Miért utálom ennyire a gyerekeket?

Ha a gyerek egy kezelhetetlen bolondnak tűnik, az a szülő hibája. Kivéve ha fogyatékos. Pl ha kiskorától fogva arra tanítják hogy nem lehet az utcán ordibálni akkor nem fog.

Sose a gyereket okold, ő csak majmol mindenkit, Pl ha látja hogy egy másik gyerek fetreng a buszon a földön és az tetszik neki, akkor ő is lefekszik, addig amíg nem szólnak rá. Ha meg rászólnak, először nem érti hogy neki mért nem lehet, pedig a másik csinálhatja. Ezért meg kell neki magyarázni. Mindent érthetően. Folyamatosan magyarázni kell, mert ő még semmit nem tud, semmit nem ért, hogy mi miért van úgy ahogy. Aztán majd szépen kialakulnak benne az összefüggések. És ha jól sikerült nevelni, akkor talán nem lesz bolond. De az biztos hogy nehéz feladat, mert mondjuk azt sem mindig tudhatod egyértelműen, hogy mi okozhat benne sérelmeket. Lehet hogyha olyan "túl normálisnak" neveled, akkor meg gátlásos lesz és nehezen fog barátkozni. Biztos nem könnyű gyereket nevelni. A szülőket meg nem tanítja senki rá, hogy hogyan kell, nincs egy kötelező tanfolyam erre, pedig szerintem nem ártana némelyiknek.

Hát nem tudom, nekem férfiként a gyerekekkel nincs bajom, én azt utálom, amit a t. hölgyek egy részéből kivált a gyerekszülés, anyaság.... hogy onnantól kezdve van a babóka-mamóka komplexum, meg van a férfi, akinek az a dolga, hogy fogadja el, hogy ő már csak az X-edik, de minél maradéktalanabbul szolgálja ki a babóka-istenséget, és mamókát, az ŐŐŐŐ földi helytartóját... szóval ettől az újkori matriarchátustól, a "faszi akad 100 is, de a babóka"-tól meglehetősen szorul befele öklöm...

A másik meg pont ez a "csak az ééééén gyerekem"... hát nem tudom, ha valahol azt látnám, hogy ott a zasszony egy kiflivel, előtte áll a saját meg egy idegen gyerek, és a kiflit nem kettétöri, hanem a sajátunknak adja egészben, az meglehetősen válóok-féle lenne... (természetesen nem fogok ilyent látni, ettől azért biztosan jobban választottam:))

Az előttem szólónak nagyon igaza van! Csak a babóka a fontos. De: nekem van ennél rosszabb is. Több ismerősöm, barátnőm már nagymama. Nem lehet velük beszélgetni, mert a tündéri, zseni unoka, aki természetesen a világ megváltója,

miket csinál. Fél óra után keresem a menekülő utat, mert mit válaszoljak? Ja, szép, ümüm, okos...

Már visszamondták a színházbérletet, már nem vezetnek háztartást, nem olvasnak, nem néznek tévét, netezés szerintük hülyeség, időpocsékolás.

Rátelepednek a fiatalokra, ott lebzselnek egész nap, segítés ürügyén.

Nem vagyok irigy. Azt hiszem. Van gyerekem, unokám is.

Nekem sincs türelmem a gyerekekhez.

A rossz, eleven, kényes, sírós gyerekek meg kifejezetten iritálnak.

11 hkm (ez van)

Szintén egyke vagyok, de veled ellentétben nekem valóban szörnyű volt a gyerekkorom. Kb 22 eves koromig utaltam a gyerekeket, idegesítettek.

Engem vertek, fizikailag es mentálisan folyamatos bántalmazásban részesültem, nem mellesleg szörnyű családi titkokkal körülveve. Nekem ne mesélje senki h milyen sz.r volt neki! Ezt próbálja meg akkor es bizisten össze fogja tenni a két kezet hogy csak ennyire volt nehéz élete gyerekként.

Szerencsére kezelések hatására elkezdtem változni. Nyitottabb lettem, kezdem kedvelni a gyerekeket. Sokat szamit h barátnőmnek is van egy kislánya, őt mar kifejezetten szeretem.

Nehéz es hosszu út ez annak, aki normális szeretet nélkül nő fel. Sajat magunknak kell megtalálni azt, amit mas elvből megkap. A sajat gyerekemet tudom, hogy imádni fogom. Mindent megtennék, csak olyan ne legyek mint anyám.

N25

Fura, hogy még nem érkeztek meg ide a fideszes szuperanyák, de ami késik, nem múlik!

Én sem szeretem őket. Pedig sok állatom van, általában betegen kerülnek hozzám, állandó gondozásra és figyelemre szorulnak, tehát az anya ösztön meg van. De a gyerekek annyira taszítanak. Nem csak a kisgyerekek, akik ordítanak, hisztiznek, követelődznek, hanem a nagyobbak is. Azok már azt hiszik, ők szarnák a spanyol viaszt, és mindenhez van JOGUK, mert csak. Tudom, hogy a szülő hibája, de ez nem vigasztal, a szülők is és a gyereket is jól pofánb...sznám.

Olyan szélsőségesen idióta hozzáállások vannak, hogy borzasztó! Nehogy már mindenkinek kötelező legyen rajongani a gyerekekért, különben már meg lesz bélyegezve, hogy biztos pszichopata, meg rohadt dög, meg ilyenek!

Én nagyon nem rajongok a gyerektársaságért, mert nem tudok velük mit kezdeni. Mondjuk tényleg elég furcsa, hogy emellett aranyosnak találom őket, elgyönyörködök bennük, főleg a picikben, csak foglalkozni ne kelljen velük, mert attól világgá tudnék szaladni.

De ettől még nem vagyok velük utálatos, soha egy gyereket egy szóval meg nem bántottam, nem is tudnék.

Mégis furán néz rám egy-egy anyaoroszlán gondnoknő, hogy nem rohanok oda minden egyes utamba eső kicsihez, hogy jajdecukiiii, ugyulu-gugyulu.

#29" kötelező legyen rajongani a gyerekekért, " stb

Te mégis miről beszélsz? Ki mondta, hogy kötelező? És milyen ugyulu?

A kérdező "utálja ennyire a gyerekeket" -nem nem szereti: ennyire UTÁLJA. ezzel indult.

És itt termett a gyk színe-java: aki csak a saját gyerekét szereti (a masculin birtoklásvággyal rendelkező gennyes lelkű anyukák, akik nem vszik észrte, a felnővő gyereknél sem HOGY NEM AZ ÖVÉK) aki az állatokat jobban szereti (anyai ösztöne? lehet, hogy maga is állat) a többit gyereket rühelli.

Már elnézést: igen ostobának kell lenni, hogy ne lássa meg valaki, ez mekkora probléma. Társadalomban élünk, emberi közösségben.

A gyereket UTÁLNI - azt jelenti, nem tekinti embernek. Vagy az emberek mind utálni.

Az állatot emberként szeretni: azt jelenti nem tudja mi a különbség ember és állat közt.

Legalább ne szaporodjatok ti elgennyesedett szívű, sötét önző alakok!

Gyűlölködő, egymást maró, a végtelenségig ÖNZŐ széthulló társadalomban - nagy szenvedéseket mérnek egymásra az emberek.