Miért nem áll mellém a családom?

Én is voltam egyszer ilyen helyzetben és én otthagytam azt a munkát, igaz csak 4 év után. Én is csak úgy akartam lépni, ha van másik munkahely, de már nem bírtam tovább. Szerencsém volt, mert nagyon hamar találtam másikat, holott előtte évekig pályáztam és nem sikerült semmi.

Viszont hozzátartozik a dologhoz, hogy a férjemmel teljes volt az egyetértés. Anyagilag is megengedhettük magunknak, hogy akár egyáltalán ne dolgozzak. A férjemen kívül mással nem beszéltem meg, a többiekkel csak közöltem.

Hagy ott a helyet, ahol nem erzed jol magad.

Lehet, hogy rafizetsz erre a dontesedre, mert nem talalsz masnapra masik munkat, de en azt gondolom, hogy allj ki magadert, meg akkor is, ha mindeki ellened van.

A sajat dontesedert te vallald a feleloseget.

Amugy, szerintem egyszeruen csak nem akarjak, hogy fizetes nelkul maradj, talan mert ok is szamolnak a fizetesedre, en nem tudhatom. De azt igen, hogy hosszutavon jobb, ha nem hagyod, hogy a kenyszer iranyitson.

(Legrosszabb esetben ehenhalsz. De, miert ne? :)

A párod sem érti meg a problémád? Tényleg nagy probléma, hogy miből éltek meg, ha otthagyod a munkahelyed, de gyomorfekély meg az öngyilkossági gondolatok elég komoly dolgok, és nem szabad félvállról venni. Nálunk egy hónapot pírt ki egy mosogatónő a munkahelyünkön. Nagyon jól dolgozott, de nagy szája volt, és volt, aki nem kedvelte. A végén elüldözték, és felmondott. pedig 48 éves. Azt mondta, talál százszor jobbat is minimálbérért, olyat, ahol meg is becsülik.

A férjeddel kell megtárgyalnod, hogy miből éltek, ha otthagyod a melóhelyet.