fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Elszúrom mellette az életemet?

Elszúrom mellette az életemet?

Figyelt kérdés
17 éves lány vagyok. A barátom 26 éves. 1,5 éve ismertem meg egy szórakozóhelyen, ahol a zenekarával játszott. Teljesen beleszerettem..nagyon, minden feltétel nélkül. Kb 10 hónapja otthagytam a családomat és hozzáköltöztem. A szüleim tiltották, mert úgy gondolták, hogy tönkreteszem az életemet. Azóta alig állnak velem szóba, ami érthető, mert 16 évesen elköltözni egy sráchoz elég bizarr. Bevallom, nagyon sok hülyeséget tettem. Már nincsenek reális céljaim, csak álmok közt élek. A barátomat hihetetlenül szeretem, de az utóbbi időben rosszul alakulnak a dolgok. Mániás depressziós, amitől egyre rosszabbul van, csak a drogokban látja a megoldást. Alkalmanként mindig is élt tudatmódosító szerekkel, de én minden erőmmel azon vagyok, hogy leállítsam róla, ha ilyenhez folyamodna. Szed a betegségére gyógyszereket, de nem nagyon segítenek neki. 1,5 éve Róla szól az életem, túl hamar "felnőttem" és nem azokat a dolgokat teszem, amit az átlagos 16-17 évesek. Nekem tulajdonképpen Ő a családom, Vele osztom meg minden problémámat, egyek vagyunk. Rettentően kötődöm hozzá, képes lennék meghalni érte. Azonban az utóbbi időben ahogy figyelem a velem egykorúakat, rájövök, hogy már kezdek kiégni. Mint már említettem, sok hülyeséget követtem el. Volt, mikor kipróbáltam a drogokat, ittam, minden második nap részegen fetrengtünk egy buli után. Azelőtt voltak konkrét céljaim, rendkívül jól tanultam, ügyvéd akartam lenni már kiskorom óta. Mára már ez elmúlt, pedig még most kéne elkezdődnie az életemnek úgy igazán, de azt hiszem, már szinte mindent átéltem. Nagyon sokat gondolkodtam és rájöttem, hogy úgy alapjába véve elrontottam az életemet. A szüleimmel összevesztem, nagyjából kitagadtak, erkölcstelen dolgokat tettem, nem akarok továbbtanulni, nincsenek céljaim. Már nem vagyok az a komoly, ártatlan kislány, aki voltam. A barátom teljesen kész van, nem látja a saját életének az értelmét. Abból áll egy napunk, hogy elmegyek suliba, hazajövök, rám mászik, beszívva elkezd elmélkedni a világ dolgairól, elmegy próbálni a zenekarával, este vagy elmegyünk valami őrült buliba vagy itthon kérlel sírva arra, hogy adjam be én neki a heroin adagját. Egy átlagember számára ez rémisztően hangzik. Egyszerűen úgy érzem, hogy nekem ez sok. Tudom, hogy elítélendő vagyok és bűnös, amiért a szerelem vezérel. Nem tudnám elképzelni nélküle az életemet, de így nem leszek képes teremteni magamnak egy normális jövőt. Úgy értem, számomra a normális jövő az egyetem, rendes állás, aztán rendes anyagi körülmények megteremtése, majd talán gyerek. Viszont elhagyni azt hiszem nem tudom. Senki máshoz nem tudok fordulni, mint ide. Nincsenek olyan barátaim, akiktől tanácsot kérhetnék, ezért marad egy anonim oldal ismeretlen emberekkel. Ti mit tennétek a helyemben? Csupán ötleteket várok, nem bölcs leosztásokat azért, ahogy most élem az életem. Előre is köszönöm.
2009. nov. 23. 00:04
❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 ❯
 31/75 anonim ***** válasza:
100%

Menjel vissza a szuleidhez, ha ok nem fogadnak be (bar nagyon remelem, hogy varnak rad, mert tudjak, hogy visszamesz) akkor pedig bemehetsz a gyamugyre, es elmondhatod a problemadat. Keresnek neked megoldast! Mivel meg 18 ev alatti kiskoru gyerek vagy, ezert a szuleidhez es a gyamugyhoz tartozol! Terjel eszhez, es cselekedjel meg ma!

