Mit tennél, ha a gyereked nem akarna saját gyereket?

Nálunk úgy volt, hogy anyu a szüleitől menekült bele egy házasságba, ahol ugyancsak nem boldog, de nem derült ki időben, ő csak azt látta, hogy menekül egy pokolból, azt már nem látta, hogy egy másikba.

A gyerekkorom nem volt valami jó, és amikor rátaláltam a boldogságra, a szüleim féltékenyek lettek, elüldözték, fenyegették, zsarolták.

Én úgy érzem, hogy szeretnék anya lenni, de akárkinek nem szülök, számomra Ő az igazi, de ő fél, a szüleim meg férjhez adnának, de nem tudnak máshoz. Így inkább kerüljük a témát, de nem örülnek, hogy az én feltételem az, hogy ne ők döntsenek a páromról, hanem én.

Ha a lanyom nem akarna gyereket, akkor nem probalnam meggyozni, hogy de igen is szuljon. Nem esne jol, de megertenem es elfogadnam a donteset.

32/N

Azért szüljön valaki, hogy majd nehogy egyedül maradjon? Ez esetben a félelem vezérli, és a rossz fa rossz gyümölcsöt terem. Az szüljön gyereket, aki ellenállhatatlanul vágyik rá. Vagy akinek véletlenül összejön, és ezáltal megváltozik a felfogása.

Kahlil Gibran író:" a gyerekeink nem a mi gyerekeink"

Azt akarja mondani, hogy ők önálló lények, mi csak kölcsön kaptuk felnevelésre.

Nagyon sokféle és eltérő véleményeket írtatok,és valahol igazából minden válaszban van igazság.Az én véleményem ennek ellenére mégis az,hogy a gyermekvállalásban egy tényező befolyásolhat mindössze(eltekintve attól,ha valaki betegség miatt nem szülhet):hogy a szíve mit diktál!Sokan valóban felelőtlenül vállalnak gyermeket,mert,bár felháborodunk rajta,ha valaki azon a véleményen van,hogy ilyen világba minek szülni,de egy bizonyos minimális létbiztonság szükséges az embernek ahhoz,hogy ne kelljen minden egyebet megvonni magától,illetve a gyerekének is meg tudjon adni minden alapvető dolgot,ami az egészséges neveltetéséhez szükséges!Az én unokatesóm 33 éves(egyidősek vagyunk egyébként),és három gyereke van!Az első fiát a nagybátyám neveli,mert annak idején a férje játékgépezett,majd csalt,hazudott,aztán eltűnt az országból...így nem voltak meg a nevelésre a megfelelő feltételek,ezért a gyámhatóság a nagybátyusnak ítélte a gyereket.Az új férjétől két gyönyörű szép gyereke van,a férj néha a kocsmában tölti a délutánjait!Kb.100 ezer Ft-ból élnek négyen,a közüzemi számlák után marad 50 ezer ft-juk!Kérdem én,ilyen életfeltétek mellett hol kapnak ezek a gyerekek egyenlő esélyeket az életre?

Az ellenpélda az idióta sógorom,aki netto 700 ezer ft-ból él havonta,szintén 33 éves,és a rögeszméje,hogy csak akkor vállal gyereket,ha legalább 100 milliója lesz a számláján!Szóval nem lehet egyértelműen meghatározni,helyes-e vagy nem helyes,ha akarunk gyereket,vagy nem!Ne azért szüljön valaki,mert arra számít,öreg korára nem akar egyedül maradni!Az én édesapám úgy távozott közülünk örökre,hogy nem tudtam sajnos mellette lenni,az akaratomtól függetlenül sem,,mert 1400 km -nyi távolságra élek a szülői háztól!

Ha valaki nem érzi a szíve legmélyén,hogy a gyermek a szíve legnagyobb vágya,inkább soha ne szüljön,mert annál rosszabb nincs,ha az a gyerek nem kapja meg a megfelelő szeretetet!Az nem bűn,ha valaki nem akar,az a bűn,ha ennek ellenére szül,és eldobja,magára hagyja,esetleg megöli!Nos,szóltam :) Most már befejezem,mert nagyon hosszú lett!

8:25-ös lennék...

Na, a főzés után sikeresen visszatértem. :)

Üzenem a hozzászólónak: nem szoktam durvulni, kötekedni, hőzöngeni stb., mindössze próbálok kulturáltan "beszélgetni" és megérteni a te álláspontodat is.

A végére a kérdéstől már megint jól eltértünk. :) Kevesen válaszolták, hogy mit tennének. Az én családom sem volt a legjobb, alkoholista anyával, veréssel nevelő apával nem volt könnyű felnőni. De ettől még szeretnék gyermeket, már két éve, sajnos, eddig nem sikerült, de nem adjuk fel. Mi sem vagyunk gazdagok, teljesen hétköznapi emberek vagyunk, akik nem a gyes, gyed miatt akarnak gyereket.

Mivel én teljesen gyerekpárti vagyok, és felnevelek egy-két gyereket, előbb-utóbb szeretném, hogy az ő életük is kiteljesedjen. Hogy ezt karrierben, párkapcsolatban, a szülőségben találja meg, az már kizárólag rajta fog múlni. Mivel anyuka is szeretnék lenni, így nyilván nagymama is. Persze, a gyerekem döntése. De miért ne próbálhatnám meg azt, hogy egy kicsit befolyásoljam a döntését?

Ez a "kilátástalan a világ", ez egy szar szöveg. Minden ember a saját sorsáért felelős, nem más! Ha jobbat akarsz magadnak, tenni kell érte.

én 28 vagyok,és én sem akarok gyereket.Mikor mondtam anyámnak,ne akadt ki csak kíváncsi volt hogy miért. Mire mondtam neki hogy félek a szüléstől meg nem akarok én sem háziasszonykodni meg van egy szuper hivatásom,ahol kiélhetem megem,illetve nem szeretem a kötöttségeket.Férjhez menni sem szeretnék,tudom ez nem általános,de hát én már csak ilyen vagyok. :)

Sztem egy normális szülő nem akad ki,hanem megérti mert számára a gyereke boldogsága a legfontosabb. És én attól tuti nem lennék boldog ha egész nap a konyhába kéne lennem meg áztartást vezetnem,a pasim meg elvárná h kiszolgáljam aztán megcsalna egy fiatalabb nővel...pfff...

Meg hát gyerek mellett nem lenne időm a hivatásomra.Azt meg nem akarom hogy gyerek-család-munka hármoszögében kifacsrjam magam és idegösszeroppanást kapjak. Inkább vállalok kevesebbet,de azt jól.És nem fogok egy pasitól se függeni.