Nagy hülyeség elköltözni otthonról? (van hova, van kivel, csak az a baj, hogy még másfél évem vissza van a gimnázium 5 évéből)
Először is tisztáznám, hogy nem azért kérdezek, mert okítást várok. Nem érdekelnek az ilyen ’jó hülye vagy, tanulj inkább’ és hasonló jellegű válaszok! Szeretném ha megértő válaszokat írnátok.
Problémám:
18 éves vagyok, gimibe járok. Ez a 4. évem, de sajnos 5 évesre jelentkeztem így van még vissza bő másfél évem. Több mint három éve vagyok együtt a párommal, akit még nyolcadikos koromban ismertem meg. Kapcsoltunknak egy nagy hátránya van, ez a folytonos búcsúzkodás. Közel 500 km választ el minket, így csak a szüneteket és 2 hetente a hétvégéket tudjuk együtt tölteni. Ezek a búcsúzkodások egyre megviselőbbek számunkra. Próbálkoztunk már egy olyannal, hogy a párom leköltözött a közelembe és így csak 30 km-re lakott, de mivel faluba költözött így csak nagy adósságokba verődtek (ő is és a családja is).
A család összetétele sem egyszerű. Bátyámnak van egy barátnője, akivel utáljuk egymást. Hihetetlenül buta, tapintatlan és teljességgel kibírhatatlan. Minden hétvégét nálunk tölt, úgy viselkedik mint egy kiskirálylány és természetesen akármi történik engem vesznek elő. Véleménye szerint, ő azért nem csinál semmit nálunk mert ő vendég (annak ellenére is, hogy már évek oda ide jár és konkrétan annyit nem képes megtenni, hogy ha bent zabál a szobába, akkor kihozza a tányért. ) Persze az magától értetődő, hogy ha én ezt szóvá teszem, én kapom a szidást és velem kiabálnak.
Barátomnak közel 10 ezer forintba kerül az h minden 2. hétvégén le tudjon jönni, bátyám a barátnőjével minden hétvégén találkozik, de amikor úgy szeretném, hogy egyszer legyenek az ő barátnőjénél, h ne nálunk legyünk olyan soka, akkor jön a válasz, hogy ő azokat a 2. heteket is sokalja.
A helyzetet nehezíti, hogy együtt élünk a nagyszüleimmel. Ők elég idősek és súlyos betegek, így a legnagyobb haszna annak, hogy itthon vagyok az az, hogy édesanyámnak segítek, amiben tudok, hogy így is könnyítsem a helyzetét.
Ha apámnak bármi baja van, ideges, rossz napja volt, azt rajtam tölti ki, konkrétan kérdezek tőle valamit és leordítja a fejem. Ehhez mondjuk hozzá tartozik, hogy nagyon könnyen elsírom magam, nagyon érzékeny vagyok és minden kiabálás megvisel. Ha én csinálok valamit és neki nem tetszik, nem nekem mondja először, hanem anyámnak…. Mindent anyámra terhel, így mindig rajta csattan az ostor. Ez egy ördögi kör….. Senkinek nem jó. Természetesen az a szöveg nálunk is megy, hogy a ’miért?’ kérdésre az a válasz, hogy ’mert csak ’ vagy ’mert én azt mondtam’ …..
Összefoglalva, itthon folyamatos a feszültség, a vita. Úgy érzem, hogy akire szükségem lenne, nem lehet mellettem. Úgy érzem, hogy ő az egyetlen támaszom és hogy szükségem van rá. Itthon, a négy fal között a családommal, úgy érzem, hogy bedilizek. Úgy érzem, ha elmennék azzal csak anyukámnak okoznék fájdalmat, neki hiányoznék a legjobban ( és persze rendesen kitolnék vele, hogy ráhagynám a házimunkát, a 2 idős és súlyos beteg gondozását plusz a napi 8 óra munkahelyi robotolást).
Nem tudok dönteni…. Teljes mértékben döntésképtelen vagyok. Ha itt hagynám a családom, azt a szüleim a nevelés csődje ként fognák fel. Pedig ez nem így van. És lehet, hogy ezzel a felfogással, nagy gond van (azzal, hogy nem engedem a gyerekemet egyedül élni. miért? MERT!)de ez nem fog változni. Bár a szüleim modernek, fiatalosak de ez a felfogásmód nem megváltoztatható. Inkább csak szeretném úgy élni az életemet, ahogy az nekem jó. Az iskolát így is úgy is befejezném, mellette tehetnék valami szakmát is, ha úgy alakul. A lakás meg adott, mert a barátom szüleinél elférnék még én is.
