Kicsit nagyon drámakirálynő vagyok, igaz?
Küszöbön van egy külföldi munka, ahova lehetőség szerint már decemberben mennem kell. Én ezt nagyon rosszul élem meg,sosem voltam 1-2 hétnél távolabb a családomtól, ez meg 1 éves távollétet von maga után minimum.
Nem is tudom, valahogy jól esne ha kicsit jobban törődne velem a család. Nem ajnározást várok, de anyu is úgy van ezzel, hogy van menj. Végül is igaza van, felnőtt kisnagylány vagyok, de akkor is zavar ez a közömbösség.
A párom is úgy van ezzel, hogy csináljak amit jónak látok, én tudom, hogy mi a jó nekem... egy értelmes tanácsot nem tudok kiszedni belőle. Ha elkezdem mesélni, hogy mennyire ideges vagyok emiatt, akkor csak hümmög.
Én élem meg túlságosan felnagyítva a dolgokat, bolhából csinálok elefántot, vagy tényleg túl nagy közöny vesz körül?
Szerintem inkább egy arany középút kellene, kedved utolsó. Mert ez a közöny ami itt van, hát az valami idegörlő. Annak sem örülnék ha nagy sírás lenne.
Tudod nálunk az a módi, hogy megbeszéljük ha valami van. De ezt a témát mindenki kerüli...
Ne legyél már ennyire értetlen, kérdező. Mi nem világos azon, hogy erre egyszerűen nem lehet mit mondani?
Ha azt mondják ne menj, az lesz a baj, hisz egy baromi jó lehetőségtől esel el, de azt se mondják, hogy menj, hisz 1 évig távol lennél, max interneten tudnátok kommunikálni és annyi.
Neked kell meghozni ezt a döntést egyedül, felnőtt ember vagy már, saját élettel és akarattal. kaárhogy csűröd-csavarog, rajtad van a felelősség, mert az ilyen véleménynyilvánításból mindig a végén beleszólósdi lesz és jönneka bezzeg kezdetű mondatok. Ezt próbáld megérteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!