Miért azok okoskodnak, akik nincsenek hasonló helyzetben? Tényleg ennyire bunkók lennénk? (lent kifejtve)

10:02-es vagyok: Azt elfelejtettem írni, h mi anyós mellett lakunk, nem egy fedél alatt hálistennek, de szomszédos ház, papucsban megtehető az a 4-5 méter.. :( :(

Szerintem egyáltalán nem bűn, hogy külön akartok költözni, sőt ez lenne a normális. Ti már egy külön család vagytok ketten is, mivel meg már baba is van pláne. Nyilván látogatni kell, meg segíteni ahogy tudtok, de ez nem azt jelenti, hogy együtt kell élnetek. Egyrészt állandó konfliktus forrás lesz ha együtt maradtok, másrészt pedig soha nem tudjátok meg, hogy milyen együtt, csak hármasban. Ne törődj az ismerősökkel, az ilyenek általában bele se gondolnak, hogy milyen lenne együtt lakni a szülőkkel. A féltestvérem (apukánk közös) is emiatt szenved. Ugyan nekik még nincs babájuk, de az édesanyjával laknak egy nagy lakásban, aminek a fele a nevén van. Hát a kedves édesanya semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy eladják a lakást és külön költözhessen a lánya 35 évesen. Nem értem az ilyen embereket. Mindenesetre ne hagyjátok magatokat!

Őszintén! Miért kell azzal foglalkozni, hogy ki mit mondd. Pláne, hogy gondolom olyan emberek fújják a magukét, akik rég külön laknak a szülőktől ill. rég elköltöztek a gyerekeik. Mindig az ilyenek a legokosabbak. Én világ életemben azt vallottam, hogy nem egészséges két generációnak együtt lakni. Persze, segíteni kell a szülőkön, de azt lehet úgy, hogy nem a másik szobában laksz. Mi laktunk együtt anyuékkal is,anyósommal is, és bár mindketten nagyon toleránsak voltak (persze mi is alkalmazkodtunk ahogy tudtunk), még sem volt jó. Alig vártuk, hogy kész legyen a ház. De nálunk ezt meg is értették. Sőt apukám mondta, hogy ő nem szeretne egyik gyerekével sem felnőtt korában hosszabb ideig együtt lakni, pláne nem unokástul. Más az életritmusunk, és ez természetes. Most is rengeteget segítünk mindkét családnak. Nem tudnak olyat kérni, amit ne tennénk meg. De kell a külön életünk. Ja, és igaz az a mondás, hogy költözz annyira messze az anyósodtól, hogy papucsban ne tudjon átmenni!:) Én imádom az anyósom, mindent meg tesz ő is értünk, de nem szeretném, ha mindennap nálunk lenne, vagy együtt laknánk. Pl. tegnap is segítettünk neki kertészkedni vagy 5 órát, és láttam, hogy amikor átjött a szomszéd, olyan büszke volt, hogy igen, az ő gyerekei, menye és veje segít neki. Hidd el, majd ha nálatok is ezt látja a szomszéd, akkor már nem fog ilyen rosszindulatú lenni. De egyébként, tényleg ne foglalkozz vele.