Mi a véleményed arról, ha valaki 7 hónappal a férje halála után megismerkedik valakivel?

Én is fiatalon lettem özvegy, ezért tapasztalatból beszélek.

Ennyi idő alatt nem tudtál még túljutni a férjed elvesztésén. Hiányzik az a társ neked, aki a férjed volt, ami természetes.

Óvatosan az új kapcsolattal, amíg jobban nem ismered meg, hagyj hosszabb időt az elmélyítésére. Ilyenkor hajlamos az ember olyan tulajdonságokkal felruházni az illetőt, amilyen a férje volt. Ez nem mindig igaz.

Ne a környezeted véleményétől "félj", hanem a saját érzelmeidtől. Ne értékeld többre ezt a kapcsolatot, mint amilyen.

Mindenki máshogy dolgozza fel a veszteséget. Az se mindegy, hogy az ember hogy veszti el a szerettét. Hosszú betegség után, amikor több hónapon keresztül készül a majdani lelki megpróbáltatásra, és tudat alatt előre felkészül az egyedüli életére, vagy hirtelen egyik napról a másikra hirtelen kell szembenézni az eseményekkel.

Úgy gondolom, hogy mindenki maga tudja, hogy éppen mire van szüksége. Ha úgy érzed, hogy készen állsz, vagy csak szükséged van a szeretetre, a társra egy ölelésre és arra, hogy valakivel megoszd az életed, akkor mások esetlegesen negatív véleménye miatt ne dobd el a lehetőséget. Majd úgyis alakul.

Az, hogy ez a te dolgod. Én ne ítéllek el érte.

Annyi jegyzek meg összesen, hogy a normál gyász ideje kb. 1-1,5 év között mozog. Természetesen van, aki hamarabb fel tudja dolgozni a házastárs elvesztését is (amely a legsúlyosabb stresszfaktor: a 100-as skálán az első helyen áll), de van olyan ember is, aki nem képes feldolgozni, hanem a gyászt lerúgva magáról azt elfojtja, és belemenekül egy újabb kapcsolatba.

Gondokozz el azon, hogy mit miért csinálsz, és dönts a magad feje és szíve szerint. Ezek pusztán tanácsok és megjegyzések voltam tőlem - mert kérdezted, hogy mi a véleményem.

Szerinted a halott férjed mit várna tőled? Tedd fel fordítva a kérdést: Te mondjuk, ha a férjed maradna egyedül, akit szeretsz, elvárnád, hogy beleőrüljön a gyászba és az egyedüllétbe? Szerintem, biztos azt akarnád, hogy màs oldalán boldog legyen.

Szerintem a házastárs hiánya nem azon múlik, hogy ki meddig hord fekete fátylat. Azért, mert megpróbálsz mást is szeretni, nem gyalázod az emlékét. Tegyél róla, hogy a férjed emléke valami "alig fájdalommá" szelìdüljön...Ha boldog vagy, szerintem nem baj, de azért óvatosan. Hagyj időt a kapcsolatnak, ne siess. És nagyon figyelj arra hogy ne bántsd meg a férjed családját (ezt nagyon jól mondják az előző hozzászólók.) Az biztos, hogy nagyon nehéz jól cselekedni, hogy senkiről se horzsold le a bőrt, miközben az életedet rendezed. De ha úgy érzed, ez a kapcsolat fontos neked, ne mulaszd el

Szerintem meg nem kell ezt túllihegni. Mindig egyedi esetek vannak, egyedi történések és egyedi körülmények. Lehet egy ismerkedés két évvel is kegyeletsértő és lehet pár hónap után is nemes.

Ebben a témában aztán sokminden előfordul. Pl., az előzőtől függetlenül, anyám volt élettársa 9 év után úgy keresett társat az interneten, hogy az anyám a másik szobában haldoklott.