Nagy hülyeség elköltözni otthonról? (van hova, van kivel, csak az a baj, hogy még másfél évem vissza van a gimnázium 5 évéből)
Először is tisztáznám, hogy nem azért kérdezek, mert okítást várok. Nem érdekelnek az ilyen ’jó hülye vagy, tanulj inkább’ és hasonló jellegű válaszok! Szeretném ha megértő válaszokat írnátok.
Problémám:
18 éves vagyok, gimibe járok. Ez a 4. évem, de sajnos 5 évesre jelentkeztem így van még vissza bő másfél évem. Több mint három éve vagyok együtt a párommal, akit még nyolcadikos koromban ismertem meg. Kapcsoltunknak egy nagy hátránya van, ez a folytonos búcsúzkodás. Közel 500 km választ el minket, így csak a szüneteket és 2 hetente a hétvégéket tudjuk együtt tölteni. Ezek a búcsúzkodások egyre megviselőbbek számunkra. Próbálkoztunk már egy olyannal, hogy a párom leköltözött a közelembe és így csak 30 km-re lakott, de mivel faluba költözött így csak nagy adósságokba verődtek (ő is és a családja is).
A család összetétele sem egyszerű. Bátyámnak van egy barátnője, akivel utáljuk egymást. Hihetetlenül buta, tapintatlan és teljességgel kibírhatatlan. Minden hétvégét nálunk tölt, úgy viselkedik mint egy kiskirálylány és természetesen akármi történik engem vesznek elő. Véleménye szerint, ő azért nem csinál semmit nálunk mert ő vendég (annak ellenére is, hogy már évek oda ide jár és konkrétan annyit nem képes megtenni, hogy ha bent zabál a szobába, akkor kihozza a tányért. ) Persze az magától értetődő, hogy ha én ezt szóvá teszem, én kapom a szidást és velem kiabálnak.
Barátomnak közel 10 ezer forintba kerül az h minden 2. hétvégén le tudjon jönni, bátyám a barátnőjével minden hétvégén találkozik, de amikor úgy szeretném, hogy egyszer legyenek az ő barátnőjénél, h ne nálunk legyünk olyan soka, akkor jön a válasz, hogy ő azokat a 2. heteket is sokalja.
A helyzetet nehezíti, hogy együtt élünk a nagyszüleimmel. Ők elég idősek és súlyos betegek, így a legnagyobb haszna annak, hogy itthon vagyok az az, hogy édesanyámnak segítek, amiben tudok, hogy így is könnyítsem a helyzetét.
Ha apámnak bármi baja van, ideges, rossz napja volt, azt rajtam tölti ki, konkrétan kérdezek tőle valamit és leordítja a fejem. Ehhez mondjuk hozzá tartozik, hogy nagyon könnyen elsírom magam, nagyon érzékeny vagyok és minden kiabálás megvisel. Ha én csinálok valamit és neki nem tetszik, nem nekem mondja először, hanem anyámnak…. Mindent anyámra terhel, így mindig rajta csattan az ostor. Ez egy ördögi kör….. Senkinek nem jó. Természetesen az a szöveg nálunk is megy, hogy a ’miért?’ kérdésre az a válasz, hogy ’mert csak ’ vagy ’mert én azt mondtam’ …..
Összefoglalva, itthon folyamatos a feszültség, a vita. Úgy érzem, hogy akire szükségem lenne, nem lehet mellettem. Úgy érzem, hogy ő az egyetlen támaszom és hogy szükségem van rá. Itthon, a négy fal között a családommal, úgy érzem, hogy bedilizek. Úgy érzem, ha elmennék azzal csak anyukámnak okoznék fájdalmat, neki hiányoznék a legjobban ( és persze rendesen kitolnék vele, hogy ráhagynám a házimunkát, a 2 idős és súlyos beteg gondozását plusz a napi 8 óra munkahelyi robotolást).
Nem tudok dönteni…. Teljes mértékben döntésképtelen vagyok. Ha itt hagynám a családom, azt a szüleim a nevelés csődje ként fognák fel. Pedig ez nem így van. És lehet, hogy ezzel a felfogással, nagy gond van (azzal, hogy nem engedem a gyerekemet egyedül élni. miért? MERT!)de ez nem fog változni. Bár a szüleim modernek, fiatalosak de ez a felfogásmód nem megváltoztatható. Inkább csak szeretném úgy élni az életemet, ahogy az nekem jó. Az iskolát így is úgy is befejezném, mellette tehetnék valami szakmát is, ha úgy alakul. A lakás meg adott, mert a barátom szüleinél elférnék még én is.
Őszinte véleményeket, megértő kommenteket várok. Tudom, hogy nem ismeritek a helyzetem, de szerintetek mi a legjobb? És ha úgy alakulna, hogy költözök, hogy közöljem? Hogy készüljek rá?
18/L
válasza:"Rajtad kívül még nem sok férfival, de bármilyen nemű felnőtt emberrel sem találkoztam, aki a gondolkodás nélküli menekülést, ingyenélést megfelelő megoldásnak találta volna az otthoni problémákra." - akkor nagyon szelektált lehet az ismeretségi köröd, egy rakat ember menekül el "szülei féltő-óvó szeretete" elől, nem pár éves, hanem akár pár hetes kapcsolatba is... (ez utóbbit már én is neccesnek vélem, mi pl. 1 év után költöztünk össze, amikor anno a párom 18 volt)
ujkori = aetās nova (lat), :))
"A mai 60% feletti válási statisztikákból jó 30%-ot a ma 50-60 éves korosztály tesz ki (nézz utána) akik anno az általad reklámozott körülmények között házasodtak, költöztek össze, és a hagyomány, elvárások miatt alkottak éveken át egy családot. De ne zavarjon. " - nem zavar, téged se fog, ha hozzáveszed,, hogy ők még házasodtak... (akkor 1 évben 100 000 esküvő volt, ma 40 000 alatt) - ha ezzel veted össze a 60-30-adat, helyére is kerül a dolog, azt kapod, hogy válik az 50-es házasodottak 15%-a és a fiatal házasok majd fele... ezt mutatják a számok, sorry ha csalódnod kell...
