Elvárhatja még a mai világban egy nő, hogy a háztartás vezetéséért cserébe eltartsa a férje? Felcserélhetők a szerepek nemek szempontjából ebben a klasszikus családmodellben, már ha még működik?

Nem olvastam el a többi választ, szóval nem tudom a többiek véleményét. Nekem a legelső véleményem, hogy nem szeretnék így élni.

De ha objektíven nézem a dolgot, ez akkor sem elvárható a legtöbb kapcsolatban. Ma már (Magyarországon) a fizetések nem érik el azt a szintet, amiből két ember meg tud élni, pláne, ha esetleg gyerekeik is vannak. Ahhoz, hogy megéljenek, mindkettejüknek dolgozni kell. Persze vannak kiemelkedően jól kereső emberek, ők ezt megtehetik, ismerek is olyat, aki megteszi.

Nos, ha anyagilag ezt megengedhetik maguknak, abban az esetben szerintem ez csak úgy működhet, ha mindketten ezt akarják, és azonos módon állnak hozzá. Ha a férj azt mondja a feleségének, hogy keres annyit, amennyi elég kettejüknek, a nő maradhat otthon és a háztartással foglalkozzon, akkor ezzel semmi gond nincs, HA ezt a nő is így akarja. Mert azért szerintem az is elképzelhető, hogy a nőt nem elégíti ki, hogy csak a háztartásnak szenteli az életét, szeretné máshol is kamatoztatni a tudását.

Hogy mire tarthat igényt egy háztartásbeli? Hát arra, amit a kassza megenged. Ha közös megegyezéssel otthon marad, akkor is közösen kell(ene) gazdálkodniuk a pénzzel, együtt eldönteni, mire költenek, mert egyenrangú feleknek kell(ene) lenniük. Ha mindketten átlátják az anyagi helyzetüket, és nem csak az, aki a pénzt hozza, akkor együtt el tudják dönteni, hogy milyen "luxust" engedhetnek meg maguknak.

Fordított helyzetben nem tudom, hogy működne-e, mint mondtam, én nem szeretnék így élni, és fordított módon sem, én annak a híve vagyok, hogy mindenki vegye ki a részét a munkában is és otthon is. Ettől még el tudom képzelni, hogy akár az egyik, akár a másik módon működhet, hiszen nem vagyunk egyformák. Csak hát én többek közt azért sem szeretném ezt, mert mi van, ha válás van? És ott áll egy mondjuk 40 éves nő, akinek semmi szakmai múltja nincs? Még nyugdíja is alig lesz. Meg addig is, miből fog élni? De persze én kicsit pesszimistán látom a dolgokat. Szóval működhet a dolog, ha az anyagiak megengedik, és közös a döntés, nem csak az egyik fél akarja.

"27 éves vagyok nő 2 kicsi gyerekem van(2,5 éves és 6 hónapos)és nálunk én vagyok otthon.Csak a férjem dolgozik és minket nem érint a gazdasági válság sem."

Ezt hogy érted?Olyan jól keres a férjed és olyan biztos munkája van?Vagy csak egyszerűen olyan boldogok vagytok együtt, hogy ez erőt ad az összes probléma leküzdéséhez?

Valljuk be őszintén : ez az igazi családmodell!

Azt már csak a gazdasági kényszer szülte, hogy 1 fizetésből nem tudtak a családok megélni és a nőknek is dolgozni kellett menniük, de nézzük csak meg, mióta tömegesen dolgoznak a nők, azóta a családok élete is felbomlóban van, az emberek erkölcsi érzéke sem olyan stabil, mint régen, mikor biztos családi háttérrel indultak iskolába, munkahelyre...

A férfiak (férjek) is kiegyensúlyozottabban tudnak dolgozni a munkahelyükön, ha a háztartás rendezett, otthon meleg vacsora és nyugodt család várja haza!

Én is ugyanúgy dolgoztam a gyerekeink megszületése előtt, mint a férjem, gyakran több fizetést hoztam haza, mint ő, mellette a háztartást is elláttam...

