Rossz ember vagyok, amiért nem szeretném, hogy a párom gyermekei velünk éljenek?
Egy éve ismerjük egymást, négy hónapja élünk együtt. A volt feleségétől van 3 gyermeke, akik most az anyjukkal élnek. A gyerekek anyja ki akar menni külföldre munkát keresni és a párom felajánlotta, hogy a gyerekek költözzenek hozzánk. Én ezt nem szeretném, mert a láthatásokból már megtanultam, hogy ő addig foglalkozik velük, amíg játszani, nevetgélni kell, de ténylegesen nevelni nem neveli őket. Hétköznap alig van itthon, hétvégén próbál jó apa és társ lenni de ez szerintem kevés. Lényegében onnantól, hogy hozzánk költöznek, két gyerek helyett ötről kellene egyedül gondoskodnom és attól tartok, ez meghaladná az erőmet.
Minden félelmemet elmondtam a páromnak, de ezzel csak azt értem el, hogy most ő is haragszik rám és én is egy utolsó alaknak érzem magamat.
Egyetértek a másodikkal. Gyereket egy életre vállal az ember, minden hátrányával együtt. Ha külföldre akar menni akkor azt tegye a gyerekeivel vagy pedig ne menjen ki.
nem is tudom hogy gondolják, hogy +3 gyereket a nyakadra sóznak.
Más körülmények között elfogadható lenne, hogy a feladat rádhárul (pl ha meghalna az anyjuk), de így, hogy x akárhány évesen jött egy világmegváltó terve és a gyerekei máris mintegy púppá váltak a hátán...
Nem vagy rossz ember.
(4) A pasié is a gyerek, nem csak a nőé:D Ha pedig valaki amásik nő két porontyát elviseli, akkor a másik félnek kutya kötelessége a többi porontyra is felügyelni és befogadni:D
Legalább az anyjuk egy cseppet pihenni fog, a külföldi létben, ti pedig egy cseppet átveszitek a szerepét:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!