Mást mond a szívem, és mást az eszem, mit tegyek?

Kérdéseim lennének:

Ha már 2 éve a párod, hogy hogy nem ismeri szüleidet? Nem volt egy ünnep, egy alkalom hogy bemutasd nekik a párod és a gyerekét? Vagy a párod nem akarta, kifogást keresett, stb?

Hogy-hogy nem jöhet szóba az összeköltözés? Te nem akarad, vagy a párod? Te vagy ő kell csak arra, hogy a szexuális igényt kielégítse? Ha találkoztok akkor a gyerek az apjánál? Talán még a gyerek sem ismer téged, úgy ahogy a szüleidet a párod sem?

Én úgy látom hogy már eldöntöttétek ennek a kapcsolatnak az ideiglenességét. Ha így van, jobb minél hamarabb szakítani, és új párt keresni, feleségnekvalót, anyánakvalót.

A párod gyereke lehetett volna unokapótlék a szüleidnek, de így, hogy 2 év nem volt elég arra, hogy megismerkedjenek...

Nézd, szerintem a korkülönbség nem probléma, a fő az hogy számodra vonzó a hölgy. Szerintem ez így is maradhat, mert te elsősorban a személyiségébe vagy szerelmes azt hiszem.

Az, hogy nem lehet gyereke (lehet hogy ilyen műtéte is volt ugye...) szerintem számodra még nem kéne hogy probléma legyen, egy pasinak 45-50 évesen is lehet gyereke, tehát te még ráérsz ezen filózni.

Mellesleg én is ismerek olyan párt, ahol a nő legalább 10-12 évvel idősebb a pasinál, a nő most 55 körül van, úgyhogy számold ki, több mint 10 éve vannak együtt, és jól megvannak.

A legfőbb probléma inkább a távolság. Miért nem lehet összeköltözni? te nem találsz ott állást? vagy ő nem találna nálad állást? szerintem mindenképpen meg kéne próbálni. És tudod mit szól a mondás, lakva ismerjük meg a másikat. Lehet hogy néha hétvégenként, vagy minden nap msnen tök jól elvagytok, de ez azért nem ugyanaz mint minden nap együtt lenni. A saját megnyugtatásod miatt kéne hosszabb időt fizikailag együtt lenni, hogy kiderüljön tényleg megy-e a dolog, mert ha most szakítasz vele, akkor minden barátnődet hozzá fogod hasonlítani, hogy bezzeg a másik mennyivel kedvesebb, mennyivel ilyen vagy olyanabb volt. Ez nem túl fair dolog, hiszen nagy részét csak hozzá képzeled és ideális nőt faragsz belőle. Sajnálom de azt hiszem ez az igazság.

Ha viszont úgy alakul, hogy mondjuk fél év együttélés után még mindig olyan fantasztikus a dolog, akkor nem szabad otthagyni szerintem. lehet hogy 10 év múlva te fogsz idősebbnek kinézni :) De azt sem tudjuk ki meddig él... sajnos.

lehet hogy a kapcsolat tönkre megy 5 év után, akkor még mindig lehet gyereked mástól :) Neki meg ezzel már úgyse kell foglalkoznia. Ha fordított lenne a helyzet, hogy te lennél 42, ő meg 36 mondjuk, és te nem akarnál gyereket, akkor mondanám azt a nőnek, hogy hagyjon téged a fenébe, hiszen neki nem lehet még 10 év múlva is gyereke.

Szóval fel a fejjel, és ne filózgass marhaságok miatt! :)

31/N

Én a férjemnél 3 évvel vagyok idősebb,és soha nem okozott ez köztünk problémát.De,én még a húszas éveimben voltam amikor megismerkedtünk.Nekem is volt akkor már egy gyerekem az első házasságomból,és még született 2 közös.Ha idősebb lettem volna,annyi mint a barátnőd biztos,hogy nem szültem volna akkor már.Nagyon önző és felelőtlen dolog nagymama korban gyereket szülni.Fel is kell Őt nevelni,szerető gondoskodó szülőkre van szüksége sokáig.Erre is gondolni kell.Szóval szerintem is az eszedre hallgass amíg nem késő,és keress egy rendes fiatalabb nőt akivel boldog lehetsz,teljes életet élhettek családotok lehet.Nem könnyű a saját gyermekről lemondani annak,aki nagyon vágyik rá.A szüleid hozzá állásán nem csodálkozom,én sem szeretném azt nézni hogyan teszi tönkre a gyerekem az életét egy tiszavirág életű kapcsolattal,hogy pocsékolja el a fiatalságát,veszi el az esélyt magától a boldog teljes életre.Én megértem,hogy szenvedsz most,de ha nem vetsz véget ennek a kapcsolatnak akkor tönkre is fogsz menni bele, a reménytelenségbe kilátástalanságba.Véleményem szerint,hogy esélyed legyen a boldogságra,ahhoz most meg kellene hoznod azt a fájdalmas döntést,hogy véget vetsz ennek a kapcsolatnak.

