Van helye a megbocsátásnak?

Nos, ma összekaptunk a kedvesemmel - épp náluk voltunk - és azonkívül, hogy lecsitrizett, azt mondta öltözzek fel, és takarodjak haza. Nagyon bántott, hogy így beszélt velem, hát felöltöztem, és elindultam. Kirohant utánam a lépibe, erőszakkal akart visszavinni a lakásukba. Nem akart hazaengedni. Megkarmoltam, erre ő megütött (pofont kaptam). Ezerszer elnézést kért, persze én csak sírtam, hogy hogy történhetett ez meg. Nagy nehezen eljöttem, telefonon megkértem, hagyjon békén, örökre. Utánam jött kocsival. Végül is abban egyeztünk meg, nálunk alszunk. Mire felért, már nyugodt volt (bár az utcán is többször erőszakkal próbált meg a kocsiba tuszkolni.) Belátta, hogy igazam van, hogy egy pofon megbocsáthatatlan. Teljesen magába zuhant, majdnem sírt. Haza kart menni, mondtam, hogy várjon 5 percet. Elmondtam neki, hogy flörtöltem valakivel, de nem csaltam meg, csak amikor ő nem figyelt rám, jött ez a 3. személy, és jó volt, hogy ő törődik velem. Ezek után már nem tud bennem bízni, szerinte is abba kellene hagyni az egészet. Hazament. 1 óra múlva írt sms-t, hogy nem tud nélkülem aludni. Felhívott később, kértem, jöjjön vissza. Megállapodtunk, hogy holnap megbeszéljük. Gondolkoztam,van-e értelme. Én félek tőle, hogy megint megüt, rettegek bármit is elmondani. Ő meg attól fél, hogy megcsalom, vagy elhagyom valaki miatt. Mindketten mondjuk, hogy "soha többé nem fordul elő", de ez közhelyesen hangzik.