Miért azok okoskodnak, akik nincsenek hasonló helyzetben? Tényleg ennyire bunkók lennénk? (lent kifejtve)
Párommal anyósnál élünk, mióta megszületett a babánk. "Átmeneti jelleggel." Úgy volt, hogy nézünk egy 2 lakásos házat, amibe külön tudunk költözni az anyukától, de ő semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy meghirdessük a jelenlegit, illetve hogy másikat keressünk, ezért mi kinéztünk egy kis családi házat.
Erre több ismerős is azzal jött, hogy milyen dolog anyukát itthagyni egyedül ebben a nagy házban, mert mi lesz ha lerobban, és nincs segítsége. Megjegyzem, anyósom 59 éves, ami ugye még nyugdíjkorhatár alatt lesz pár év múlva, és meg volt a lehetősége arra, hogy ő is költözzön. Ezek az ismerősök viszont már rég nem laknak a szülőkkel, őket ott hagyták a testvérnek, illetve egyedül, és szinte biztos vagyok benne, hogy ha ők lettek volna ilyen helyzetben nem maradtak volna anyukával falun, illetve nem vitték volna magukkal oda, ahová költöztek. Ők is saját életüket akarták élni.
Persze a külön lakás nem azt jelentené, hogy nem látogatjuk, illetve nem megyünk segíteni, csak az állandó felügyelet és kritikák alól szeretnénk szabadulni. Ez tényleg annyira nagy bűn?
válasza:Ne törődj(etek) senki véleményével sem.Teljesen normális dolog az,hogy külön szeretnétek élni mindenkitől.Önálló család vagytok,jogotok van az önálló élethez is.Gondolom a párod is szeretne saját otthont.Én sem szeretném,ha az anyósom/anyám állandóan beleszólna az életembe.Milyen alapon szólnak bele a Ti életetekbe mások,akik ráadásul nem laknak senkivel?
Kedves hozzáállás,hogy látogatni,majd szükség szerint segíteni fogjátok a fiatal mamát,de valóban ideje elszakadni a köldökzsinórtól.Ne legyen lelkiismeret furdalásod. Vágjatok bele az új otthon megteremtésébe,és próbáljátok kedvesen leállítani az okoskodókat.
Sok sikert, szorítok,hogy maradjon jó a kapcsolatotok a mamával.
válasza:Én bírom a saját és a párom szüleit is, de egy percig se laknék együtt egyikkel se. Ezt meg is mondtam nekik és egyet is értenek :-). Nem egészséges szerintem.
Aki kérdezi, jelezd, hogy külön szeretnétek élni és anyuka nem akar veletek menni, inkább marad. Vagy ne mondj nekik semmit se, az a tuti...
válasza: válasza:Ha nagy lesz neki, bármikor eladhatja és elköltözhet.
Ha majd idős lenne és nehezére esne, akkor majd fogtok neki segíteni. Egyelőre még középkorú nő, akár be is pasizhat, ha élheti a saját életét. Csak szólt volna, ha félne egyedül? Majd ha lerobban, akkor megoldjátok a segítését. Remélhetőleg addig van még 20-30 szép éve...
Az ismerősök irigykednek, mert ők nem mertek költözni, mikor kellett volna.
Anyu jobban jár, így szívesen látogatjátok egymást, úgy meg lehet egymás agyára mennétek előbb-utóbb.
Nagy lány már, majd megvédi magát, ha szükségét érzi.
De mondogassátok neki, milyen sűrűn fogtok találkozni majd, meg eljön egy hétre unokázni...el ne szomorítsák a jótét ismerősök.
válasza:szia!
Bírom anyósomat , apósomat...de bele se merek gondolni, hogy mi lenne ha együtt laknánk...??? Emberek vagyunk, más a stílusunk, a mentalitásunk ."Szabadabban" sokkal jobb az élet; nehezebb az elején , de sokkal egyszerűbb lesz egy idő után.
válasza:Már nyugdíjas vagyok elég régen.Annak idején mindhárom gyerekem nálam kezdte a házasságát.A menyemmel sem volt több vitám,mint a saját lányaimmal,igazából komoly vitánk egyikkel sem volt.Ma már mind a saját otthonában lakik,és látogatjuk egymást,néha elég sokan összetudunk jönni.
Ha valakinek segítségre van szüksége,aki tud,az segít.Összetartó család vagyunk.Szerencsére a vejeim is családszeretők.
Elég nagy a házan,és a gyerekek nagytakarításkor stb.szoktak segíteni,amit én másképp viszonzok.Hál Istennek egészséges vagyok,és nem félek egyedül ( bár a városban elég sok a cigány,és néha betörnek az idősekhez )
de ez akkor is előfordulhatna,ha a gyerekeim velem élnének.Ma már nem is szeretném,ha itt laknának.Nekem is megvannak a szokásaim,a saját éltritmusom stb.amit csak megzavarna,ha állandóan itt lennének.Azon pedig nem töröm a fejem,hogy mi lesz,ha gondozásra szorulok.Hiába terveznénk el,hogy lesz-mint lesz,előre ezt nem lehet megoldani.Miden napnak a gondját akkor kell megoldani,amikor az felmerül.
