Nagy hülyeség elköltözni otthonról? (van hova, van kivel, csak az a baj, hogy még másfél évem vissza van a gimnázium 5 évéből)
Először is tisztáznám, hogy nem azért kérdezek, mert okítást várok. Nem érdekelnek az ilyen ’jó hülye vagy, tanulj inkább’ és hasonló jellegű válaszok! Szeretném ha megértő válaszokat írnátok.
Problémám:
18 éves vagyok, gimibe járok. Ez a 4. évem, de sajnos 5 évesre jelentkeztem így van még vissza bő másfél évem. Több mint három éve vagyok együtt a párommal, akit még nyolcadikos koromban ismertem meg. Kapcsoltunknak egy nagy hátránya van, ez a folytonos búcsúzkodás. Közel 500 km választ el minket, így csak a szüneteket és 2 hetente a hétvégéket tudjuk együtt tölteni. Ezek a búcsúzkodások egyre megviselőbbek számunkra. Próbálkoztunk már egy olyannal, hogy a párom leköltözött a közelembe és így csak 30 km-re lakott, de mivel faluba költözött így csak nagy adósságokba verődtek (ő is és a családja is).
A család összetétele sem egyszerű. Bátyámnak van egy barátnője, akivel utáljuk egymást. Hihetetlenül buta, tapintatlan és teljességgel kibírhatatlan. Minden hétvégét nálunk tölt, úgy viselkedik mint egy kiskirálylány és természetesen akármi történik engem vesznek elő. Véleménye szerint, ő azért nem csinál semmit nálunk mert ő vendég (annak ellenére is, hogy már évek oda ide jár és konkrétan annyit nem képes megtenni, hogy ha bent zabál a szobába, akkor kihozza a tányért. ) Persze az magától értetődő, hogy ha én ezt szóvá teszem, én kapom a szidást és velem kiabálnak.
Barátomnak közel 10 ezer forintba kerül az h minden 2. hétvégén le tudjon jönni, bátyám a barátnőjével minden hétvégén találkozik, de amikor úgy szeretném, hogy egyszer legyenek az ő barátnőjénél, h ne nálunk legyünk olyan soka, akkor jön a válasz, hogy ő azokat a 2. heteket is sokalja.
A helyzetet nehezíti, hogy együtt élünk a nagyszüleimmel. Ők elég idősek és súlyos betegek, így a legnagyobb haszna annak, hogy itthon vagyok az az, hogy édesanyámnak segítek, amiben tudok, hogy így is könnyítsem a helyzetét.
Ha apámnak bármi baja van, ideges, rossz napja volt, azt rajtam tölti ki, konkrétan kérdezek tőle valamit és leordítja a fejem. Ehhez mondjuk hozzá tartozik, hogy nagyon könnyen elsírom magam, nagyon érzékeny vagyok és minden kiabálás megvisel. Ha én csinálok valamit és neki nem tetszik, nem nekem mondja először, hanem anyámnak…. Mindent anyámra terhel, így mindig rajta csattan az ostor. Ez egy ördögi kör….. Senkinek nem jó. Természetesen az a szöveg nálunk is megy, hogy a ’miért?’ kérdésre az a válasz, hogy ’mert csak ’ vagy ’mert én azt mondtam’ …..
Összefoglalva, itthon folyamatos a feszültség, a vita. Úgy érzem, hogy akire szükségem lenne, nem lehet mellettem. Úgy érzem, hogy ő az egyetlen támaszom és hogy szükségem van rá. Itthon, a négy fal között a családommal, úgy érzem, hogy bedilizek. Úgy érzem, ha elmennék azzal csak anyukámnak okoznék fájdalmat, neki hiányoznék a legjobban ( és persze rendesen kitolnék vele, hogy ráhagynám a házimunkát, a 2 idős és súlyos beteg gondozását plusz a napi 8 óra munkahelyi robotolást).
Nem tudok dönteni…. Teljes mértékben döntésképtelen vagyok. Ha itt hagynám a családom, azt a szüleim a nevelés csődje ként fognák fel. Pedig ez nem így van. És lehet, hogy ezzel a felfogással, nagy gond van (azzal, hogy nem engedem a gyerekemet egyedül élni. miért? MERT!)de ez nem fog változni. Bár a szüleim modernek, fiatalosak de ez a felfogásmód nem megváltoztatható. Inkább csak szeretném úgy élni az életemet, ahogy az nekem jó. Az iskolát így is úgy is befejezném, mellette tehetnék valami szakmát is, ha úgy alakul. A lakás meg adott, mert a barátom szüleinél elférnék még én is.
