Baj az egy felnőttre nézve, ha egy gyerek meg tudja bántani? Akár a szülője, akár nem.
Au pair vagyok külföldön és a gyerek elég lehetetlenül viselkedett sokszor, rúgdosott meg ilyenek. Egy helyben ültem és csak akkor voltam hajlandó ránézni, amikor normálisan szólt hozzám. Addig is gyakran volt bunkó, de lekezeltem és egészen normális mostmár. Aztán egyik este beszélgettünk és persze kiderült, hogy szenved amiatt, hogy minden au pair lelép mellőle és hogy úgy érzi, hogy nem szeretem, meg ilyenek.
Én 18 éves vagyok, nem házimunkáztam otthon, itt meg tisztasági mániások, sokat csesztek le előtte, nem volt kistestvérem és érzi is, hogy nem kontrolálom teljesen a helyzetet és gyerek ezért ezt ki is használja. De megbeszéltük és én kitaláltam másnapra csomó elfoglaltságot, félig tanulósat, meg játszhattunk is volna és tök lelkesen vártam a sulinál. Erre az első mondata az volt, hogy rossz snacket hoztam, hülye vagyok, az utcán őrjöngött velem, kitépte a kezét a kezemből, amikor át akartunk menni az úton és amikor hazaértünk akkor mondtam, hogy ma nem játszom vele. Mert én is ember vagyok és még ha kutyája lenne, az se csinálná mindig azt, amit ő mond és hogy következményei vannak a viselkedésének. Ezenkívül jól elvoltunk, de következetes voltam és ezért többször őrjöngő rohamot kapott. Aztán amikor hazajött az anyja ő ezt úgy fogta fel, hogy én lealacsonyodtam a szintjére, hogy a barátai mondanak ilyeneket, hogy nem játszanak vele, mert rossz volt, én viszont végig nyugodt maradtam, de elmondtam az anyjának, hogy amúgy nem csak nevelési célból nem játszottam vele, hanem mert már kedvem se volt, mert megbántott, főleg azok után, hogy előző nap beszélgettünk. Erre kábé kiröhögött és lesöpörte a vállát, hogy egy gyerek hogy bánthat meg egy felnőttet és hogy én nem vagyok az (ez igaz amúgy, de attól még alkalmas lennék arra, hogy egy normálisan viselkedő gyerekre vigyázzak) aztán elmondta a férjének, aki szintén kiröhögött és megkérdezték, hogy én meg tudtam-e bántani az anyámat valaha? És mondtam, hogy 9 évesen is igen. Attól még, hogy valaki gyerek, nem egy fogyatékos, aki teljesen nem felel a szavaiért és néha simán megbánthat valakit aki felnőtt, anélkül hogy tudná, de aztán fontos hogy megértessük ezt vele szerintem... vagy hát lehet hogy én meg anya nagyon rosszul csináltuk ezt, de amikor láttam rajta, hogy valami rosszul esik, akkor mindig sokkal jobban elszégyeltem magam, mint amikor ordibált. Én se mondtam a gyereknek hogy bánt a dolog, csak azt, hogy elrontotta a kedvem és így már nem akarok játszani és hogy nem lehetnek egyoldalúak a kapcsolatok és neki is tennie kell felém gesztusokat, mert nem vagyok egy megvett tárgy. A nő szerint meg játszanom kellett volna vele. Jól csináltam amit csináltam? Anyukák, apukák, meg akárki: előfordul, hogy meg tud bántani egy gyerek? És kimutatjátok, ha igen?
Szia!
Ne törődj azzal,hogy nyugati anyuka modern nevelésről mit gondol. Te nagyon jól csináltad. Következetes voltál és ez jó. hidd el lesz gyümölcse. A másik igen is meg tud bántani egy gyereke, mondat, tehet olyat ami téged sért, vagy bánt.
Gratulálok jó anyuka leszel.
Szia!
Én dolgoztam óvodában,és engem is bántott már meg gyerek.Ilyenkor éreztettem vele,hogy azért ő sem léphet át bizonyos határokat.Persze volt olyan gyerek,aki érzéketlen volt,és a végtelenségig szemtelen és rosszindulatú volt gyerek létére...Jól tetted,amit tettél,szerintem is!
Szia!
Teljesen megertem a helyzeted, mert en is sokszor vagyok igy. Szinten au pair vagyok kulfoldon, Nemeto-ban, es szinten 18 (lassan 19). :)
Szoval... Te meg majdnem hogy jobb helyzetben vagy, bar nem tudom hany eves a gyerek. De azzal legalabb lehet beszelni. Az "enyem" 3 eves, na hat azzal nem...:S Allandoan uvolt, ordit, ha nem tetszik neki vmi, de neha meg akkor is, ha csak ranezek. Ellege kimerito. Persze en ne szoljak semmit, csak legyek kedves fele, jatszak vele, stb. Van, ha csak egy lepest kozelebb megyek hozza, ugy uvolt, mintha elevenen nyuznam. De ha oviba megyek erte, ott meg ugral az olembe es orul nekem, mint majom a farkanak...
Most epp csalad valtasban vagyok, bar az elsodleges ok nem ez. (De nagyon szorosan ott van mogotte...:S) Szoval sztem is jol tetted, amit tettel. Igenis tanulja meg a gyerek, hogy nem csak egy felhuzhatos jatek az au pair. Amugy engem is sokszor megcsapott, foleg mostanaban. De mar nem izgat, ugyis megyek el, majd a szulok szenvednek vele, en elfaradtam....:S Nyugodtan nevelgesd a gyereket, ha a szulo nem teszi, persze csak mertekkel. :)
Amugy merre vagy? Ha van kedved, irhatsz emailt, beszelgethetunk. :)
Kitartas!!
19/l
Én szeretem a gyerekeket,de éppen amiatt nem lennék se pedagógus,se au-pair..Mármint amiatt,mert elég nagy rá az esély,h nem egyeznek a nevelési elveim,a gyerekekről kialakított képem,normáim a gyerek(ek) szüleivel,és utálom az ilyesfajta konfliktusokat.
Egyébként sok gyerek sokkal kösögebb,mint egy felnőtt,mert tapintatlanok,és hozzá vannak szokva,h nem terheli őket felelősség a tetteikért,mondataikért,mert legyintenek egyet a szülők "még gyerek"-szlogennel,és akkor el van intézve:S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!