Szülők miért nem értik meg a gyerekeiket?
Apámmal nem tudunk normálisan beszélni. Régebben (1-2 hónapja) ha el akartam menni valahova, mondtam hogy majd jövök sziasztok, és ennyi. Most ha valahova kérdezés nélkül megyek már azonnal leordít, és azzal jön hogy akkor most szépen nem megyek sehova. Meg az a bajuk hogy alig beszélek velük, meg hogy bunkó vagyok. De ha nincs mit mondanom nekik? Meg ők se tudnak mit mondani? Bunkóságról meg annyit hogy nem igaz h nem fogják fel hogy most kezdek kamaszodni és ez ilyenkor természetes. Mit csináljak hogy megértsék hogy már sohasem leszek az a pici kislányuk aki egésznap otthon ül és nem csinál semmit?
13/L
Ez elég rosz. Ha apukád féltékeny. Nálad is kezdenek mostmár az ösztönök működni. Ha nem büntetésből nem enged hanem csak azértse mész alapon az nagyon csúnya dolog.
És igazságtalan.
Mi az,hogy otthon nem kell csinálni szerinted semmit?
Tanulni,takarítani,ha ekkora nagylány lettél már főzni is tanulhatnál.
És nem nem természetes.Az én gyermekeim is kamaszok,viszont még a szomszédba sem mennek át annélkül,hogy megkérdeznék lehet-e és meddig maradhatnak.
Szerintem örülj,hogy most még csak kiabál apád.Sokaknál már jópár pofon is kijárt volna.
"Bunkóságról meg annyit hogy nem igaz h nem fogják fel hogy most kezdek kamaszodni és ez ilyenkor természetes." - Miért kéne természetesnek lennie?
Szoktál otthon segíteni nekik? Mondjuk mosogatás, takarítás, sepregetés, felmosás...?
Milyen tanuló vagy?
Ne haragudj, de nem igazán értelek. Számomra a te korodban nem volt természetes a bunkóság, jól tanultam, és segítettem itthon, tanultam sütni.
25 éves leszek nemsokára
Ha csak egy icipicit is megpróbálnál nem a saját, hanem az ő fejével gondolkodni, az ő szemével látni, mit látnál? Meg lennél elégedve azzal, amit látsz?
Sem a stülőket nem akarom védeni, sem a tiniket elitélni, de sokszor, nagyon sokszor szeretnénk közeliteni, és ti elutasitjátok a közeledést, alkalmat, lehetőséget adunk arra, hogy ti kezdeményezzetek, ezeket a lehetőségeket sem fogadjátok el!
Magatok sem tudjátok valójában mit akartok (és ez nem baj, mert erről szól ez az időszak), de a szüleitektől elvárjátok, hogy tudják mit nem akatok!
És azt mondjátok, hogy a szülők képtelenek megérteni benneteket!
Pici kommunikáció, egy kevés odafigyelés és empátia, és mindenki mehetne a dolgára, mindenféle sértődöttség nélkül, de hát akkor hogy lenne kerek a világ?!
Én is voltam gyerek, én se voltam angyal, de én nem mehettem el úgy itthonról, hogy nem mondtam el, hogy hova megyek, és még most, lassan 25 éves koromban is meg szokták kérdezni, emiatt én rájuk nem haragszom.
Azt is tudom, hogy a kamaszkor lázadás, de miért kéne, hogy a bunkóság természetes legyen? Egyáltalán nem az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!