Párom "apróbb" hazugságai nagyon zavaróak. V. csak én vagyok túlérzékeny?

én 10.50

(nem férfi vagyok, hanem nő, 20 év házassággal és 3 gyerekkel.)

És továbbra is azt mondom, hogyha nem akarod, hogy ne hazudjon, akkor ne kérdezgesd. A válóper az ő dolga.

Nagyon érdekes a megjegyzésed, hogy azt mondta úgy képzeli, hogy képes lennél elmenni.

Tehát ő úgy lát téged, mint aki beleüti mindenbe az orrát.

Hagyd békén. A válás nem rád tartozik, éppen elég gond neki minden bizonnyal, éppen elég, hogy ott kell hagynia a gyerekét és még boldogan nem is mesélhet neked róla .(ami helytelen, lehet, hogy még nincs gyereked, de neki van. És szereti. Te is csak kettejüket együtt szeretheted)

Ha másban is füllent, az más kérdés. De a váláshoz nincs közöd.

10.58-as nő vagyok:

Jól látod. Csak azt ne felejtsd el, hogy az életetekben sok hullámvölgy és krízis lesz még, és akkor is elő fog ez jönni, hogy nem mondja el, mi nyomasztja. És téged meg ez idegesít. (Értem én ezt, hisz ezzel én is így vagyok)

Csak már elfogadtam, hogy ha nem akarom rontani a helyzetet és mélyíteni a rosszkedvet, feszültséget növelni, le kell állítani magam, és hagyni, hogy ő nyisson. Egy jó feleség (ahogy te is írtad: gondoskodó, lelki támasz, stb) igyekszik készen áll a kibeszélésre, ha a férfi feléje fordul.

Csak hát az a necces, hogy hol a határ... HOgy mikor van az, hogy már tényleg "elfelejt" a kedves úriember kommunikálni... Nehéz dolog, az biztos, de szerintem akkor is az az alapja, hogy tudjuk, mi nők, és ők, férfiak totál mások vagyunk. És legalább mi, női bölcsességgel lássuk ezt be, és alakítsuk a helyzetet ezeknek megfelelően.