Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Baj az egy felnőttre nézve,...

Baj az egy felnőttre nézve, ha egy gyerek meg tudja bántani? Akár a szülője, akár nem.

Figyelt kérdés

Au pair vagyok külföldön és a gyerek elég lehetetlenül viselkedett sokszor, rúgdosott meg ilyenek. Egy helyben ültem és csak akkor voltam hajlandó ránézni, amikor normálisan szólt hozzám. Addig is gyakran volt bunkó, de lekezeltem és egészen normális mostmár. Aztán egyik este beszélgettünk és persze kiderült, hogy szenved amiatt, hogy minden au pair lelép mellőle és hogy úgy érzi, hogy nem szeretem, meg ilyenek.

Én 18 éves vagyok, nem házimunkáztam otthon, itt meg tisztasági mániások, sokat csesztek le előtte, nem volt kistestvérem és érzi is, hogy nem kontrolálom teljesen a helyzetet és gyerek ezért ezt ki is használja. De megbeszéltük és én kitaláltam másnapra csomó elfoglaltságot, félig tanulósat, meg játszhattunk is volna és tök lelkesen vártam a sulinál. Erre az első mondata az volt, hogy rossz snacket hoztam, hülye vagyok, az utcán őrjöngött velem, kitépte a kezét a kezemből, amikor át akartunk menni az úton és amikor hazaértünk akkor mondtam, hogy ma nem játszom vele. Mert én is ember vagyok és még ha kutyája lenne, az se csinálná mindig azt, amit ő mond és hogy következményei vannak a viselkedésének. Ezenkívül jól elvoltunk, de következetes voltam és ezért többször őrjöngő rohamot kapott. Aztán amikor hazajött az anyja ő ezt úgy fogta fel, hogy én lealacsonyodtam a szintjére, hogy a barátai mondanak ilyeneket, hogy nem játszanak vele, mert rossz volt, én viszont végig nyugodt maradtam, de elmondtam az anyjának, hogy amúgy nem csak nevelési célból nem játszottam vele, hanem mert már kedvem se volt, mert megbántott, főleg azok után, hogy előző nap beszélgettünk. Erre kábé kiröhögött és lesöpörte a vállát, hogy egy gyerek hogy bánthat meg egy felnőttet és hogy én nem vagyok az (ez igaz amúgy, de attól még alkalmas lennék arra, hogy egy normálisan viselkedő gyerekre vigyázzak) aztán elmondta a férjének, aki szintén kiröhögött és megkérdezték, hogy én meg tudtam-e bántani az anyámat valaha? És mondtam, hogy 9 évesen is igen. Attól még, hogy valaki gyerek, nem egy fogyatékos, aki teljesen nem felel a szavaiért és néha simán megbánthat valakit aki felnőtt, anélkül hogy tudná, de aztán fontos hogy megértessük ezt vele szerintem... vagy hát lehet hogy én meg anya nagyon rosszul csináltuk ezt, de amikor láttam rajta, hogy valami rosszul esik, akkor mindig sokkal jobban elszégyeltem magam, mint amikor ordibált. Én se mondtam a gyereknek hogy bánt a dolog, csak azt, hogy elrontotta a kedvem és így már nem akarok játszani és hogy nem lehetnek egyoldalúak a kapcsolatok és neki is tennie kell felém gesztusokat, mert nem vagyok egy megvett tárgy. A nő szerint meg játszanom kellett volna vele. Jól csináltam amit csináltam? Anyukák, apukák, meg akárki: előfordul, hogy meg tud bántani egy gyerek? És kimutatjátok, ha igen?


2009. nov. 24. 16:44
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
Kellene valami, amiben konstruktívan kitombolhatná magát.
2009. nov. 24. 19:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 A kérdező kommentje:
Járatják ide-oda, mindenféle foglalkozásokra, meg be akar kerülni a Lion King musicalbe és arra trenírozzák a szülei. Ezt is ő akarta és kicsit igazságtalan voltam amikor azt mondtam, hogy elnyomják, mert hétvégi focija is van, ott is találkozik gyerekekkel, inkább csak semmi nem spontán az életében, semmi nem akkor és úgy történik, ahogy akarja, márpedig erre minden emberi lénynek szüksége van néha, hogy aztán hajlandó legyen kompromisszumokat is kötni szerintem. És még engem is lecsesznek, ha elmosogatás után elfelejtem felvinni a fomosó poharat és egy nap anélkül kellett megoldania, tehát elképzelhetitek, miket kap ő. Mindjárt megyek vele játszani, aztán alvásidő (itt egy órával korábban van), csak ma itthon van az apja, aki okoskodik neki arról, hogy kéne énekelnie, miközben tök botfülű, ráadásul az anyuka ellen dolgozik egy kicsit sunyiban és szerintem a többi aupair is lefizette a gyereket a rohamai és hisztiei után..... arghhh
2009. nov. 24. 20:21
 13/14 A kérdező kommentje:
jahh meg állandóan dícsérgetik hogy milyen okos és ettől kicsit el van szállva, meg nyomasztja is, mert gyerek akar lenni, de meg kell felelnie ennek ugye
2009. nov. 24. 20:29
 14/14 anonim ***** válasza:
100%

