Nagy hülyeség elköltözni otthonról? (van hova, van kivel, csak az a baj, hogy még másfél évem vissza van a gimnázium 5 évéből)
Először is tisztáznám, hogy nem azért kérdezek, mert okítást várok. Nem érdekelnek az ilyen ’jó hülye vagy, tanulj inkább’ és hasonló jellegű válaszok! Szeretném ha megértő válaszokat írnátok.
Problémám:
18 éves vagyok, gimibe járok. Ez a 4. évem, de sajnos 5 évesre jelentkeztem így van még vissza bő másfél évem. Több mint három éve vagyok együtt a párommal, akit még nyolcadikos koromban ismertem meg. Kapcsoltunknak egy nagy hátránya van, ez a folytonos búcsúzkodás. Közel 500 km választ el minket, így csak a szüneteket és 2 hetente a hétvégéket tudjuk együtt tölteni. Ezek a búcsúzkodások egyre megviselőbbek számunkra. Próbálkoztunk már egy olyannal, hogy a párom leköltözött a közelembe és így csak 30 km-re lakott, de mivel faluba költözött így csak nagy adósságokba verődtek (ő is és a családja is).
A család összetétele sem egyszerű. Bátyámnak van egy barátnője, akivel utáljuk egymást. Hihetetlenül buta, tapintatlan és teljességgel kibírhatatlan. Minden hétvégét nálunk tölt, úgy viselkedik mint egy kiskirálylány és természetesen akármi történik engem vesznek elő. Véleménye szerint, ő azért nem csinál semmit nálunk mert ő vendég (annak ellenére is, hogy már évek oda ide jár és konkrétan annyit nem képes megtenni, hogy ha bent zabál a szobába, akkor kihozza a tányért. ) Persze az magától értetődő, hogy ha én ezt szóvá teszem, én kapom a szidást és velem kiabálnak.
Barátomnak közel 10 ezer forintba kerül az h minden 2. hétvégén le tudjon jönni, bátyám a barátnőjével minden hétvégén találkozik, de amikor úgy szeretném, hogy egyszer legyenek az ő barátnőjénél, h ne nálunk legyünk olyan soka, akkor jön a válasz, hogy ő azokat a 2. heteket is sokalja.
A helyzetet nehezíti, hogy együtt élünk a nagyszüleimmel. Ők elég idősek és súlyos betegek, így a legnagyobb haszna annak, hogy itthon vagyok az az, hogy édesanyámnak segítek, amiben tudok, hogy így is könnyítsem a helyzetét.
Ha apámnak bármi baja van, ideges, rossz napja volt, azt rajtam tölti ki, konkrétan kérdezek tőle valamit és leordítja a fejem. Ehhez mondjuk hozzá tartozik, hogy nagyon könnyen elsírom magam, nagyon érzékeny vagyok és minden kiabálás megvisel. Ha én csinálok valamit és neki nem tetszik, nem nekem mondja először, hanem anyámnak…. Mindent anyámra terhel, így mindig rajta csattan az ostor. Ez egy ördögi kör….. Senkinek nem jó. Természetesen az a szöveg nálunk is megy, hogy a ’miért?’ kérdésre az a válasz, hogy ’mert csak ’ vagy ’mert én azt mondtam’ …..
Összefoglalva, itthon folyamatos a feszültség, a vita. Úgy érzem, hogy akire szükségem lenne, nem lehet mellettem. Úgy érzem, hogy ő az egyetlen támaszom és hogy szükségem van rá. Itthon, a négy fal között a családommal, úgy érzem, hogy bedilizek. Úgy érzem, ha elmennék azzal csak anyukámnak okoznék fájdalmat, neki hiányoznék a legjobban ( és persze rendesen kitolnék vele, hogy ráhagynám a házimunkát, a 2 idős és súlyos beteg gondozását plusz a napi 8 óra munkahelyi robotolást).
Nem tudok dönteni…. Teljes mértékben döntésképtelen vagyok. Ha itt hagynám a családom, azt a szüleim a nevelés csődje ként fognák fel. Pedig ez nem így van. És lehet, hogy ezzel a felfogással, nagy gond van (azzal, hogy nem engedem a gyerekemet egyedül élni. miért? MERT!)de ez nem fog változni. Bár a szüleim modernek, fiatalosak de ez a felfogásmód nem megváltoztatható. Inkább csak szeretném úgy élni az életemet, ahogy az nekem jó. Az iskolát így is úgy is befejezném, mellette tehetnék valami szakmát is, ha úgy alakul. A lakás meg adott, mert a barátom szüleinél elférnék még én is.
Őszinte véleményeket, megértő kommenteket várok. Tudom, hogy nem ismeritek a helyzetem, de szerintetek mi a legjobb? És ha úgy alakulna, hogy költözök, hogy közöljem? Hogy készüljek rá?