A suliban biztosan van olyan osztalytarsad, aki elmegy veled a szuleidhez vagy a gyamugyre, ha egyedul nem akarsz menni.

Csinalj valamit, csak te segithetsz magadon!

Vannak ingyenesen hivhato segelyszamok is, hivd fel azokat, a neten talalsz eleget beloluk. Csinalj valamit!!!

2009. nov. 23. 12:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/75 A kérdező kommentje:
Nos, köszönöm a válaszokat, elgondolkodtattak. A szüleim nagyon dühösek voltak, mikor elköltöztem. Hónapokig kérleltek, hogy menjek haza, de nem tettem. Azt mondták, hogy úgy szúrom el az életemet, ahogy akarom, a bátyámmal már egyszer végigcsinálták ezt, mikor elkezdett füvezni és teljesen megváltozott, ezért nekik már elegük van. A bátyám szerencsére azóta jó útra tért, már egyetemre jár. Tudom, hogy egy makacs, lázadó liba voltam és már nagyon megbántam, mert rossz, hogy ennyire megbántottam a szüleimet, még ha akkoriban mérges is voltam rájuk, amiért nem hagyják, hogy boldog legyek. Havonta 2-szer felhívnak, hogy mikor lesz fogadóóra a sulimban. De legfőképp a nagyszüleim és a bátyám közvetít köztünk. Abban biztos vagyok, hogy visszafogadnának, de valószínűleg rendkívül sok időbe tellene, míg megbocsátanának. Viszont az hiszem, nincs szívem elhagyni a barátomat. Egész éjjel nem tudtam aludni, mert csak ez járt a fejemben. Reggel, mikor felkeltem, láttam, hogy a földön fekszik és szó szerint sírt. Megint arról beszélt, hogy neki nem erre a világra kellett volna születnie. Odamentem hozzá, megöleltem, ő pedig mondta, hogy ha én nem lennék neki, minden valószínűséggel már rég megölte volna magát. Majd a szívem szakadt meg. Annyira hihetetlenül szeretem és nem akarom magára hagyni. Nem tudtam, hogy embert ennyire szeretni, mint ahogy én Őt. Azt hiszem, kezdek valamit az életemmel. Felhagyok ezzel az önpusztító élettel és segítek a barátomon. Eléggé rá van állva a drogokra és a depressziója lassan tönkreteszi, ezért minden erőmmel azon leszek, hogy segítsek neki. Egyszerűen úgy érzem, hogy Vele kell maradnom, Ő az, akit nekem szánt a sors. Nem csak azért szerettem bele, mert helyes és művész, hanem mert egy csodálatos ember tele értékekkel. Mindezek mellett tovább fogok tanulni, mert én mindig is rendesen tanultam, meg versenyeket nyertem és alapból arra neveltek, hogy belőlem muszáj, hogy legyen valaki. Most ezek túl nagy szavak egy tegnap még döntésképtelennek látszó lánytól, de talán sikerülni fog. Ha van kérdésetek, kérdezzetek.
2009. nov. 23. 12:47
 33/75 anonim ***** válasza:
100%

Csak néhány röpke kérdés merült fel bennem:


1. Miből fogod finanszírozni a főiskolát/egyetemet?

2. Mit csinálsz ha a párod nem akar felhagyni a drogokkal?

3. Mit csinálsz ha majd te leszel az eszköze, hogy megkeresse a heroinra valót?

4. Mit csinálsz ha meghal a párod? Mert ugye bármikor túllőheti magát?


Köszi, ha válaszolsz!

2009. nov. 23. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/75 anonim ***** válasza:
100%

Muvesz a baratod? Eletmuvesz, ugye erre gondoltal (csak):)))

Szoval akkor dontottel, maradsz a drogos baratoddal, es nem mesz haza a szuleidhez.

Tudod, az a baj, hogy te is nagyon jol tudod, hogy nem helyes amit csinalsz, es nem valtoztatsz megsem.