Nos, én 32 éves anya vagyok és kislányom 4 éves.Most a 4. bébiszittere van. A 4-ből 2 ismerős, akik egyáltalán nem váltak be. Az első, aki az unokahúgom volt, az utolsó éve volt a suliból és azért nem vállalta be, hogy tudjon tanulni. A második elhunyt édesapám élettársa volt, aki halotta mikor férjemmel üzleti ügyekről beszéltünk, mert muszály volt, és a rokonság kapásból jól értesült volt. Ezután mondtam több ismerősről szó se lehet. Felkerestem egy babysitter közvetitőt akik küldtek egy 18 éves lányzót, ő kb. 5 hónapig volt, utánna költözött Pécsre fősulira. Azután jött a mostani, ugyanazon a közvetitőn keresztül és nagyon meg vagyunk vele elégedve. Ő 24 éves óvodapedagógusként végzett a fősulin. Azért volt szükség babysitterre,mert szüleim elhunytak, anyósom dolgozik, és olyan munkaidőben végeztem, hogy mindig utolsó pill. estem be a bölcsibe, oviba. Szégyeltem is magam, milyen anya vagyok aki jó ha 17.45-re esik be a kislányáért az oviba. Egy héten egyszer vagy kétszer kellett menni a kislányomért,mikor apa szolgálatban volt. Tavasszal létszámcsökkentés keretében a kisgyerekeseket csoportosan leépitették. A bébiszitterünk vállalt főállást, de igy is szokott jönni 3- hetente, ilyenkor itt alszik nálunk.

Anno kislányunknak elmagyaráztuk ha Ő rászól valamiért, az olyan mintha mi szólnánk, fogadjon szót neki. Imádják egymást, és én is tudok vele beszélni. Nagyon rendes becsületes. Következetes, nem szoktam beleszólni, hogy játszanak v. ha rászól vmiért. Főképp a kreativ dolgokat szoktak együtt végezni,mert én ilyen téren analfabéta vagyok. Nagyon örülök hogy megtaláltuk. Azt mondom le a kalappal előttetek akik a gyermekeinkre vigyáztok, mert a kicseinket nevelitek és érteket adtok át. Azt hittem vesztek vele hogy a munkám megszünt, de nyertem vele, mert lehet saját magam nem biztos hogy léptem volna. Igy a kislányommal is többet vagyok.

Az a baj hogy sok szülőnek egyszerűbb a gyerekekre hagyni a hisztijüket, minthogy foglalkozzon a gyerekével. Úgy vannak vele, hogy azért fizet hogy "kinyalja a kölök seggét", de nem igy van felelős a gyermek nevelésében, ezért kell a következetesség. Ha a gyerekre ráhagyjuk a hülyeségét, akkor egy szerencsétlen, arrogáns felnőtt lesz, aki nem tisztel se Istent , se embert. A gyerek azt teszi amit otthon lát.Kb. a te általad nevelt gyermek is azért ilyen erőszakos, mert a szülei is rákényszeritenek,dolgokat amit nem szeretne. Pedig a gyerekek megháláják a gondoskodást odafigyelést, ha vele együtt csinálsz dolgokat mint szülő kenyérre lehet kenni, sokkal egyszerübb, mintha üvöltöznél vele. Sokan hiszik azt hogy fizetnek au pair-nek hogy foglalkozzon a gyerekkel, pedig csak áttestálja a felelősséget, tudja jól hogy nem egyszerű eset a gyereke, ha nem jön össze akkor egyszerübb téged hibáztatni, és képtelen belátni hogy ő sincs úrrá a helyzeten. Ha pedig azzal jön hogy nem vagy felnőtt, akkor hogyhogy rábizza a gyerekét egy gyerekre? Akkor ő nem felelőtlen? Nem a kortól függ hogy valaki felnőtt hanem a gondolkodástól , az élethez való hozzáállástól.

2009. nov. 24. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!