Mikor én gyerek voltam nem szoktam venni semmit a szüleimnek karácsonyra. A mostani 10 évesek és alig idősebbek miért vannajk így ráizgulva hogy mit vegyenek?

Sajna ma a fogyasztói társadalom van. A gyerekekbe is az ivódik, hogy az vagy, amit megveszel. Így valóban inkább a saját szülei pénzéből vesz nekik ajándékot, mint valamit készítsen, mert ezt a mintát látja...

Pl. ismertem egy 12-13 éves fiút, kapott vagy 100 ezer forintot a család több tagjától, hogy aztán, mint saját pénzét, elköltse ajándékra nekik... (20-30ezerért parfüm a tesójának, stb.) Ennek is pl. mi értelme van?

Az én lányom ovis korától ad ajándékot nekünk, bár karácsonyra sosem, de névnapra, szülinapra általában igen. Többnyire készít valamit, rajzol, ragaszt vagy pl. az apjának névnapjára gyöngyből fűzött virágot a kulcstartójára, csodaszép lett, az apja büszkén mutogatta a munkahelyén az anyukáknak :-))

Néha van, hogy vesz valamit, de nem költ rá sokat. Pl. Apának egy sima öngyújtót vett legutóbb, egyszer meg, talán 6 éves lehetett, vett nekem egy fürdőszivacsot. Olvasni még nem tudott (de pénzt számolni már igen :-))), egyedül volt a sarki kisboltban, meglátott egy extra nagy szivacsot, és rögtön tudta, az lesz a nyerő ajándék :-)) Én már tudok olvasni, így elmondtam Neki, hogy autómosó szivacsot vett :-))) De mivel olyan volt, mint a rendes szivacs, így fürödtünk vele, isteni sok habot csinált :-)))

Nincs azzal semmi gond ésszerű kereteken belül, ha apróságokat néha vásárol, nem mindig saját kézzel gyárt. (bár én imádom a saját kézzel gyártott dolgait is). A sok ezerbe, tízezerbe kerülő dolgokat feleslegesnek tartom, mindegy, ki adja rá a pénzt, akkor is, ha a gyerek már nagyobb, és nyári munkával esetleg megkeresi. Nem várom el a gyerekemtől, soha nem is fogom, hogy ki tudja mennyit költsön rám, egy apróság tökéletesen megteszi, akár csinálja, akár veszi.

"én 14 vagyok. imádom látni anyu arcát, hogy amikor látja a becsomagold ajándékot, izgul, mosolyog, hogy mi is lehet benne. kibontja, és nagyon elcsodálkozik, hogy ilyen jó ajit vettem, és hogy mennyire eltaláltam, pont ilyet akart... és ha pl rajzolok neki valamit, azt már nem tudja annyira értékelni, mint egy tárgyat. ezzel ki tudom fejezni, hogy mennyire is szeretem, bármennyit rá tudnék költeni."

Szóval az ajándék boltban vásárolt mivoltjától válik értékessé? Anyukád mondta tán ő maga, hogy az ajándéküzletben vett porcelán a jobb neki, nem a magad készítette akármi? Mondjuk ezt kétlem...

" ezzel ki tudom fejezni, hogy mennyire is szeretem, bármennyit rá tudnék költeni"

Bármit rá tudnál költeni a saját pénzéből? Megható... Te még nagyon gyerekesen gondolkodsz. Magadból indulsz ki, ahogy a többi gyerek: neked nyilván elkámpicsorodna a szád, ha anyukád "csak" egy saját maga kötötte sálat adna, vagy sütne egy tortát, neked olyan kéne mindenképp, ami boltból van és pénz lett kiadva rá. Egy anyuka viszont nem így működik. Azt valaki más csinálta, egy idegen, de ami a gyereke keze munkája, még ha egy kis ügyetlen valami is, felbecsülhetetlen értékkel bír.