Nagy hülyeség elköltözni otthonról? (van hova, van kivel, csak az a baj, hogy még másfél évem vissza van a gimnázium 5 évéből)
Először is tisztáznám, hogy nem azért kérdezek, mert okítást várok. Nem érdekelnek az ilyen ’jó hülye vagy, tanulj inkább’ és hasonló jellegű válaszok! Szeretném ha megértő válaszokat írnátok.
Problémám:
18 éves vagyok, gimibe járok. Ez a 4. évem, de sajnos 5 évesre jelentkeztem így van még vissza bő másfél évem. Több mint három éve vagyok együtt a párommal, akit még nyolcadikos koromban ismertem meg. Kapcsoltunknak egy nagy hátránya van, ez a folytonos búcsúzkodás. Közel 500 km választ el minket, így csak a szüneteket és 2 hetente a hétvégéket tudjuk együtt tölteni. Ezek a búcsúzkodások egyre megviselőbbek számunkra. Próbálkoztunk már egy olyannal, hogy a párom leköltözött a közelembe és így csak 30 km-re lakott, de mivel faluba költözött így csak nagy adósságokba verődtek (ő is és a családja is).
A család összetétele sem egyszerű. Bátyámnak van egy barátnője, akivel utáljuk egymást. Hihetetlenül buta, tapintatlan és teljességgel kibírhatatlan. Minden hétvégét nálunk tölt, úgy viselkedik mint egy kiskirálylány és természetesen akármi történik engem vesznek elő. Véleménye szerint, ő azért nem csinál semmit nálunk mert ő vendég (annak ellenére is, hogy már évek oda ide jár és konkrétan annyit nem képes megtenni, hogy ha bent zabál a szobába, akkor kihozza a tányért. ) Persze az magától értetődő, hogy ha én ezt szóvá teszem, én kapom a szidást és velem kiabálnak.
Barátomnak közel 10 ezer forintba kerül az h minden 2. hétvégén le tudjon jönni, bátyám a barátnőjével minden hétvégén találkozik, de amikor úgy szeretném, hogy egyszer legyenek az ő barátnőjénél, h ne nálunk legyünk olyan soka, akkor jön a válasz, hogy ő azokat a 2. heteket is sokalja.
A helyzetet nehezíti, hogy együtt élünk a nagyszüleimmel. Ők elég idősek és súlyos betegek, így a legnagyobb haszna annak, hogy itthon vagyok az az, hogy édesanyámnak segítek, amiben tudok, hogy így is könnyítsem a helyzetét.
Ha apámnak bármi baja van, ideges, rossz napja volt, azt rajtam tölti ki, konkrétan kérdezek tőle valamit és leordítja a fejem. Ehhez mondjuk hozzá tartozik, hogy nagyon könnyen elsírom magam, nagyon érzékeny vagyok és minden kiabálás megvisel. Ha én csinálok valamit és neki nem tetszik, nem nekem mondja először, hanem anyámnak…. Mindent anyámra terhel, így mindig rajta csattan az ostor. Ez egy ördögi kör….. Senkinek nem jó. Természetesen az a szöveg nálunk is megy, hogy a ’miért?’ kérdésre az a válasz, hogy ’mert csak ’ vagy ’mert én azt mondtam’ …..
Összefoglalva, itthon folyamatos a feszültség, a vita. Úgy érzem, hogy akire szükségem lenne, nem lehet mellettem. Úgy érzem, hogy ő az egyetlen támaszom és hogy szükségem van rá. Itthon, a négy fal között a családommal, úgy érzem, hogy bedilizek. Úgy érzem, ha elmennék azzal csak anyukámnak okoznék fájdalmat, neki hiányoznék a legjobban ( és persze rendesen kitolnék vele, hogy ráhagynám a házimunkát, a 2 idős és súlyos beteg gondozását plusz a napi 8 óra munkahelyi robotolást).
Nem tudok dönteni…. Teljes mértékben döntésképtelen vagyok. Ha itt hagynám a családom, azt a szüleim a nevelés csődje ként fognák fel. Pedig ez nem így van. És lehet, hogy ezzel a felfogással, nagy gond van (azzal, hogy nem engedem a gyerekemet egyedül élni. miért? MERT!)de ez nem fog változni. Bár a szüleim modernek, fiatalosak de ez a felfogásmód nem megváltoztatható. Inkább csak szeretném úgy élni az életemet, ahogy az nekem jó. Az iskolát így is úgy is befejezném, mellette tehetnék valami szakmát is, ha úgy alakul. A lakás meg adott, mert a barátom szüleinél elférnék még én is.