Azt megtudom érteni,hogy anyósod nem akar megválni a házától.Nyilván megdolgozott érte,minden emlék oda köti stb.Attól még természetes dolog,hogy Ti külön akartok menni.Ha van lehetőségetek költözzetek,egy idő után anyósod is rájön,hogy neki is jobb így. Sok sikert.
válasza:Nem olvastam végig a hozzászólásokat, az én véleményemet egyébként sem befolyásolnák. Nálunk annyiban hasonló a helyzet, hogy az énáltalam örökölt régi-lerobbant- erősen felújítandó házikóban lakunk. Az anyóséké meg egy hatalmas kétszintes palota. Mondták is, hogy ugyan kinek szánták volna, azért építették, hogy az egyszem fiuknak ne legyen majd erre is gondja...
Adjuk el a régit, tegyük el a pénzt, vagy költsük amire jólesik, és lakjunk náluk. Még rezsibe sem kell pénz, így olcsóbb lenne, stb...
az anyósék is rendesek, így is ahol tudnak, segítenek. Mégsem megyünk hozzájuk. A férjem sem akar. Mert jobb önállóan, egyedül. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük őket. Ha majd segítségre szorulnak, ott leszünk, segítünk, megoldjuk. De addig még sok-sok év eltelik, és mindannyiunknak jobb így....
mások? szeretnek belebeszélni a más életébe, sepregetni a másik portáján. A lényeg, hogy te és a férjed egyetértésben tudjatok ilyen-vagy olyan döntést hozni. A többi nem számít. Még az sem, ha a mamának más a véleménye.
Én anyámnak könyörögtem már idestova 10 éve hogy adja el az öt szobás házát, mert igencsak pusztul a környék,a hol van és vegyen kisebbet, jobb helyen. Kisebb lesz a rezsi is. Nem foglalkozott velem. Na most kapott olyan szomszédot... a keresete meg netto 58e Ft. Most akkor szégyelljem én magam és költözzek hozzá, hogy ő megéljen?
Felnőtt emberek a "nagyszülők" is,önálló gondolkodással. A gondoskodási kötelezettség meg nem azt jelenti, hogy az életedet neki kell áldoznod.
ott kell állni mellettük, ha magatehetetlenek lesznek, ha rád szorulnak. De addig mindenkinek önálló élete van és szíve joga, hogy hogyan éli.
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Én 20 évig éltem anyósomékkal 1 fedél alatt, pontosan tudom, miről beszélsz! :-[[
Sajnos, én voltam olyan hülye és naív, hogy belementem : építsünk emeletet anyósék házára...
Milyen klassz lesz : külön, de mégis együtt... :-P
Hiába volt külön lakásunk, anyós gondoskodott róla, hogy 1 perc nyugtunk se legyen, szenvedett a férjem is, én is.
Szerencsénkre sikerült mégis elköltöznünk (nagynénémtől örököltem egy lakást), inkább otthagytuk a saját lakásunkat üresen és elmenekültünk!
Na, attól kezdve normalizálódott anyóssal a kapcsolatunk, úgy látszik ehhez szükség volt a távolságra!
Ha megtehetitek, sürgősen költözzetek el, lehetőleg minél messzebb (ne tudjon naponta átmenni hozzátok "osztani az észt")!!!
Bőven elég lesz, ha karácsonykor, húsvétkor és születésnapokon találkoztok, elég is ennyi! :]
Ne hallgassatok senki más véleményére ("kibicnek semmi sem drága" illetve "könnyű más farkával verni a csalánt")...
Azt tartsátok szem előtt, hogy NEKTEK mi a legjobb!
Örülj neki, hogy nem jött össze a közös lakáscsere : egy életen át ezt hallgathattad volna, hogy Ő milyen óriási áldozatot hozott értetek!...
Gondolj csak bele : hiába lenne külön lakásotok, ha naponta 5x átjönne és mindenbe beleszólna! 8-o
A szomszédból állandóan azt figyelné, mikor mit csináltok, mikor jössz, mikor mész, ki jön hozzátok, stb...
Igenis jogotok van ahhoz, hogy ti is a saját életeteket éljétek!!!
Amúgy meg : nem kell ismerősökkel megvitatni a terveiteket, így okuk sem lesz beleszólni!
De ha elmesélitek, mit szeretnétek, ezzel éppen ti hatalmazzátok fel őket a beleszólásra, illetve hogy tanácsot adjanak. SEMMI KÖZÜK HOZZÁ!
Ti sem szóltok bele, hogy ők hogyan szervezzék az életüket! :]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!