Őszinte véleményeket, megértő kommenteket várok. Tudom, hogy nem ismeritek a helyzetem, de szerintetek mi a legjobb? És ha úgy alakulna, hogy költözök, hogy közöljem? Hogy készüljek rá?
18/L
Kedves Kérdező!
Szerintem ess is teherbe, akkor lesz a legjobb... Általában manapság így szokás megfogni a pasikat...
Köszönöm szépen a válaszokat!!
Úgy gondolom, nem lenne elhamarkodott a döntés, mert ez a kapcsolat már nagyon sok mindenen átment, mindent átvészeltünk EGYÜTT! Akkor is szeretem őt, ha 500 kilométerre van. Lakott ő már albérletben egy várossal odébb, házat vettek miattam 30 kilométerrel arrébb.... Csak kis helyen szinte teljesen lehetetlen munkát találni, így vissza kellett költöznie.
'Anyósékkal' nem lenne gond, hihetetlenül tündéri emberek, imádom őket és úgy érzem, hogy ők is engem. Felajánlották már többször is a költözés lehetőségét.
Erről a két hetente 20ezer forintról meg csak annyit, hogy s ha ott laknék nem kéne sokkal több ahhoz, hogy abból én megéljek. De természetesen erről szó nincs, hogy én élősködni, nyaralni mennék oda....
Kő keményen hajtanék, mert nekem mindent megér az, hogy a Szerelmemmel lehessek....
Egy három éves, sokat szenvedett de még is erős és kitartó kapcsolatról beszélünk.....
Ha minden kötél szakad és a költözés mellett döntök, akkor természetesen esti gimnáziumban folytatnám a tanulmányaimat és mellette kezdenék magammal valamit.
Bármilyen munkát elvállalnék, megküzdenék mindenért, de legalább lenne olyan hogy 'otthon' ....
Kérdező, utoljára írom le, hogy HIÁBA vállalnál el bármilyen munkát, érettségi nélkül, félbehagyott iskolával SEMMILYET NEM FOGSZ KAPNI! Esetleg takarítónőnek vesznek fel, de előfordulhat hogy még annak sem! Ezt az egyet értsd meg.
Nagyon szép meg minden, hogy te a nagybetűs Szerelmecskédért mindent megtennél, de az első dolog amit tenned kéne a GONDOLKODÁS!
Nézd Kérdező, én szurkolok NEKTEK:)))
Szerintem képesek lesztek a dolgot átgondolni, és a számotokra legjobb döntést meghozni, tatár nem hajt, az iskola-váltást úgyis érdemes félév vagy tanév végére időzíteni, addig bőven van idő átbeszélni, átgondolni a dolgokat, utána nézni a lehetőségeknek, kitalálni, hogy mit hogyan.
Szóval fel a fejjel, és nem kell magadat befolyásolni hagyni, fontos, hogy olyan döntésre jussatok, ami számotokra a legmegfelelőbb.
És szerintem a szüleidtől sem kell parázni, ha tényleg folytatod a tanulmányaid, nem lesz ebből hosszú távú konfliktus... a leírásaidból az tűnik ki, hogy jó szinten hagytak titeket 15-16-17 évesen is a magatok útját járni, sokkal normálisabbaknak tűnnek, mint az itt összefutott válaszadók zöme...
"Nagyon szép meg minden, hogy te a nagybetűs Szerelmecskédért mindent megtennél, de az első dolog amit tenned kéne a GONDOLKODÁS!" - khmmm "Szerelmecskédért" - #64, ez a mondat mindent elmond arról, hogy te hogy gondolkodsz a Kérdező problémájáról...
(nyugodtan lehet ezt is nullázni, egy válasz valódi értékét nem a csürheszellem adja)
"Erről a két hetente 20ezer forintról meg csak annyit, hogy s ha ott laknék nem kéne sokkal több ahhoz, hogy abból én megéljek."
Eddig még csak 10 ezer volt, de teljesen mindegy. 20 ezer sem elég, hiszen ahol laksz, ott bele kell adni a rezsibe, és akkor még nem ettél, nincs ruhád, nincs tusfürdőd, samponod, tamponod, és még ezer dolog, amit csak nem várhatsz el a párod szüleitől, hogy megvegyék.
Éltél már egyedül? Nem. Akkor fogalmad sincs az árakról.
Eltelt lassan 2 ev. Merre jarsz kerdezo?
Osszekoltoztetek vegul? Elvegezted a sulit?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!