Mit tennél, ha a gyereked nem akarna saját gyereket?

Ha már anya lennék, én nem erőltetném a gyerekemre az akaratomat - a szüleim ezt tették velem, és most is tennék, a nyugalom érdekében feláldoztam önmagamat azért, akit szeretek, hogy ne kelljen több bántást elviselnie azoktól, akik életet adtak nekem. Ha a gyerekem nem akarna gyereket nem próbálnám meggyőzni, csak megkérdezném, hogy miért.

Ha valakinek a gyerekvállalás mellett az az érve, hogy "ne maradjon egyedül öreg korára", az nagyon önző gondolkodás, és valamit elfelejt, hogy azt ki kell érdemelni, hogy a gyereke törődjön vele öregkorában, ez nem jogos elvárás, ha valaki rosszul bánt a gyerekével, ha megkülönböztette hátrányosan, a gyerek elfordul tőle, és nem fogja gondozni. Anyukám is így érez a szülei iránt, akik a 2 másik testvérét helyezik és helyezték mindig előtérbe, anyut azt akarták, hogy ott maradjon velük, ne menjen férjhez, és szolgálja ki őket, ne tanuljon tovább, anyu diplomás lett, a szülei nem voltak ott a diplomaosztóján se, a 2 testvére orvos lett, a nagyszüleim csak róluk áradoznak, amikor volt az 50 éves házassági évfordulójuk, és anyu is elment, valaki megjegyezte, hogy nem is tudták, hogy 3 gyerekük van mamáéknak, nem tudtak anyuról. Anyu a formalitásokat tartja illemből, de azt mondta (már többször is), hogy ha gondozni kell az öregeket, akkor majd gondozzák a testvérei, rá ne számítsanak, mert őt se szerették.

Hát pont erről vitatkoztunk vmelyik nap itthon.

Az én szüleim is úgy gondolják, hogy egy nőnek szülnie KELL. Én nem. Én nem akarok gyereket, sőt nem is szeretem őket. Tudom magamról, hogy nem lennék jó anya, nem szeretném tönkre tenni a gyerekem életét. Anyuék azt mondják, hogy ez az élet rendje, de akkor viszont valahogy belőlem maradt ki ez az ösztön úgy tűnik.

Úgy hogy én egyáltalán nem ítélem el azokat akik nem akarnak gyereket, el kell fogadni, hogy vannak ilyen emberek is.

Pont nemrég mondtam Anyunak, hogy nem akarok gyereket. Ő meg erre azt mondta: "Tudom. Ismerlek." Aztán megkérdeztem, hogy neki nem gáz-e, hogy nem babázhat. Válasz: "Hülye vagy? Ha babázni akarok, szülök magamnak."

22/L

19 éves voltam, mikor anyám teljesen nyugodt volt afelől, hogy befejezem az egyetemet ahova felvettek és jó munkát találok, hiszen utáltam a gyerekeket, undorral néztem be a babakocsikba, így nem fenyegetett az a veszély, hogy családot alapítok a suli befejezése előtt.

Aztán abban az évben nyár elején megláttam egy fiút, aki álmaim pasija volt és olyan mély és erős szerelem ébredt bennem, hogy minden vágyam az volt, hogy vele ébredhessek minden reggel és bárcsak lenne tőle egy kisbabám, egy közös gyerek. Nagyon szerelmes lettem, mint még életemben soha, pedig addig úgy gondoltam, hogy voltam már szerelmes. A legcsodásabb, hogy ő is így érzett irántam és ma már 3 gyermekünk van és olyan nagyon boldogok vagyunk 15 év után is!

Akik nem akarnak gyereket, azok nem voltak még szerelmesek és nagyon sajnálom őket. Ha szeretsz valakit, akkor eggyé szeretnél válni vele, szeretnél gondoskodni róla, ápolni ha beteg, főzni finom ételeket neki, kényeztetni és örömöt adni a saját gyerekkel és örömöt lelni még a tudatban is, hogy szerelmetek gyümölcsei ők.