Van itt olyan szülő akik ellen hangolja a nagyszülő a gyereket? Mit lehet akkor tenni ha a kiskorú gyereked eléd áll, és azt mondja:mamáékkal akarok együtt élni, és nem, veletek.

Szerintem egy durva elbeszelgetesnek kellene jonnie a nagymamival, hogy o mit gondol, miert fajult el idaig a dolog. Nem gondolom hogy komolyan kene venni a gyerek " kivansagat", mert o lepodne meg legjobban, ha kizsuppolnad, hogy mehet. Hulye kerdes, de szeretettel veszitek korbe? Foglalkoztok eleget vele? Ugy erzi hogy ti nem szeretitek, csak a nagymami? Hany eves?

Nekem fennall a veszelye sz " ellenem nevelesnek". Amint egyszer meghallom, "hogy a mami azt mondta rad, hogy hulye vagy, hulyesegeket beszelsz", vagy ilyesmi, aznap volt ott utoljara.

Ez nem biztos, hogy rosszat jelent, én például amikor kicsi voltam, mindig sírtam, ha haza kellett jönnöm a nagymamámtól. Nagypapám meghalt, és mindig úgy sajnáltam a nagymamámat, hogy egyedül kell laknia. Mindig nagyon örült, ha átmentem hozzá, és ez nagyon jól esett. Ezért aztán nem akartam hazajönni, de ez nem azt jelentette, hogy nem szerettem a szüleimet. Nagyon szerettem őket.

De húgom például első találkozás után már a barátnőmékhez akart költözni. Persze éjszaka meg nem tud elaludni a szülők nélkül. A gyerekek sokszor mondanak olyat, amit nem gondolnak komolyan.

Azért az nem mindegy, hogy mekkora a gyerek, miért akarna inkább ott lakni, stb. Ismerek olyan kiskorú (15 éves!!) gyereket, aki azért akarna a naygszülönél lakni, mert a szülök naponta hangosan veszekednek, a gyereknek nem adnak enni, mindent megtiltanak, és állandóan lehülyézik öt. Ha valami problémája van, akkor elküldik, hogy ilyen hülyeségre nincs idejük meg kedvük ezzel foglalkozni.

A nagyszülök meghallgatják, elmondják a véleményüket, megpróbálnak felnöttként beszélni vele - akkor itt a naygszülö a hibás?