A férjem megcsalt a húgommal. Nem tudom, mit tegyek?

Tizenöt éve vagyok férjnél, mindketten negyven fölött vagyunk, két gyermekkel. Boldog házasságban éltünk a férjemmel, a kisebb-nagyobb nézeteltéréseken kívül nem voltak konfliktusaink, szerettük, támogattuk egymást mindenben.

Egészen addig fel sem tűnt semmi, amíg a vidéki tárgyalások, az egyre gyakoribb kimaradások rendszeressé nem váltak. Igazából még akkor sem gyanakodtam, nem vontam kérdőre, mert maximálisan megbíztam benne. Aztán nem volt kedve házaséletet élni, mindig arra hivatkozott, hogy fáradt, nincs kedve. Itt már erős volt a gyanúm, hogy van egy harmadik személy a kapcsolatunkban, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a húgom. Soha nem szimpatizáltak egymással (sőt, a húgom már az esküvő előtt kijelentette, hogy ki nem állhatja a férjemet), így még nagyobb sokként ért, amikor egy családi születésnapon, a szüleim vendégszobájában (a ház legeldugottabb pontján van) rájuk nyitottam csókolózás közben. Nem tudom, melyikünk döbbent le jobban, de sem én, sem ők nem jutottak szóhoz. A húgom akkor elrohant, azóta (lassan egy hónapja) nem is hallottam felőle, de őszintén szólva, nem is vagyok rá kíváncsi. A férjem esküdözik, hogy csak egyszeri alkalom volt, hogy engem, minket szeret, nem akar elveszíteni. Én már rá se bírok nézni, undorító, amit tettek, amit tett a családjával. Csak a gyerekeket féltem, mert ők rajongásig szeretik az apjukat. Egyelőre nem tudnak semmiről, és nem is tudom, mit csináljak. A szüleim mindig arra tanítottak, hogy le kell nyelni a dolgokat, elnézni a botlást, de nekem ez nem megy. Maradjak vele, és éljük le az elkövetkező 10-20-30 évet boldogtalanul, egymást utálva, vagy költözzek el a gyerekekkel együtt, és kezdjek mindent a legelejéről, egyedül?