Mit szóltak a szüleid amikor kedült?

Nekem 25 évesen derült ki, hogy barátnőm van, vagyis elmondtam. Első reakció anyám részéről,hogy mit rontottak el? Apám pedig jót röhögött (nem nevetés volt) rajta. Előtte pasim volt, nem értették a dolgot. Kitalálták, hogy biztos divatleszbi vagyok. Azóta sem értem, mit akartak ezzel mondani:P Anyám azt mondta, hogy mondogassam magamnak, hogy pasit akarok és akkor megváltozok stb. Aztán elkönyvelték annak, hogy fiatalság, bolondság. Nem veszik komolyan a dolgot. A színvallásnak lassan egy éve. Nem téma közöttünk, hogy barátnőm van. Már haza is vittem párszor, de csak sima barátnőként tekintenek rá, és nem a társamként. Nem is baj De... Anyámtól mindig megkapom, hogy úgyis megjön az eszem, lesz férjem, gyerekem. És hogy hogyan tudom eldönteni, hogy nővel akarok élni, meg ilyenek. Szóval csak azt akarom ezzel mondani, hogy múló állapotként fogják fel. Pedig ez végleges és tudatosítani is fogom bennük.

Ez így leírva nagyon szép és jó. De negyedik alkalomra, amikor jött bnőm is, már nem tetszett nekik. Mert mi lesz, ha megtudja a szomszéd néni, mi lesz, ha megtudja a mama, kicsit már feltűnő, hogy idejár ez a lány. Tehát amíg csak anya és apa tud erről, addig ok, de ha más is, akkor... S utoljára anyám örökbecsű beszólása (azt hiszem, sosem fogom elfelejteni): "Ha ez kiderül, 10 méterrel a föld alá fogok süllyedni szégyenemben."

Szóval a tanácsaim:

Próbáld meg elengedni ezeket a füled mellett, tudom nem könnyű, de meg kell próbálni! Ahogy írtad is, minél előbb eljönni otthonról, ez jó megoldás, a lehető legjobb. Ha ők nem keresnek, hagyd rájuk, ők hamarabb be fogják látni, hogy ilyenért nem akarják elveszíteni a fiukat. Ha pedig ige, az ő döntésük, éljenek ezzel a tudattal, pont.