Újabb kérdéssel fordulok hozzátok a családom és az én kis családommal kapcsolatban. A lentebb írt információk tekintetében mit kellene lépnem a továbbiakban?

Nem jön rá,mert nem gondolatolvasó.

Szerintem most már felhívhatod,hogy akkor beszéljétek meg.

Semmit. Az a helyzet, hogy ha te kezdesz el pedálozni, akkor az elmúlt két és fél hét nem ér semmit, előbb-utóbb visszatér a status quo, azaz az anyukád elkezdi újra aljasul fúrni a menyét.

Nézd, az a legjobb, ha ilyen esetben hagyod főni a mamát a levében. Gondolkodjon el a dolgokon, hogy mit miért kapott. Lehet, hogy neked fáj, de csak gondold el, hogy fájhat a nejednek az, hogy anyád aljas sz.rkavaró és utálatos vele.

Itt akinek lépnie kell, az anyukád. Nemhogy lépnie, de bocsánatot kérnie azért, hogy bele-ofázik az életetekbe, a nejedról valótlanságokat állít, őt a háta mögöt megalázza - és természetesen a nejedtől kell először bocsántot kérnie. Valamint a jövőben erősen megváltozott viszont kell mutatnia ahhoz, hogy érdemes legyen vele kapcsolatot tartani. (Különben a bocsánatkérés nem ér semmit.)

Nem kell azzal foglalkozni, hogy ki mit gondol, és nem kell azzal sem foglalkozni, hogy nekik ez mennyire fáj. Maguk keresték maguknak a bajt, ha fáj nekik, akkor azért megdolgoztak. Állj ki a nejed mellett, különben anyuspajti záros határidőn belül szét fogja fúrni a házasságodat, és akkor biztosan nem lesz gyereked, de feleséged, társad sem. Mehetsz vissza anyuka szoknyájához.

Te döntesz.

Az Én anyámmal egy évig nem beszéltem mire észbekapott és rájött nem ér ennyit az egész. (Apamnak nem tetszett a párom igy anyam is ellen volt,miutan megmondtam h akkor beszelunk legkozelebb ha ők eljönnek nem hivtak,nem.irtak, en se mentem. Egy év mulva anyam levelet irt hogy latni szeretne...feljott hozzám pestre es beszeltunk,mint még soha. Azota joba vagyunk es vele tartom a kapcsolatot. Apammal még midig nem de már le is s.z.a.r.o.m magasrol!

Tehat en a kivarassal jutottam előrébb.

Úgy sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél.

Apukádat ne bántsd meg, felesleges. Hívd fel, köszöntsd fel, nagyon fog neki örülni.

Én nem tudnám eltitkolni a fájdalmam,biztosan megmondanám anyukámnak, hogy nagyon fontos lehet neki a jó viszony, ha nem jelentkezett és bocsánatot kérni sem hajlandó senkitől.

De ez én vagyok.

Viszont most tényleg neki kell lépnie.

Biztos forrásból tudja hogy a feleséged nem akar gyereket és amiért ezt mondta ezért nem beszéltek két hete??? Ez komoly? Anyukád pletykál, próbál beleavatkozni az életetekbe, hülyeséget beszél, hogy nem lehet ezen röhögni? Pláne ha jól megvagytok a feleségeddel, minden rendben, akkor miért nem kezelitek lazábban ezt? Ha semmiképp nem hagyjátok és nem is tudna közétek állni anyukád mert erős és jó a házasságod, akkor miért ekkora baj, ha néha hülyeséget beszél? Inkább nevessetek rajta, öleld át anyukádat, "jól van anyuci te is tudod hogy most butaságot mondtál" aztán ennyi! Ne veszítsd el anyukádat ilyen dolog miatt. Anya csak egy van. Egyetlen egy! Olyan amilyen. Mellesleg a feleségednek is úgy kell kezelnie a dolgokat, hogy ő miatta a férje ne veszítsen el egy szerettét sem.

Nem nagyzolni akarok fentiekkel, tapasztalatból mondom, hogy nálunk is vannak durvábbnál durvább beleszólások, vagyis lennének ha engednénk, de tényleg csak úgy lehet megtartani a jó viszonyt anélkül hogy beleszólnának, hogy ha nem vesszük komolyan ezeket a próbálkozásokat. Egyszerűen ha a helyzet engedi már ott egyből helyszínen viccet csinálunk belőle, ha nem, akkor annyit mondunk, "köszönjük az infót és az érdeklődést, a döntés a mienk" aztán amikor kettesben vagyunk jót mulatunk ezeken.