Miért utálom ennyire a gyerekeket?
Figyelt kérdés
Egyszerűen idegesítenek. Ha meglátok egyet, legszívesebben ráordítanék. Idegesít, ha látom, hogy az anyjuk milyen kedves, megértő velük és főleg az, ha látom, hogy szép, kiegyensúlyozott életük van. Ennyire irigy lennék? Nekem nem volt pokol az életem, nem vertek minden nap korbáccsal, amikor kicsi voltam, de azért túl sok jó emlékem sincs, mert sok volt a szigor és a feszült pillanat, ráadásul sokszor magányos voltam, mert nem volt testvérem. Lehetséges, hogy ezért utálom a gyerekeket? Mert irigy vagyok?2013. okt. 8. 21:11
1/42 anonim 
válasza:
válasza:Nem akarlak elkeseríteni, de a pszichopatáknál van ez rendszeresen jelen. Ami több mint egy irigység.
2/42 anonim válasza:
válasza:Igen mert gyerekkorodban szenvedtél, és rossz emlékek maradtak benned.
4/42 anonim válasza:
válasza:Ha mélyebbre látunk, a valós problémára, nyilvánvalóan látszik, amit lényegében már magad is leírtál: nem a gyerekeket utálod, hanem a szép gyermekkorod hiányát vetíted ki rájuk, és ezt utálatnak nevezed.
5/42 anonim válasza:
válasza:Igen, gyerekkor miatt. Meg irigyelheted őket azért is, mert semmi gondjuk az életben, vigyáznak rájuk, szabadok, nem úgy, mint a felnőttek. Én is ilyen vagyok.
6/42 anonim válasza:
válasza:Ha tudnád, milyen sokan éreznek hasonlóképpen. Én is nehezen viselem a gyerekeket. Mondjuk én nem utálom őket, de én sem szívesen vagyok a társaságukban, nem jövök ki velük, nem tudok velük mit kezdeni, mit mondani nekik, stb. Úgyhogy úgy vagyok a gyerekekkel, hogy szépek, aranyosak, édesek, de csak messziről.
Pedig nekem nem volt rossz gyerekkorom, szerettek a szüleim én is nagyon szerettem őket, a mai napig jó a viszonyom velük, főleg anyukámmal. Viszont már gyerekkoromban sem jöttem ki jól a gyerekekkel, nem tudom, miért.
De nem is nagyon foglalkoztat, nem vagyunk egyformák. Legfeljebb nem vállalok babysitter munkát. :)
7/42 A kérdező kommentje:
Engem a visítozás szokott bosszantani, az értetlenség, meg a hangjuk, pedig gyerek, ez tök természetes, hogy ilyenek. Csak ha én így viselkedtem, ahogy egyes gyerekeket látok, akkor úgy vágtak pofon, hogy az asztal adta a másikat. Talán azt irigylem tőlük, hogy ők megtehetik azt, amit én nem tehettem meg. Egyik ismerősömnek is van két gyereke, tök jó életük van, tök normálisak, de tényleg, szófogadóak, rendesek, mégis úgy utálom őket... ha meglátom egyiket is, feláll a szőr a hátamon. Főleg akkor, ha az ismerősöm inkább velük foglalkozik. Pedig semmi igazságtalanság nem történt, ez tök természetes dolog, mégis így érzek.
2013. okt. 8. 21:27
8/42 anonim válasza:
válasza:7 Tedd meg a világnak azt a szívességet, hogy minden gyermektől távol tartod magad és a közelükbe sem mész, még baráti társaságba sem..
9/42 anonim válasza:
válasza:Azért ebben szerintem jócskán benne van az is, hogy nem volt kistesód, neked a hangjuk, a viselkedésük mégsem természetes. Ésszel felfogod, hogy ilyenek a kicsik, de nem szokhattad meg gyerekkorodban. Így felcseperedve meg már az egész szokatlan, idegen, fülsértő.
10/42 anonim válasza:
válasza:Mindjárt jön a sok csököttagyú, korlátolt, unintelligens mamamaci és letol, hogy aki nem szereti a gyerekeket, az már nem is lehet ember. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!