Párom szerint vagy ő vagy a kutyám?

A kérdésre válaszolva:a kutya!!!

Ha engednél a zsarolásnak,és elvinnéd valahova a kutyád,már soha többet nem látnád(egy hárpia miatt) és ezért egy életre bűntudatod lenne.Hogy egy szegény,ártatlan kutyát,aki 8 szép évet élt a gazdájával együtt eldobnál magadtól,egyilyen nőmiatt.

56-os!

Szerintem a többség nem azért kardoskodik a kutya mellett, mert fontosabb a feleségnél. Ugyanis a kettő két különböző szeretet, ragaszkodás. A problémát én az ultimátumban látom. Ha szeretem a párom nem hozom ilyen helyzetbe. Épp ezért inkább az a kérdés, a feleség vajon mennyire szereti a férjét, ha ily módon akarja rákényszeríteni az akaratát. És akkor az após fenyegetéséről még nem is beszéltem. Szerinted ez az elintézési módja?

40-es voltam.

Nézd #56, egyfelől nálunk igenis családtag volt mindigis a kutya-cica, és nem más pótlására, hanem önmagáért. De hát ugye kinek a pap, kinek a papné, az ember nyilván igyekszik olyan társat választani, aki hasonlóan gondolkodik, mint ő.

Na, ebben a történetben meg az van, hogy az asszonykáról, miután elérte a hőn áhított házasságot, kiderült, hogy egyáltalán nem az, mint akinek az elmúlt években mutatta magát, nem az, akibe a Kérdező beleszeretett, hanem egy tökéletesen másik ember. Olyan ez, mint ha eladta volna magát szende szűznek, oszt kiderül, hogy fél Budapest megvolt neki, és a továbbiakban dubaiozásból akar élni... Egyfelől.

Másfelől megzsarolta a Kérdezőt, és egy zsarolás az, aminek végképp semmi helye a párkapcsolatban, önmagában is szimpla szakító ok.

A harmadik, hogy kiderült, hogy az erőszakos, számító, önző nőtípus, aki miután felszedte a megfelelőnek látszó férfit, és bebiztosította magát a házassággal, elkezdi a férfit a saját elvárásaira nevelni.... na, az ilyentől meg kell szabadulni de azonnal, az ember saját önvédelme érdekében, mert hát az embernek lássuk be, egy zsarnok az otthonában annyira hiányzik, mint a pestis a lepratelepre... nagyon jól látta itt néhány válaszoló, hogy ha a Kérdező másként döntene, egyfelől biztosítva lenne, hogy a következő 20 évben nem tud nyugodtan aludni, másfelől ha most engedne, a következő az lenne, hogy milyen hobbyja lehet, aztán hogy kikkel barátkozhat, aztán hogy milyen kapcsolata legyen a szüleivel, aztán hogy... na nem, az ilyen "társ" nem áldás, hanem a legszörnyűbb átok...

A negyedik, hogy az ember vállalása nem a külsőségektől függ, ha egy kutya felvállalására mondok IGEN-t a sintértelep irodájában teszemfel, az PONT UGYANOLYAN KOMOLYSÁGÚ holtomiglan-holtodiglan, jóban és rosszban típusú IGEN, mint az anyakönyvvezető előtt kimondott. (legfeljebb nem kell nyakkendőt kötni, és a rokonságot zabáltatni utána...)

Ötödik, hogy a kutyád rád van utalva, az ilyen számító hárpia viszont seccperc alatt fog találni mást, akire rácsimpaszkodhat a hazugságaival, és megpróbálhat a saját elvárásaira formálni, magában is tökéletesen életképes - sajnos...

Szóval bocsi, de ebben az adott helyzetben 100/0 arányban minden a kutya választása mellett szól. Kérdező meg simán fog találni a viperafajzat helyett egy olyan tényleg társat, akinek a jövőképébe beletartozik a kutya boldog öregkorának biztosítása is.

" Nem értem miért gondolkodik minden válaszoló végletekben, hogy vagy a nő megy vagy a kutya. " - előző, talán mert ez áll a kérdésben???

"Ezután kijelentette,hogy vagy ő vagy a "büdös dög". " - erre meg egyféle válasz adható, valami olyasmi, hogy a büdös dög megy, a kutya meg marad. Ennyi.

Kompromisszumra meg itt nincs lehetőség, mert asszonyka hozzáállása alapvetően aláássa a bizalmat, nem lehet úgy élni évekig, hogy nem mered egy lakásban hagyni a párod meg a háziállatod egyedül, és ha mégis így alakul, görcsben van a gyomrod egész nap... ez nem olyan kérdés, mint hogy meccset nézzünk-e vagy szappanoperát, amiben lehet vagy kell is kompromisszum.