Miért mindig azok okoskodnak, akiknek a legkönnyebb az élete?
Sokszor tapasztalom az ismerősi körömben vagy különböző netes fórumokon, hogy álladóan azok az emberek akarják megmondani a "tutit", akik tulajdonképpen nulla élettapasztalattal rendelkeznek vagy minden szépen a fenekük alá van tolva.
Ha itt valaki például megkérdezi, miért kell 22-23 évesen gyereket vállalni a semmire, akkor biztosan megjelenik néhány emberke, aki majd elmeséli, hogy bezzeg neki ennyi idős korára már saját lakása, diplomája, gyereke meg vállalkozása van, és nem igaz, hogy mások nem képesek ugyanezt megteremteni maguknak - aztán ugye mindig csak a végén derül ki, hogy mindezt mondjuk a szülők vagy a gazdag párja finanszírozta.
Persze, ez csak egy kérdés volt a sok közül, hiszen napi szinten szoktam itt olvasgatni ezeket a "bezzeg én"-típusú válaszokat, ahol a kommentelők csak hosszas nyaggatás után hajlandóak beismerni, hogy a javaikat egyébkét egyáltalán nem maguknak köszönhetik, hanem - mint említettem - a pénzes háttérnek. Ahogy említettem, élőben is állandóan ezzel találkozom, mindig azok panaszkodnak az életről vagy tukmálják a tanácsaikat, akiknek például még soha az életben nem kellett semmiért megdolgozniuk (mondjuk gazdag egyetemista társak), sosem kellett semmiben hiányt szenvedniük, soha nem kellett nemet mondaniuk valamire.
Komolyan mondom, hogy nem értem...
Sokan osztanak észt, az igaz. Figyelj oda, hogy HOGYAN osztják! Aki folyton ömagát teszi meg példának, etalonnak, "bezzeg én" -nel él, az énkiindulású, önös gondolkodású ember. Az ilyen ember azért beszél magáról egy kérdés kapcsán, mert nem tudja magát beleélni mások helyzetébe, és mégcsak racionálisan sem képes semmiféle megoldási lehetőségeket találni. Az van jól és úgy van jól, ahogyan ő él.
Akik érdemi válaszokat írnak, azokra érdemes figyelni. Azok mögött a válaszok mögött olyan kemény élettapasztalatok és tudás lehet, amilyet nem is álmodnál.
Ilyen egyszerű.
Sajnos ez az alapvető emberi természet. Amiben benne az él az ember, számára az az alapvető, a normális. Én pl. zt utálom, amikor a hollywoodi filmes idilli családban felnőtt emberek osztják az észt, hogy "jajj, hát hogy nem szereted a drága édes anyukádat? a családtago..." mikor valószínűleg ők sem így gondolkodnának, ha az a drága édes anyuka naponta keserítené meg az Ő életüket lelkileg és fizikailag...
Meg igen, itt vannak még a nagyképű fiatalok, hogy hát, nekem ennyi idősen zsíros állásom, ilyen-olyan kocsim van, és akinek nincs, az nem menő és egy életképtelen fos, amikor szülői (anyagi) támogatás vagy alvilági kapcsolatok nélkül el sem tudott volna indulni (vagy gazdag szerető is ott van még a pakliban. Nem tudom, melyik kérdés volt, de ott az egyik válaszoló jól belebonyolódott, hogy az ő 26 éves milliomos párja tulajdonképpen piramisjátékból és gyanús üzelmekből olyan tehetős, nem a diplomája meg a szorgalma miatt :D.
Én írtam,hogy gazdag családból származom!
Ácsi, én nem azt írtam,hogy leszólom azt, akinek nincs. A barátaim nagy részének nincs, de mégsem szült egyik sem gyereket 20 évesen csak úgy, mert nincs mást csinálni!
Sok barátomat nem tudják segíteni a szülők, de vannak annyira felelősségteljesek,hogy legalább valami minimálist próbálnak alapozni, mielőtt gyereket vállalnak. És azért a mai világban kevés 22 éves tud alapozni.
Kedves utolsó, de 20 évesen a nagy semmire mégis hogyan leet gyereket szülni? A felelősségteljes gondolkodás nem egyenlő azzal, hogy a karrier fontosabb a családnál, sőt...
De mit teszel, ha a pároddal történik valami (meghal, alkoholista lesz, tolókocsiba kerül, elkezd verni téged), te meg ott állsz két gyerekkel, kb. nulla végzettséggel, nulla munkatapasztalattal, nulla pénzzel?
# 15/16
Gyerekednek is ezt kívánnád,mert én nem hiszem.
Azért mert valaki nem 20 évesen szül, még nem biztos,hogy karrierista.
Én 28 évesen szültem, mert akkorra lettek meg a feltételek. Nem gondolom magam karrieristának! :)
Kérdező, az utolsó kérdésedre reagálva: Mindig van mit elveszíteni, az ember bármikor kerülhet lehetetlen helyzetbe.
Arra alapozva nem szülni, hogy de mi lesz ha ez meg az meg amaz egyszer csak nem lesz meg, ami most a rendelkezésemre áll?
Hát akkor MAJD megoldom.
De ha MOST a rendelkezésemre állnak a megfelelő körülmények, és tudok szülni, akkor szülök.
Az életben nem tudsz mindent bebiztosítani. Jó több lábon állni, de akár a végtelenségig is várhatunk, mire ez meg az meg amaz is meglesz,hogy minimum 1000%-ban biztonságban érezhessük magunkat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!