Miért utálom ennyire a gyerekeket?

Szerintem ez nem irigység és nem is abnormális. Sokan vannak így, hogy nem szeretik a gyerekeket. Köztük én is. A huszas éveim végéig szó szerint utáltam a gyerekeket. Idegesített a sírásuk, felháborított a nyilvános helyen lenyomott hisztijük. Anya se akartam lenni. Imádom a szabadságot, dehogy kell nekem egy nyűg a hátamra, hogy pelenkázzak, meg lessen valaki óhaját 0-24-be. Amikor megismerkedtem a féjemmel, akkor csillapodott ez bennem, most már ott tartok, hogy nem utálom őket, egyszerűen csak nem érdekelnek. Ha a családban meglátogatunk egy kisbabát, még mindig nem érzek rá késztetést, hogy azt nekem meg kéne fognom. Minek? A férjemnek vannak gyerekei (10 fölött) na velük nagyon jól elvagyok, de inkább barátnője vagyok nekik mint pótanyjuk.

Szóval én hosszú évek alatt ugyan, de óriási változáson mentem keresztül ez ügyben. Nem hinném hogy hibbant vagyok, egyszerűen csak ilyen és kész. Azt se hinném, hogy a gyerekkorod miatt lenne ez, mert nekem pl totál átlagos, normális gyerekkorom volt, totál normális szülőkkel. Szóval egyszerűen csak ilyen vagy. Vagy változni fog ez nálad is később, vagy nem. Tök mindegy melyik lesz, mert mindkettő elfogadható.

Azzal semmi baj, hogy nem szereted a gyerekeket.

Azzal igen, hogy irigy vagy. Bárkire. Az irigység nem visz előre, csak azon keseregsz, hogy mid nincs/nem volt, ahelyett, hogy tennél érte, hogy legyen valamid.

Szerintem vonatkoztassunk el attól a ténytől, hogy az utálat tárgya a gyerek. Egyáltalán, miért utálsz bárkit is? A leglényegesebb ebben az egészben, hogy alapvetően van benned egy düh és valamiért a gyerekeket célzod meg ezzel, hiszen könnyen lehet őket bármiért utálni /sírás, vihogás, neveletlenség stb/.

Mielőtt még normálisnak bélyegeznétek a kérdezőt, az emberi személyiség nem túlzottan szép erénye maga az utálat. Én például senkit sem utálok olyan vehemenciával, mint te. Vannak akiket nem kedvelek, de ezek olyan emberek, akiket valós okkal kerülök, személy szerint konkrétan. Pl. ki sem állhatom a postást, mert direkt hergeli a kutyámat.

Neked nincsen kézzel fogható, valós indokod a gyerekek iránt érzett gyűlöletedben, mindössze az érzés a biztos.

Így azt tudom mondani, benned van a hiba, hiszen ok nélkül idegesít valami, amit nem is ismersz, hiszen gyerekkorodban nem volt kortárs barátod, testvéred, nem szocializálódtál megfelelően. Nem kell szeretni minden gyereket valóban, ettől nem vagy aberrált. De utálni bárkit is az életben, butaság... Annál sokkal rövidebb az élet, minthogy ilyeneken rágódjunk, de nálad mégis van erre energia, tehát meglehetősen mélyen gyökerezik a probléma.

Igen, a tanárok egy része (nem a jó értelemben vett tanítok és tisztelet a kivételnek, vannak csodálatos tanárok) mindig is szívesen alkotott véleményt, pláne rossz véleményt és pláne szívesen az emberekről.

Sajnos gyerekkoromban én is kifogtam ilyen egófelfújt tanárt, évek kellettek, mire kihevertem a "jótékony" hatását.