Amikor majd tenyleg menekulnel mar tul keso lesz! Most nem hiszed el, de majd megtapasztalod.

Mondjuk a szuleidet sem ertem, hiszen kiskoru vagy meg, hogy-hogy nem visznek haza teged? Hogyan engedik, hogy egy drogossal egyutt elj? Erthetetlen.

Hogy lesz erod majd tanulni es normalis eletet elni, ha most ahhoz is gyenge vagy, hogy visszamenjel a szuleidhez?!

Nem sajnallak egyaltalan, mert nemcsak makacs vagy, de buta is!

2009. nov. 23. 13:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/75 anonim ***** válasza:
100%

Szia!


09:35 os vagyok:

Tedd fel magadnak a kerdest, szerelmes vagy, vagy szanalom el benned. Ha csak az tart ott, hogy mire menne nelkuled, az nem sokat er. Nem apolononek, lelki szemetesnek es szexszolgaltatast nyujtonak szegodtek, gondolom. Ha NEKED szukseged lenne valamire ( nem penz) meg tudna adni? Amire vagysz, csalad, gyerekek? Biztonsag, munkabameno ferj? Ra tudnad birni egy elvonora? Megtenne erted? Ha igen, talan erdemes, ha nem,semmi ertelme,pakolj es menj. Fajni fog, de idovel enyhul. Ha o semmit nem tesz a kapcsolatert, te egyedul nem tudod szanalombol fenntartani. Jovo novemberben hol fogsz tartani? Ugyanitt?

Ezt nezd meg: Ilyen eletet szansz magadnak?


http://www.youtube.com/watch?v=EY0_oVV29PM

2009. nov. 23. 13:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/75 A kérdező kommentje:
Az egyetemet egyértelmű, hogy tudom finanszírozni, de az legyen az én dolgom, hogy hogy. Arra kérdésre nem tudok válaszolni, hogy mi lesz, ha nem hagyja abba a drogokat. Le fog állni, mert segítek neki vagy ha én kevés vagyok, akkor az elvonó. Minden rendben lesz, mert Ő szeret engem, én szeretem Őt és rendbe fog jönni. Ha meghalna, én is vele mennék. Igen, ennyire nem tudok élni nélküle. A szüleimhez pedig visszaviszem néhány cuccomat és megteszek mindent azért, hogy megbocsássanak. Nem fogok teljesen hazaköltözni, mert még mindig a barátommal akarom a legtöbb időt tölteni, de úgy gondolom, hogy ennek a szüleim meg köztem levő helyzetnek meg kell oldódnia. Talán meg tudom találni a középutat, hogy senkiről és semmiről ne kelljen lemondanom. A szüleim nem tudják, hogy milyen a barátom jelenlegi állapota, ha tudnák, akkor mindent megtennének, hogy elszakítsanak tőle. Azt tudják csak, hogy zenész, sokat bulizik és egy kissé "nagyvilági" életet él.
2009. nov. 23. 13:50
 37/75 anonim ***** válasza:
100%

Abbol nem lehet megelni, hogy a baratodat sajnalgatod. Ez kinek es mire jo?

Mar lattad, hogy a testvered is tudott valtoztatni, mert volt akaratereje, es felfogta, hogy butasagot csinal. Te miert nem valtoztatsz?

2009. nov. 23. 13:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/75 anonim ***** válasza:
100%

Nyilvan a szuleid finanszirozzak az egyetemet, igy fogod megoldani.

Most 10 honap egyutt eles utan erzed, hogy gaz van, ezert mesz vissza a szuleidhez. Nem azert, mert sajnalod oket, nem azert, mert jo kislanyuk akarsz lenni, nem azert, mert szomoru vagy hogy haragszanak rad. Ha oszinten szeretned a szuleidet, csak nekik fogadnal szot.

Csak azert mesz vissza hozzajuk, mert latod, hogy a baratoddal csak a pusztulat var rad is.

Igazi eszetlen tinedzser vagy, aki azt gondolja, hogy milyen vagany! Mert te azt hiszed, hogy vagany vagy.

