a fogam, hogy mire is lesz pénz. Írom ezt 26 évesen, munkával a "s*ggem alatt"

Gáz? Nem.

Elolvasva ezt kérdező gondolkozz el azon, másnak ennyijük sincs. De te a szerencsésebbek közé tartozol, s örülj neki, hogy támogatnak téged! Így legalább lesz időd mindenre, s nem kell azon aggódnod hogyan teremted meg a tanuláshoz, megélhetéshez szükséges dolgokat.

Akik pedig ezt mondták neked, azok nem barátok, hanem csak ismerősök, akik irigyek rád.