Mit tennél, ha a gyereked nem akarna saját gyereket?
Annyi nő és férfi vetkőzik ki magából durván, hogy az ilyen ember nem ember, elítéli, szíve szerint fejbe lőné, de mit csinálna, ha a saját csemetéje lenne ilyen?
Őt is agyon kéne ütni? Ő is onnantól kezdve egy undorító lény lenne?
Kérlek titeket normálisan válaszoljatok, rendes érvekkel(!), nem anyázásokkal, durva, obszcén szavakkal!
És lesz egy gyereked, aki utálni fog téged, mert olyanba kényszerítetted, amit soha nem akart.
Nem bántásból, de ez azért durva, hogy rákényszerítenéd, hogy szüljön, hogy neked jó legyen.
Én megértem, ha valaki akar gyereket, de azért fordítva is jó lenne egy kis elfogadás, mert nem mindenkinek így kerek.
Oké, rendben, így már másként hangzik. :)
De azt ne felejtse el senki, hogy egy (vagy több) gyerek nem biztosíték, hogy fognak törődni a szülőkkel, ha idősek lesznek!
Mert lehet, ti azt hiszitek, hogy szeretetben nőtt fel a gyerek, de ő meg mindent tehernek érzett, és menekülne.
8:43-as: nem feltétlenül neked van igazad (bizonyos esetekben) és nem biztos, hogy a 8:36-os látja rosszul.
Nem szeretnék nagy filozófiai eszméket futtatni, csak leírom ami a nagybátyámmal és a nagynénémmel történt. Aztán ki-ki maga gondoljon a történtekről amit akar.
Tehát anyukám bátyja, az én nagybátyám és felesége nem akartak gyereket. Rengeteg indokuk volt akkoriban, hogy miért nem. Közrejátszott a karrierépítés, a "még nem buliztam ki magam" és az akkor sem. Mikor az én anyukám megszült engem és a bátyámat, állítólag csak kinevették, hogy nekik mennyivel jobb életük van gyerek nélkül és a gyerek csak gátolni fogja anyámat az életében. Anyagilag is és karrierben is.
Most 55 évesek. Én is megházasodtam, a férjemmel most várjuk a 3. kisbabánkat. Mikor 3 éve megszületett a kisfiunk (2. gyermekünk), a nagynéném nem jött el meglátogatni és erre azóta sem volt képes. A nagybátyám 1,5 év múlva eljött és mikor meglátta a fiamat, nem bírta abbahagyni a sírást. Azt mondta: értelmetlenül élt és úgy is fog már meghalni. Szívszorító volt.
Hú, a 8:54-es kommented kicsit megdöbbentett. Ha szeretetben nevelsz fel egy gyereket, törődéssel és odafigyeléssel, akkor ő ezt igenis látni és értékelni fogja, nem kell a gyerekeket hülyének nézni. Nem fogja tehernek érezni, hanem boldog lesz, hogy ennyire szeretik, csakis önmagáért, önzetlenül. Én is így érzek a szüleim iránt és a nagyobbik lányunk, akim már kiskamasz és el tudja mondani az érzelmeit, ő is így érez irántunk. Nincs olyan reggel vagy este, hogy ne öleléssel és puszival köszöntene minket.
8:58-as
Vannak ismerőseim, akiknek az anyjuk a mai napig abban a hitben él, hogy tökéletes anya volt, közben nem, mert a felnőtt gyerekük nem keresi őket, nem törődnek velük, kerülik, szóval tapasztalatból írom.
Azt hiszi, hogy minden jót megadott, közben a gyerek rosszul volt, és felnőttként menekül.
38 éves nő vagyok, még nincs gyerekem. Nem zárkózom el a kérdéstől, de mindkét oldalt megértem: azokat is, akik szeretnének gyereket, azokat is akik nem. Ha az van, amit a kérdező állít, hogy vannak emberek, akik ezrt elintélnek, na várom azokat egy vitára. Mégis mi a f..szt képzelnek az ilyenek magukról?? Persze lehet nincsenek is ilyen emberek, hisz mindenkinek megvan a saját gondja.
A lényeg, a szüleim kezdetben cseszegettek, beszélgettek, de már nem vetik fel a témát és így a jó. Hidd el kedves kérdező, jobb ezt nem firtatni, más kérdésekben éreztesd a gyeekeddel, hogy szereted, támogatod. Ha ezt erőlteted, úgy érzi, hogy elvárásokat fogalmazol meg vele szemben, azzal nem nyersz semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!