Őszinte véleményeket, megértő kommenteket várok. Tudom, hogy nem ismeritek a helyzetem, de szerintetek mi a legjobb? És ha úgy alakulna, hogy költözök, hogy közöljem? Hogy készüljek rá?
18/L
"Azzal a gondolkodással viszont, amit itt a válaszadók többsége előad, nem hogy 16 de még 6 éves kapcsolatra sincs nagyon esélyük, tudod, az az igazság, hogy ez a "jajj a hátországom, jajj a menekülési útvonalam, jajj az egzisztenciális biztonságom", szóval az, ha egy kapcsolatban valaki önmagát helyezi előre, nemigen jön be nekünk "pasiknak"... "
1. 16 évesen sehány éves kapcsolatban nem kellene összeköltözni, sőt 18 évesen sem, HA az anyagiak nem biztosítottak hozzá, mint itt sem.
2. Gratulálok a hozzáállásodhoz, miszerint egy tinikapcsolatért mindent el kell dobni és magunk mögött hagyni, az ilyen felesleges dolgok mint egzisztenciális biztonság meg kit érdekelnek? Majd lesz valahogy nem? Majd eltartja valaki!
3. Egy normális ember életében nem az a fő szempont, hogy "nektek pasiknak" (de még férfiaknak, felnőtt embereknek sem...) mi "jön be", hanem az, hogy mire tud egy normális, stabil életet alapozni megfontoltan. Na ebben az esetben ez pont nem az, hogy a szerelemtől elvakultan, 0 bevétellel, befejezetlen iskolával, semmiféle jövőképpel mindent maga mögött hagy és az anyósékhoz cuccol...
igen. előbb fejezd be az iskolát, legyen valami kézzelfogható végzettséged. utána mehetsz a barátodékhoz, vállalhatsz munkát, nem csak élősködsz.
a tinikapcsolatok ritkán érik meg a házasságot, akármilyen nagy is a hév az első időkben.
gondolkodj kicsit érettebb fejjel.
"#31, miféle SZERELEM az, ahol már az összeköltözés előtt a "ha esetleg szétmennek" a téma??? Az nem szerelem kérlek, hanem biztonsági játszmázás, azt gondolom."
Két értelmes ember szerelmének mondanám ezt a fajtát. Ezért egyre gyakoribb manapság pl. a házassági szerződés és hasonlók is. Attól, hogy az ember szerelmes még nem lesz feltétlenül hülye is. Értelmes ember gondol a jövőjére, és ebbe az esetleges lehetőség is beletartozik, hogy szétmennek, és akkor gondoskodnia kell magáról.
18 évesen nem várhatja, hogy a szerelme örökké tart majd, ez ilyen korban a legritkább esetben van így.
Itt van egy értelmes választás, és egy kevésbé:
- normális ember a kérdező esetében befejezné az iskolát, dolgozna kicsit, majd közös pénzből saját albérletet venne ki a barátjával (az hogy utána tanul, dolgozik-e meg az ő dolga). Így nem csak a saját előremenetelét és anyagi biztonságát tudhatná fixnek, hanem a nyugalmas együttélést is (mert az anyós nyakán bizony csak konfliktus, probléma van hosszútávon).
- kevésbé értelmes ember meg csapot-papot otthagyva, hisztis kislányként az otthoni problémák elől a fiújához, az anyósa nyakára költözik, és félbehagyott iskolával siránkozik, hogy nem kap munkát...
Többször nem írom le, ez tiszta sor. Értelmes ember akkor is gondolkodik, ha szerelmes.
#32
1, tudod, a 16 év hosszú kapcsolat nem azonos a 16 évesen kezdett kapcsolattal... tudod, olvasás...
2, 18 évesen egy több éves kapcsolat az bőven nem "tinikapcsolat".... tudod a "tinikapcsolat" az a "tegnap megcsókolt a Jocó a discóban és most akkor járunk..."
3, ujkori számítások szerint egy hetero kapcsolathoz ugye egy nő meg egy férfi kell:) Szóval persze, lehet úgy hozzáállni, hogy "nem az a fő szempont, hogy "nektek pasiknak" (de még férfiaknak, felnőtt embereknek sem...) mi "jön be", hanem az, hogy mire tud egy normális, stabil életet alapozni megfontoltan." - és akkor azzl fogsz szembesülni, hogy a t. "biztonsági játszmázó" hölgyek szépen zömmel egyedül maradnak hosszabb távon... ennyi.
