Túlérzékeny vagyok, kivagyok idegileg, mindenen elsírom magam, más is van/volt így? Mit tehetnék? :' (
Nekem az segített, hogy bevállaltam a suli mellé még munkát és önkéntes feladatokat is. Így napi 12-14 órán keresztül hajtok, ami egyrészt iszonyúan elfáraszt, másrészt kicsit érzéketlenebbé tett - mivel nem érek rá ilyeneken agyalni, hanem mindig az jár a fejemben, hogy mi is a következő feladat.
Meg mondjuk a sok feladat sikeres elvégzése örömmel tölt el és anyagilag sem utolsó :)
Én is ilyen voltam/vagyok. Igaz, mostanában már nem annyira, de szinte mindig így volt, h mindenen elsírtam magam. Mostanábn csak akkor szokott rámjönni, ha nagyon összejön minden. Pl. múltkor tanultam, de egyszerűen nem maradt meg semmi, akkor nagyon szarul éreztem magam, h nem vagyok képes semmire:/ Nekem sincsenek barátaim, egyetlen egy "bnőm" van, akivel együtt nőttünk fel, de úgy érzem ez a barátság egyoldalú, sosem keres, le sem sz.r, néha felhív, ha kell neki vmi, fuvaroztatni akarja magát vagy vmi. Most főleg így érzem, mert most volt tesójának egy meglepetés házibulija, mi szerveztük. Az volt a baj, h kinti parti volt, most pénteken, szal elég hideg volt este, beteg is voltam, meg a társaság sem tetszett, így éjfél körül hazamentem. Mikor indultunk kérdezi, h miért megyünk el, mondom, h nem érezzük jól magunkat, mire ő: de hát jó a buli. Mondom, h csak neked, nekünk sz.r. Erre nem is csinált semmit, ment tovább kéretni magát, meg énekelni, én meg le vagyok szarva. Ha fordítva lett volna a helyzet, én tuti kedvre derítettem volna, vagy vmi.
Már gondoltam rá, h egyszer elmegyek egy pszichiáterhez, átgondoltam, s h rájöttem, h az se vmi jó ötlet, mert nem igazán tudok mások előtt beszélni az érzéseimről, s ideges leszek, akkor meg már egyből könnybe lábad a szemem:/ Ezért utálok vitatkozni is... mert tuti elbőgöm magam. 17/l
Amit az első mond, nem hülyeség. Én is túlérzékeny vagyok ha nem csinálok smemit és egész nap hülyeségeken agyalok. Volt, hogy odajutottam, hogy unom, az amúgy tökéletes kapcsolatomat, pedig nem őt untam, hanem magamat. Dolgozz, tanulj, sportol, jót fog tenni.
DE ami nekem a leginkább bevált az egy kiskutya. Nála jobban senki nem fog szeretni, és neked is jót tesz hogy felelősséggel tartozol iránta és neki szüksége van rád.
köszönöm a kedves válaszokat:) szakemberre én is gondoltam már, de én is elsírom magam ha beszélnem kell a problémáimról, és annyira nem is érzem szükségét, mert magamban le szoktam rendezni a dolgokat úgymond, és ha kisírom magam, jobb lesz...csak ha más előtt sírom el magam, az nagyon rossz...na meg tudom, hogy kemény az élet, és ha iylen vagyok, minden nehezebb, és nem szabadna ezt mutatnom:(
a kiskutyás dolog nagyon aranyos, tetszik:)
velük tudok beszélni azért:) és az a típus vagyok, aki magában is le tudja rendezni a dolgokat, csak ki kell sírnom magam és kicsit elgondolkozni...de sokmindent elmondok a szüleimnek...:) lehet, hogy ilyen ember vagyok, aki túlságosan is felvesz mindent, és gyengék az idegei...csak jó lenne, ah egy kicsit erősebb lehetnék...:(
amúgy köszönöm, hogy írtál:)
Menj el berúgni, és kefélj egyszerre 3-4 pasival, az hiányzik neked hidd el!
Jól kikormolnak, meg beolajoznak, aztán egyből más lesz még a járásod is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!