De döntsél belátásod szerint,ahogy Te jónak látod.

Megmondom őszintén,ha én a nő helyébe lennék már rég szakítottam volna veled.Nem fogadnék el ekkora áldozatot attól a férfitól akit szeretek.Ő nem tehet teljesen boldoggá,akkor ne tegyen boldogtalanná!Ez önzés!!

Önmagadat kell ismerni.

Ha tudod, hogy neked gyerek kell, az eszedre kell hallgatni. A szakítás 'mellett' szól a távolság is, meg az összes egyéb különbség. Vagy: kell a gyerek? A szüleidnek élsz/magadnak?

Gondold végig, cserélnéd-e az átélhető jelent a bizonytalan jövőre. Ugyanakkor azt is, hogy veszni hagyod-e annak lehetőségét, hogy valaki olyat keress-találhass, akivel többet/eleget lehetsz együtt.

A legegyszerűbb mindent vele megbeszélni!!!

Akar gyereket, akarja h együtt éljetek, milyen áldozatokat hajlandó hozni, és te mit vagy hajlandó megtenni stb.

Együtt mérlegeljetek, és együtt döntsetek!

Ez azért az egyedül üdvözítő megoldás, mert állítólag szereted, és ő is szeret téged!

És ha döntöttetek, vállalni a következményeit, és ahhoz tartani magatokat!

Tudod nekem sem biztos hogy születhet gyerekem, pedig 31 éves vagyok. Elég kockázatos, főleg rám nézve, a gyereknek nem hiszem hogy bármi baja lenne, a koraszülést kivéve esetleg, és őszintén szólva kicsit félek is a dologtól emiatt. Sok hosszú kapcsolatom volt már, most is van egy friss kapcsolatom. Szinte kizárólag olyan pasikkal jöttem össze, akiknek még nincs gyerekük, de már a 2. vagy 3. randin én ezt elmondtam, hogy nekem problémás ez a gyerekdolog. De mindegyik azt mondta, hogy őket nem érdekli, ha lesz lesz, ha nem nem, nem ettől függ a kapcsolatunk.

Én írtam a korábbiakban neked azt, hogy te 33 vagy, még 50 éves korodig is akár lehetne gyereked, hiszen még fel tudod nevelni. Ha úgy érzed, hogy a barátnőddel egyébként nagyon megérted magad, és sikerülne legalább fél évig együtt laknotok, akkor kiderülhetne, hogy tényleg olyan fantasztikus-e a kapcsolat. Lehet hogy nem is működik... Találkoztam olyan pasival tudod, akinek így beteljesületlenül marad egy szerelme, és hiába történt évekkel azelőtt, hogy megismerkedtünk, egyértelműen még azon nyafogott. Nem kéne így járnod, hogy a későbbi nőket az ehhez az ideálishoz hasonlítod.

Tudod, szerintem te igazából a szüleid miatt utasítod vissza ezt a nőt. Pedig ők is tudhatnák, hogy 5 év múlva is tönkre mehet a kapcsolatod vele, és akkor még mindig lehet gyereked mástól, ha meg nem megy tönkre akkor beigazolódik hogy szuper döntés volt kitartani. Általában igazat szoktam adni a szülőknek, hogy jogos a nemtetszésük, de most pusztán azért mert idősebb nálad és hogy nem lehet gyereke, nem elég indok szerintem.

De gondold végig, hogy eddig milyen kapcsolataid voltak, és hogy mi volt a gond. Tudhatod hogy nem könnyű olyan valakivel találkozni, akinél érzed hogy feltétlenül jó vele, és jó a természete.

viszont ha úgy gondolod hogy könnyen el tudod felejteni, és túl tudod tenni magad rajta, és a legközelebbi bartánődnél nem fogsz a régin keseregni, akkor engedd el. Figyelj, 33 vagy. semmi garancia arra, hogy 40 éves korodig találkozol egy hasonló nővel, aki fiatalabb és lehet gyereke.

Na mindegy, találn én vagyok az egyetlen aki a nő pártján van :) Remélem helyes döntést hozol.

31/N

Nagyon intelligens a kérdező, én részemről nagyon szeretem az ilyen férfiakat! :) (tiszta gondolkodású, szereti a szüleit, szavatartó, stb... kár, hogy a leány nem fiatalabb egy kicsit..:(

Mindenesetre kívánom, hogy megtaláld az életben, amit keresel, mert azt hiszem, hogy TE nagyon megmérdemled, hogy boldog légy egy jó kapcsolatban!