Na, ezzel szemben én azt gondolom, hogy a párkapcsolat kifejezetten arra való, hogy az abban részt vevők közösen teremtsék meg a család (vagy majdani család) egzisztenciáját, és akkor az egy erős kapocs, olyan kötelék, ami tényleg az, mert tényleg megküzdöttek a kapcsolatért, tényleg áldozatokat hoztak egymásért. Szemben az általad reklámozott mindenki alakítsa ki a saját egzisztenciáját majd tegyük össze dologgal, ami jóval labilisabb, és nem kis százalákot ad hozzá a mai 60% feletti válási statisztikához.
"18 évesen egy több éves kapcsolat az bőven nem "tinikapcsolat".... tudod a "tinikapcsolat" az a "tegnap megcsókolt a Jocó a discóban és most akkor járunk..."
Egy olyan kapcsolat, ahol járogatnak többszáz km-ről, nem élnek együtt, iskolába járnak, az tinikapcsolat. És kész.
"ujkori számítások szerint egy hetero kapcsolathoz ugye egy nő meg egy férfi kell:)"
Nem tudom mi az az "ujkori"...
"Szóval persze, lehet úgy hozzáállni, hogy "nem az a fő szempont, hogy "nektek pasiknak" (de még férfiaknak, felnőtt embereknek sem...) mi "jön be", hanem az, hogy mire tud egy normális, stabil életet alapozni megfontoltan." - és akkor azzl fogsz szembesülni, hogy a t. "biztonsági játszmázó" hölgyek szépen zömmel egyedül maradnak hosszabb távon... ennyi."
Rajtad kívül még nem sok férfival, de bármilyen nemű felnőtt emberrel sem találkoztam, aki a gondolkodás nélküli menekülést, ingyenélést megfelelő megoldásnak találta volna az otthoni problémákra. Szóval szerintem ne vonj le általános érvényű következtetéseket abból, hogy számodra ez követendő magatartás, mert mint itt is láthatod, 30/29 ember nem ezt tartja jó megoldásnak - ergo a saját életükben sem szimpatizálnának ezzel a lehetőséggel.
"Na, ezzel szemben én azt gondolom, hogy a párkapcsolat kifejezetten arra való, hogy az abban részt vevők közösen teremtsék meg a család (vagy majdani család) egzisztenciáját"
Itt viszont erről szó sincs, hanem egy 18 éves párocskáról van szó, akik a szülőktől várnák el a lakhely, pénzbeli megoldások előteremtését. Mert hiába kardoskodik a kislány, hogy ő "bármit" megtenne, befejezetlen iskolával SOHA nem fog munkát találni, amivel aktívan besegíthetne bármilyen alap megteremtésébe is. Azzal szerintem senkinek nem lenne gondja, ha a fiatalok saját életet szeretnének kezdeni külön, a saját keresetükből.
"Szemben az általad reklámozott mindenki alakítsa ki a saját egzisztenciáját majd tegyük össze dologgal, ami jóval labilisabb, és nem kis százalákot ad hozzá a mai 60% feletti válási statisztikához."
A mai 60% feletti válási statisztikákból jó 30%-ot a ma 50-60 éves korosztály tesz ki (nézz utána), akik anno az általad reklámozott körülmények között házasodtak, költöztek össze, és a hagyomány, elvárások miatt alkottak éveken át egy családot. De ne zavarjon.
Nem is értem hogy a fenébe lehet ilyen hülyeséget leírni, hogy az anyós nyakára költözésnél labilisabb az, ha előbb megteremtik az egzisztenciájukat és utána kezdenek közös életbe. Ez abszurdum.
#35 "- normális ember a kérdező esetében befejezné az iskolát, dolgozna kicsit, majd közös pénzből saját albérletet venne ki a barátjával (az hogy utána tanul, dolgozik-e meg az ő dolga). Így nem csak a saját előremenetelét és anyagi biztonságát tudhatná fixnek, hanem a nyugalmas együttélést is (mert az anyós nyakán bizony csak konfliktus, probléma van hosszútávon)." - ya, apró nüansz ugye a levezetésedben, hogy a 3 éves távkapcsolatot a kapcsolatok 90%-a nem bírja ki... úgyhogy persze, lehet az anyós nyakán probléma, meg konfliktus, ez tény (ahogy az anya meg az apa nyakán is persze, azért ezt se tagadjuk), de egy több éves távkapcsolatból, ami igándiból egyik félnek sem jó - "csak mert ezt várják el" - sanszosan még több konfliktus és probléma lehet.... nem?
Persze ilyenkor lehet utólag okoskodni, hogy "mondtam, hogy a tini kapcsolatok nem maradnak együtt"... csak hát ebben a kontextusban ez egy nettó hazugság lesz, mert semmit nem szól arról, hogy mi lett volna, ha összeköltöznek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!