Aztán, mikor megszülettek a gyerekeink, úgy alakult, hogy csak úgy tudtuk a gyerekeket megnyugtatóan felügyelni, ha én itthon maradok velük.

Egyikünk sem akarta, hogy napközikben vagy az utcán kószáljanak estig, kitudjamilyen haverokkal...

(Kipróbáltuk a napközit, de kiderült, hogy a gyerekek nem ettek meg semmit a menzán, hiába fizettük be őket. A napköziben "nem volt idő" megírni a leckét, este 6-kor kellett nekiállni itthon, mikor már fáradtak voltak.)

Szóval, a gyerekeink érdekében én vállaltam, hogy lemondok a karrierről, saját fizetésről, a férjemnek meg nem jelent áldozatot, hogy "eltart" bennünket! :D

Immár 15 éve vagyok itthon és nagyon jól működik a családunk ezzel a felállással.

A két gyerekünk immár nagykamaszok, akikkel VAN időnk beszélgetni, megbeszélni velük a napi problémáikat, első osztály óta együtt tanulunk velük, iskola után friss ebéddel várom őket haza! :D

Érdekes, hogy a mi gyerekeink nem csavarognak bevásárlóközpontokban vagy utcán, szeretnek itthon lenni, nem drogoznak, nem buliznak...

Mondjuk, azt el kell ismerni, hogy a férjem kivételesen jól keres, tehát megengedhetjük magunknak ezt a "luxust", hogy én itthon maradhassak, de azt is el kell ismerni, hogy nem jutott volna ilyen jó pozícióba, és nem vállalhatta volna ezt a munkakört, ha én is napi 8-10 órában dolgoznék!

Teljesen természetes, hogy a pénzünk KÖZÖS, férjem minden hónapban leteszi az asztalra a keresetét, én osztom be, ő annyi zsebpénzt vesz ki magának, amennyit csak akar vagy amennyire szüksége van.

Nem számoltat el és én sem őt!!!

Mondjuk, fordítva nem tudna működni ez a dolog (nálunk), mert a férjem abszolút nem ért a házimunkához, főzni nem tud, a mosógépet se tudná bekapcsolni, a pénzbeosztáshoz sincs érzéke (nem is érdekli!)...

Még azért azt is leírnám (azoknak, akik azt hiszik, hogy egy háziasszony csak unatkozik otthon), hogy egyáltalán nem unatkozom egész nap!!!

A házimunka is teljes értékű munka, reggeltől estig folyamatosan kell csinálni.

Ha egyedül vezeti a háztartást, jogos, hogy cserébe kapjon valamit - ugye a legtöbb magyar családban mi van, az asszony is dolgozik ÉS még egyedül megcsinálja a házimunkát, ami egyesek szerint "természetes" - ennél akkor már tényleg jobb egy fokkal ha elismert háztartásbeli az illető nő. De ennek van egy csomó veszélye pl. abban az esetben, ha összevesznek, elválnak - a nő akkor ott áll a semmiben, illetve ha megromlik a kapcsolat, nehezebben tud kilépni.

Ugyanakkor én szerencsésebbnek tartom, ha mindkét fél dolgozik, és megosztják a házimunka és a gyermeknevelés felelősségét. Így a nő teljesebb, boldogabb életet él, a férfi pedig jobb apa lesz, közelebb fog állni a gyerekeihez, mint a hagyományos családmodellben. Azt se felejtsük el, hogy a "családfenntartó" modell miatt kapnak a férfiak nagy számban szívinkfartust, stb. és halnak meg idő előtt. (Lásd Mentsük meg a férfiakat! -oldal)

Teljesen elképzelhető, hogy a férfi marad GYES-en a gyerekkel, ismerek is ilyen párt. Ettől a férfi nem kevésbé férfias. Sőt számomra vonzóbb is egy olyan férfi, aki egyenrangúnak tekinti a nőt.

Hypathia

18:18as, 100%ban egyet értek veled!mi még csak tervezgetjük a családunkat, várjuk az első baba érkezését, de ilyen családot szeretnénk!Mondjuk anyukáméknál is így van!

Azt megkérdezhetem mit dolgozik a férjed?És hogy mennyi az annyi amivel jól elvagytok???