Őszinte véleményeket, megértő kommenteket várok. Tudom, hogy nem ismeritek a helyzetem, de szerintetek mi a legjobb? És ha úgy alakulna, hogy költözök, hogy közöljem? Hogy készüljek rá?
18/L
"Voltaképp tedd a szívedre a kezed, TE kinek akarsz itt jót, a Kérdezőnek és a párjának, vagy a neokonzervatív elveknek?"
Én a kérdezőnek akarok jót:
- ne hozza magát kiszolgáltatott helyzetbe (anyagilag, érzelmileg)
- ne induljon neki a világnak végzettség nélkül, esély nélkül a munkaerőpiacon
- ne legyen naiv
Szerintem minden normális ember csak ezt a 3 jótanácsot tudja adni egy fiatal lánynak ebben a helyzetben!
#47, a Kérdező #19-esté tetszettél olvasni?
És az az infó honnan van, hogy a Kérdező párja hosszú távon eltartott lenne????
Egyébként meg tudod, van - állítólag - olyan anya is, akinek többet számít a fia boldogsága, mint a pénz... állítólag...
Nem kerültem ki. Egy kapcsolat nem lehet boldog úgy, ha gondolkodás nélkül, hirtelen felindulásból ugranak bele, megfontalatlanul és megalapozatlanul. Az csak problémákat szülhet.
Azt nem értem, mit nem lehet azon az 1.5 éven kibírni (vagy ahogy írták, előrehozott érettségivel fél évet), ha annyira nagy a szerelem? Egy fiatalkorú életében az első és legfontosabb dolog mindig a tanulás, előremenetel, végzettség kell hogy legyen, utána gondolkodhat a kapcsolatán.
Akárhol is élsz, a gimnáziumot fejezd be. Ne halassz semennyit, akkor sosem fogod befejezni. Érettségi nélkül tényleg minden forintért foggal körömmel kell majd küzdened, az nem élet. Tanulj!!!
Viszont nem hiszem hogy a barátod szülei el tudnának tartani. Amit tehetsz, hogy egyetemre majd az ő lakhelyükhöz közel mész, és megpályázol minden szociális támogatást.
#54, nem fiatalkorúról beszélünk, a kérdező - ha jól vettem ki - nagykorú, teljes jogú fiatal.
És hát ja, az én anyám is pont így állt hozzám anno, ahogy leírtad: " Egy fiatalkorú életében az első és legfontosabb dolog mindig a tanulás, előremenetel, végzettség kell hogy legyen, utána gondolkodhat a kapcsolatán." - mintha csak őt hallanám pár évtizeddel ezelőtt... életem legnagyobb hibája volt, hogy végülis csak 25 évesen számoltam fel vele minden kapcsolatot és nem 18 évesen...
Egyébként a mellékvitát befejezve Kérdező, voltaképp roppant egyszerű. Azt írod, az iskolát az esetleges költözés után is folytatnád (ami természetesen így helyes) tehát mondjuk nézz körül, hogy költözés esetén milyen lehetőségeid vannak erre, van-e a párodék közelében olyan suli, ahova átvennének, ilyesmi.
Aztán, ha látod a valós lehetőségeket, megalapozottabban tudsz dönteni.
(párodékkal nyilván már átbeszéltétek ezt a lehetőséget, úgyhogy én nem firtatom, hogy az "anyós" mit tenne vagy mit nem tenne szívesen, az "anyósodat" te ismered, és nem mi)
Ha eldőlt, van iskola, és költözöl, akkor meg így, a valóságnak megfelelően, ha eddig is hónapokat töltöttél a pároddal még fiatalkorúan is, nem hiszem, hogy a szüleid ettől örihari-üzemmódba kapcsolnak, valószínűbb, hogy ha látják, hogy tényleg folytatiod az iskolát, pár hónap alatt rendeződik a viszony. Elvégre is a dolgok természetes rendje, hogy a gyerekek "kirepülnek" ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!