Ti égőnek tartjátok szüleitiket/nagyszüleitiket? Ha pl. : értetek mennek?

Nem. Mármint olyan 14-15 éves korom körül, amikor a világon minden dolog halálosan ciki, akkor nem örültem, amikor anyukám vitt suliba vagy hozott onnan, meg is kértem, hogy ne vigyen el pont a suliig, hanem előbb tegyen ki. Megértette, hogy ez csak átmeneti elmezavar, szerencsére, azóta benőtt a fejem lágya.

Most már szívesen venném, ha szállítana, de nem nagyon teszi. De például szívesen elmegyek vele pl vásárolni vagy nyáron strandra, nem érzem cikinek.

Kedvenc sztorim és egyben a válasz is:

dolgoztam táborban animátorként a nyáron. Nagyszüleim jöttek értem. A házunk előtt ültek a kollégáim.

Papa: Jó napot! A babánkért jöttünk.

Néztek bután...

Mama: *mondja a nevem* a baba, akiről szó van -nevetve

Én is nevettem, jól esett.

25N

Ezek az emberek nyílván nem tapasztalták meg azt, hogy milyen érzés az, ha soha senki sem törődik velük.

Ha olyan szüleik lettek volna, mint nekem, majd megtudnák, hogy hol lakik az Úristen és meg tudnák becsülni, hogy milyen jó dolguk is van.

Abszolút nem égő. Tinikoromban sokszor volt, hogy apu jött értem mikor buliban voltam. Sajnos suliba nem nagyon jöttek értem. Most meg párommal, ha olyan buli van vagy szervezünk valami kiruccanást akkor szüleim is jönnek velünk.

25/N

nekem az sem lenne ciki, ha a nagypapám a 100 éves Trabantjával elém jönne a munkahelyemre, és büszkén szállhatnék be mellé. sajnos erről már nagyon lekéstem, 5 éve nem élnek a nagyszüleim :(

ha bárki a családom miatt kiröhögött volna, akkor tuti ott helyben laposra verem.

mindig is tiszteltem anyumat és a nagyszüleimet, hiszen mindent nekik köszönhetek.