Szülők miért nem értik meg a gyerekeiket?

Szia!

Nem egyszerű a kamaszkor ezzel minden szülő tisztában van.

Sajnos legtöbb esetben a kommunikáció hiánya a legnagyobb probléma. Szerintem, ha megbeszéled velük, hogy hova mész, mikor jössz és persze tartod magad a megbeszélt időhöz is, tuti nem fognak nemet mondani, de persze a korodhoz illő időpontot értem, nem mondjuk a hajnali órákat.

Nálunk is a nagyobbik lányomnál ott vannak a fő problémák, hogy nem mond el semmit, mindig azt mondja, hogy ne kérdezzek annyit, pedig tényleg a részletek nem érdekelnek, de úgy gondolom, amíg együtt lakik velünk igenis tudnunk kell a dolgairól. Arról nem beszélve, hogy mióta betöltötte a 18. évét azóta igen megnőtt az arca, pedig anyagilag is teljes mértékben tőlünk függ, mert még tanul. Sokkal könnyebb lenne ha meg tudnánk mindent beszélni, de Ő már 14 éves korától úgy gondolja, hogy már nagylány és mi hagyjuk őt békén. Pedig bármi problémája adódik az életben azt nem fogja fel, hogy egyedül csakis a szüleire támaszkodhat. Mi mindig segíteni fogjuk, mellette állunk, mert szeretjük, akárhogy is beszél velünk sokszor. Nem ezt érdemelnénk. De valószínűleg ez egy generációs probléma, mert ha neki lesznek gyerekei előbb utóbb visszakapja az élettől ő is.

A verésnek meg abszolút ellene vagyok, mert az agresszió csak agressziót szül, nem ez a megoldás.

Sajnos a megoldást mi sem tudtuk megtalálni.

Kérdező azon gondolkodtam, hogy bizony az én szüleim nagyon szigorúan neveltek, itt az is baj volt, ha nem ötöst kaptam, hanem négyest, hármast. Én mindig igyekeztem segíteni, tanultam, nem voltam végig kitűnő, de azért igyekeztem, ahogy tőlem telt, érettségire (ami kitűnő lett) nyelvvizsgát szereztem és ECDL-t, főiskolára felvettek, ahova menni akartam, az eljárkálásaim a kerületen belülre korlátozódtak, ha a baráti körömmel (egy plébániai közösség) szilvesztereztünk, vagy esküvő volt, ritkán távolabb, illetve 10 éve énekelek, szóval mentünk fellépni a gospel kórussal, de hoztak is, plusz a táborok, amikbe 12 éves koromnál hamarabb nem mehettem. Sose dohányoztam, nem voltak káros szenvedélyeim, nem követelőztem, diákmunkát végeztem (azt is tiltani akarták), mégse vagyok nekik igazán jó. Tudod, talán ha ilyen követelőző gyerekük lett volna, mint te, talán jobban megbecsültek volna engem.

Most, hogy öcsém néhány éve egyre pofátlanabbul kiszolgáltatja magát és követelőzik (sose dolgozott meg semmiért, ő 19 éves), most kezdenek a szüleink rájönni, hogy nem kellene engem annyit bántani.

szerintem legyél őszinte a szüleiddel..

én 12-13 éves koromban könyörögtem,hogy engedjenek el néha suli buliba meg ilyenek.. és hisztiztem,hogy 21:00-ra haza kellett érnem..azóta is hálás vagyok nekik,hogy nem engedtek elkanászodni,és nekik köszönhetem,hogy nem vagyok olyan,mint a mai tizenévesek (drog,cigi,pia) ..

szerintem becsüld meg a szüleid,és ne itt pattogj,ha valami nem tetszik..le kell ülni megbeszélni anyucival meg apucival.ennyi a titok