18/L
Na akkor...
- fiatal vagy még
- óriási távolságos tinikapcsolatra értelmetlenség a jövőt alapozni
- a bátyád barátnője meg ilyen piti dolgok a motivációk neked a költözéshez, mert túlérzékeny vagy a saját bevallásod szerint
Mégis hogyan akarsz költözni ennyi idősen, saját bevétel nélkül, végzettség nélkül, hogy akarod befejezni az iskolát, stb.? Az egy dolog, hogy "elférnél" a barátod szüleinél, de komolyan elvárod tőlük, hogy el is tartsanak? Nem gondolod ezt kicsit pofátlannak?
Szerintem a megfelelő megoldás az lenne, ha elvégeznéd az iskolát, majd a barátoddal amikor megtehetitek közös albérletet vennétek ki nektek megfelelő helyen. Mehetsz rögtön egyetemre és dolgozhatsz mellette, vagy egy évet dolgozhatsz is és addig gyűjthetsz a közös életre. A barátod egyébként dolgozik vagy tanul még?
De mindenesetre a nyakukra költözést, mint az otthoni problémák előli menekülést semmiképp sem tartanám jó megoldásnak.
Ha eddig csak néha találkoztatok, akkor egész biztos nem okos dolog 500 km-re költözni hozzá úgy, hogy eddig nem éltetek együtt, föként úgy, hogy nincs miböl megélni, mert ha a barátodnak probléma havonta 20 ezer Ft-ot kiadni utázásra, akkor eltartani sem tud téged.
Vagy az ö szüleinek kellene téged is eltartani? Mert ha már most is anyagi gondjaik vannak, adósagiak vannak, akkor garantáltan nincs szükségük még egy valakire, aki pénzbe kerül, méghozzá nem is kevésbe.
Mellesleg egyáltalán nem biztos, hogy az iskolát elvégzed, mert ha egyáltalán átvesznek is, mire beileszkednél, már érettségiznek kellene, amire nem tudsz felkészülni.
Másrészt meg ha odaköltözöl, megalább annyira függö helyzetbe kerülsz, mint amiben most vagy. Ha kiderül, hogy mégsem jöttök ki a barátoddal a hétköznapokban, akkor mit csinálsz? Költözöl vissza és megpróbálsz visszakerülni a régi iskoládba?
A pénzzel és az eltartással nem lenne gond. Nem vagyok az az ingyenélő típus, foggal körömmel harcolnék, hogy ott maradhassak náluk.
Itt a legnagyobb gond, hogy valaki folyton belém rúg itthon.. És ha valaki nem volt még ilyen helyzetben, hogy a családja ilyen, akkor az soha nem fogja megérteni. Mert ha a munkahelyeden ezt csinálják veled, nézed az órát és ha letelik a munkaidő, mehetsz haza, oda ahol nyugalom, béke és szeretet van....és a legfontosabb mehetsz oda, ahol VÁRNAK. viszont ha a családod ilyen, ahhoz kell egy tartás...
Megértem a helyzetedet, nekem egyik barátom volt hasonlóban.
Azt tudom tanácsolni, hogy semmiképp ne költözz a barátodhoz, legalábbis még ne. El kellene végezni az iskolát, hogy legyen valami papír a kezedben (érettségi, szakma). Mert, ha a barátoddal valami rosszul alakul - elvégre lakva ismerszik meg az ember -, akkor te nagyon szar helyzetbe kerülnél, mert nem tudnál a saját lábadon sehogysem megállni.
Igazából a tesódnak meg ki kellene dobnia azt az idióta nőt, gyakorlatilag a pofátlanság megtestesült ideálja, csak ő nem látja ezt...
Carter, 18/F
1. "Szerintetek mi a legjobb?" Próbáld még kihúzni azt a másfél évet otthon, legyél türelmes, ez már nem sok idő. Kérd meg a párodat, hogy ő is legyen türelmes és megértő. Nem tudom, hogy mennyire szólnának bele az életedbe érettségi után, de utána próbálj meg elköltözni, mert ha sokszor érzed azt, hogy bedilizel otthon, hosszabb távon ez be is következhet. A szüleid már nem fognak változni, a bátyád barátnőjén nézz keresztül, ne bosszantsd magad. Próbálj meg az érzékenységeden felül kerekedni, mert az érzékenyebb embereket jobban megviseli az élet. Légy erős! Én elköltöznék a helyedben, hisz a lehetőség adott.
2. "Ha úgy alakulna, hogy költözök, hogy közöljem?" Határozottan. Nem állhatnak az utadba, felnőtt vagy.
Kitartást és minden jót!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!