Nem tudom mit tegyek, miért csinálja ezt velem?

Szia, nézd, én értelek. Ajjjjjaj, de még mennyire. Én is így voltam másfél évet éltem le a párommal az anyósomnál. Gyakorlatilag kiidegeltük egymást. Ő nagyon erőszakos, parancsolgató volt, aztán mikor megmondtam neki, hogy nem vagyok a gyereke, engem ne neveljen, vannak nekem saját szüleim akik tisztességesen felneveltek, akkor kenyértörésre vittük a dolgot. Azóta nem beszélünk, csak ha nagyon muszáj.

Hiába mondják itt, hogy alkalmazkodni kell, mert nyilván ezt tudjuk magunktól is, de van, hogy már tovább hova alkalmazkodjak, mikor áskálódik, meg hazug pletykákkal árasztja el a szomszédokat, akik úgy néznek rád, mint a véres rongyra.

Szóval, szerintem, ha a szükségesnél többet nem kommunikálsz vele, és lesz...d hogy miket mond, az segít csak. Ha idegeled magad, akkor eléri a célját.

Légy vele mindig kimért, de azért ne ellenséges. Ne mesélj el neki semmit magadról. Ha a párod melletted áll, akkor így kihúzod azt a pár hónapot/vagy esetleg évet.

Ha meg anyukát pártolja, akkor még jobb, ha most kiderül, nem mikor már házasok vagytok, mert meg tudja keseríteni az életet/kapcsolatot nagyon.

Mi most együtt élünk, külön anyóstól, nehezen, de megvagyunk. Jobb, százszor...

persze téged is csak az ért meg aki egyetért veled.

Én úgy gondolom, hogy két ember ha elég intelligens és szeretettel fordulnak egymáshoz nem alakul ki utálat. Szóval, valami csak történik a háttérben, hogy ilyen lett a viszonyotok, semmi sincs véletlenül. És nem rosszból, de te itt tök ártatlannak állítod be magad anyósodat meg egy szarszemétnek. Csodálkozol, hogy visszázsságot kelt?

ha meg nem tetszenek a vélemények, vagy nem jól tetted fel a kérdést, nem elég információval, vagy ne tegyél fel ilyen kérdést. és még mindig úgy tartom, ha engem befogadnak, én tűrök és én nyelek, vagy mehetsz oda ahol eddig voltál. Valamit valamiért. így együtt élhettek.

13:31 vagyok, figyu, ennek a helyzetnek nincs megoldása...

Menni kell, mert tönkremegy a kapcsolatotok, és ami fontosabb, Te is!!!

Szerintem kezdj el albérletet keresni, kicsit, ami kettőtöknek elég éppen. Aztán nyomtass ki róluk fotót, amelyik jó lenne szerinted, és este amikor lefekszetek, mutasd meg a párodnak, hogy "Bébi nézd milyen jó kis pecót találtam véletlenül a neten, nem is drága, jó lenne, nem, csak mi lennénk stb...."

Ha nem vevő rá, próbálkozz újra, kb 2 hét múlva. Szóval tudni fogja, hogy azért mondod, mert el akarsz menni, de nem értékeli ultimátumnak.

Ha ez sokáig nem hat, akkor lehet mondani, hogy "én költözöm, jössz, vagy nem, én megyek" és akkor majd mond valamit.

Addig meg mondom, találkozz anyósoddal minél kevesebbet, ne bonyolódj vele hosszabb beszélgetésekbe, családi rendezvényekkor legyen valami ""halaszthatatlan"" dolgod otthon anyudéknál, vagy suliban, mert úgyis ellened fordítja a családját is, és azokkal együtt "ünnepelni" is nagy élmény...

Találkozz vele minél kevesebbet, ha meg tudod oldani, szervezd úgy az életed, hogy ne fussatok össze. Így lesz béke csak. Egyébként figyeld meg, hogyha elköltöztök, akkor meg majd "hű de nagyon szeretni fog" de tényleg, aztán elvárná, hogy elfelejtsd az összes gonoszságát, és szívesen lásd. Na ez is jó "móka"...

Hát, szóval nincs túl sok jó hír, de próbálj kitartani ;))

Vigyázz magadra!

OK, nyugi, tényleg félreértettem ezt a tanácsadás témát, ne haragudj. Ahogy előttem is írta valaki, ez a megszoksz vagy megszöksz esete. Sajnos, te vagy a kiszolgáltatott helyzetben, mert te laksz a más házában, és mint ahogy szintén írták már ezt is előttem, rengeteg egyszerű és ostoba ember él a földön. A te anyósjelölted is úgy gondolja, hogy hatalmas áldozat ez a részéről, hogy befogadott, és nincs az a drága ajándék vagy önfeláldozás, ami ezt ellensúlyozhatná. Ez egy emberi tulajdonság, lehet, hogy hungarikum is, hogy mindig többre tartjuk azt, amit adunk, mint amit kapunk...

Anyám példáját hoznám fel. Ült otthon, számolgatta a kis nyugdíját és közben gyártotta az elméleteket öcsémről meg a barátnőjéről. Hazautaztam látogatóba és vég nélkül sorolta a fikcióit. Ekkor felhívtam öcsémet telefonon és adtam a mobilt anyámnak, hogy tessék, mondja el neki, mert nekem aztán fogalmam sincs, hogy pontosan hogy élnek tesómék (jól megvannak, azóta is). Hümmögött csak, aztán én elbeszélgettem tesómmal, anyám meg csak hallgatott nagyokat. Azóta nem kell végighallgatnom az unalmában gyártott elméleteit... Mondjuk anyám legalább nem rosszindulatú, veszekedés nem lett ebből...

Talán a barátod is megpróbálkozhatna egy ilyen szembesítéssel, a lényeg, hogy ne üvöltözés legyen a vége, mert onnantól még rosszabb lesz...

Írtad, hogy egy darabig jóban voltatok az elején. Mi történt akkor, amikor így átfordult a helyzet?