"Nem is értem hogy a fenébe lehet ilyen hülyeséget leírni, hogy az anyós nyakára költözésnél labilisabb az, ha előbb megteremtik az egzisztenciájukat és utána kezdenek közös életbe. Ez abszurdum." - dehogy abszurdum, nem jön létre a közös építmény teremtette szoros kötelék. Tudod, ilyenkor szokott az lenni, hogy a nő úgy gondolja, hogy a szoros kötelék majd az esküvő meg a baba lesz, a férfiak jó része meg falcol... a nő meg jön ide a GYK-ra sírni például, hogy "ezek a szemét pasik":)
válasza:#39, röhögni fogsz, nem én vagyok kettőnk közül a dominánsabb személyiség, hanem kis mértékben inkább Ő. És ezekben a dolgokban meg történetesen egyet is értünk, neki is tök természetes volt, hogy már a kapcsolatunkban élve szerzett 2 diplomát pl...
Egyéb kérdés?
válasza: válasza:Nem tudom mikor veszed végre észre, hogy ha 30 ember mondja hogy nem úgy van (lásd első 3 oldal), akkor nyilvánvalóan benned van a hiba.
Biztos nagyon jó lehet "mindenki hülye csak én vagyok helikopter" mentalitással élni, csak nem annyira jövedelmező.
válasza:Nézd #44, ennek igen egyszerű a megfejtése, ha végignézed a kamaszok kérdéseit, a válaszok aránya bizony nagyon elüt a mindennapi élet tapasztalataitól, egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos nézetek képviselői itt kampányolnak a saját nézeteik mellett a net közösségi oldalain... ennyi.
Aztán az se egy utolsó szempont, hogy az ilyen témákhoz irogatók jó része GYES-en lévő egyedül álló kismama, aki persze ezerrel önigazol, mi mást is tenne.
Érdekes lenne megszúrni úgy a válaszokat, hogy a mindenféle párkapcsolati problémákra adott válaszok írói közül hányan éltek már legalább 10 évig stabil párkapcsolatban.... vicces eredmény születne, azt gondolom:)
válasza:" egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos nézetek képviselői itt kampányolnak a saját nézeteik mellett a net közösségi oldalain... ennyi. "
Én meg inkább úgy látom, hogy több élettapasztalattal rendelkező életek osztanak JÓ tanácsokat. Az életben valóban más az arány, sok a hülye és naiv ember (pl. te magad is), akik ha az orruk előtt van sem látják be, hogy valamit rosszul csinálnak.
Szerencsére az ilyesfajták viszont általában nem veszik a bátorságot, hogy másnak is hasonló baromságokat javasolgassanak.
U.i.: kb. 0 embert ismerek, aki az általad lefestett háttérrel akár 2 évet is stabil párkapcsolatban élt volna (anyós nyakára költözés, pénztelenség, iskolázatlanság, távkapcsolat), szóval akár abba is hagyhatod a kamuzást.
válasza:43-as:
"De tudod, azt gondolom, hogy az anyós sem feltétlen él több elvárással mint az ember saját szülei, és ráadásul ott van támasznak a párja is ilyenkor, ami ugye az "amíg az én kenyeremet eszed" szülőkkel szemben nincs. Vagy tévednék?"
IGEN, TE TÉVEDSZ!!!!!
Ugyanis az anyós sem tolerálja jobban, ha egy (neki) idegen ott él a nyakán jövedelem nélkül, akinek viszont igényei vannak, föként amikor még a "párját" is gyerekként az anyós tartja el.
Könnyen megkaphatja itt is az "amíg az én kenyeremet eszed" szöveget a párjával együtt. Ugyanis nem valószinü, hogy az anyósnak az a szíve vágya, hogy a saját gyereke mellé még egy dolgozni nem tudó, semmiféle képzettséeggel nem rendelkezö "pótgyereket" IS eltartson, így könnyen megkaphatja, hogy ne élesködjön a nyakán. És ellentétben a szülövel, az anyósnak semmiféle jogi vagy erkölcsi kötelezessége sincs az odaköltözö leánykával szemben.
válasza: válasza:Nézd #46, lehetnél kevésbé kiszámítható is, ez a netes vita rendes forgatókönyve, hogy ha a másik érveire nem találunk érdemi érvet, akkor jön a személyének a kétségbe vonása... csak tudod, ezt úgy hívják, hogy vergődés...
Mellesleg még saját magaddal is ellentmondásba kerültél, mert gyönyörúen leírtad, hogy "nem láttál még távkapcsolatot 2 évnél hosszabban" de azért a Kérdezőnek ugye azt ajánlod, hogy ne fontolja meg a költözést... bravo. Voltaképp tedd a szívedre a kezed, TE kinek akarsz itt jót, a Kérdezőnek és a párjának, vagy a neokonzervatív elveknek?
Próbálj meg őszinte választ kicsiholni, szerinted - őszintén - mennyi esélye van ennek a kapcsolatnak ha még 3 évig megy a távkapcsolati nyüglődés, és mennyi, ha összeköltöznek?
(és vedd figyelembe a válasz közben azt is, hogy vagyunk páran, köztük láthatóan a Kérdező is, meg én is különben, aki jobban kijön az anyósával, mint az anyjával)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!