2009. nov. 23. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/75 A kérdező kommentje:
változtatok azzal, hogy a szüleimmel megjavítom a kapcsolatomat és rendbe teszem az életemet. Viszont nem akarom elhagyni, mert nem tudom. Nem a szánalom vezérel, hanem szeretem, de fura, hogy ez még mindig nem szűrődött le. Nagyon szeretem..és ez nem változott már 1,5 éve, sőt megerősödött. Sok mindent éltünk át, Ő az egyetlen, akiért képes lennék bármit megtenni, aki pont olyan, mint én, ezért megért és számíthatok rá és még soha nem hagyott magamra. Gyerekkoromban nem voltak barátaim, mert nem találtam a helyemet a világban. A szüleim elváltak, ilyen téren szétesett a családom, a bátyám volt hozzám a legközelebb. Apám és anyám nem él együtt, apámnak van egy másik családja, de abban viszont összetartottak, hogy minket neveljenek. A lényeg, hogy mindig meg kellett felelnem mindenkinek, de közben magányos voltam, mert nem találtam olyat, aki megértette volna a gondolatmenetemet. Aztán megtaláltam Őt és már az első perctől tudtam, hogy nem akarok elszakadni Tőle soha. Ez elég válasz? Még ha nem is, igazából csak én érzem ezt. Könnyű monitor mögül vádaskodni úgy, hogy még soha nem volt ilyen helyzetben. Tudom, hogy elcs*sztem, hányszor írjam még. Próbálok úgy tenni, hogy mindenkinek a legjobb legyen és sok segítséget kaptam a válaszok által. De azt ne vonja senki kérdőre, hogy mit érzek iránta.
2009. nov. 23. 14:18
 40/75 anonim ***** válasza:
100%
Tiszta szívemből kívánom, hogy soha ne tudd meg milyen érzés egy szülőnek látni azt ahogy a gyereke tönkre teszi az életét, és semmit nem tud tenni ellene.(mint pl. a te esetedben- gondolom ha visszavitetnek a rendőrséggel, úgyis visszaszöksz és még jobban kötőnél a barátodhoz) Az a fájdalom a tiedhez képest semmi! Évekig bajlódtak azzal, hogy felneveljenek, óvtak minden rossztól, mindenüket odaadták volna hogy te boldog légy és később megállj a saját lábadon. És ez így ment nagyon hosszú évekig! Belegondoltál abba hogy mennyi áldozatot hoztak miattad amíg felnőttél? Biztos sem volt nekik sem fenékig tejfel az életük mint a legtöbb családnak mégis megadtak mindent amit tudtak, mert SZERETTEK/SZERETNEK, ugye? Az ő érzéseik semmi???? Ők a szüleid, ők kell hogy legyenek az elsők mert csak ők szeretnek igazán! A barátod tök jól elvolt nélküled is, míg te nem voltál neki, ezután is meglesz, viszont a te születésed megváltoztatta a szüleid további életét. Mindenki átéli a kamaszos lázadós időszakot, kicsit túllőttél a célon de tedd félre a büszkeséged, állj eléjük bocsánatot kérni, és nagyon bánd meg amit tettél, mert csak te vagy az egyetlen aki most hibázott!!!! Nincs ezzel baj, de rendbe kell hoznod amit elrontottál. Csak egyetlen egyszer, tiszta fejjel gondold égig min ment át nagyon sok ember a te hülyeséged miatt. Ideje felnőnöd, egy normális felnőtt ember nem tesz ilyesmit, ha sürgősen nem változtatsz az életviteleden, nem lesz jó vége. És félig nem lehet csinálni semmit. Félig nem lehetsz a barátoddal, és félig nem lehetsz otthon Vagy ez vagy az. Dönts. A te kezedben van a saját életed. Elronthatod könnyen, vagy választhatod a nehezebbik utat, ami az egyetlen helyes út. Hagyd ott a barátod, de előtte vidd be egy elvonóra. Ott kikezelik.
2009. nov. 23. 14:22
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!