Túlérzékeny vagyok, kivagyok idegileg, mindenen elsírom magam, más is van/volt így? Mit tehetnék? :' (
Én is ugyan így vagyok. Nálam ez a folyamat a beletörődésig jutott.
Már nem tudok sírni, elfogytak a könnyeim. Régebben mindenen idegesítettem magam, mára eljutottam oda, hogy lesz*rok mindent. Sokszor érzem azt, hogy nem ér az életem 5ft-ot.
22/L
sajnálom...:( az életed pedig hidd el, nagyon sokat ér...csak aki túlságosan is érzékeny nehezebben él meg mindent...és sokszor elgondolkoztam már ezen, és arra jutottam, hogy inkább vagyok ilyen, mint érzéketlen...persze ha vmi baj van, akkor mindent pesszimistán látunk:( szóval most mint a kérdést feltevő, üzenem mindenkinek, aki ilyen, hogy elsírja magát mindenen, és idegeskedős, hogy fel a fejjel:)
köszi hogy írtál:)
A válasz írója 82%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 07:59
Szomorú ezt olvasni...,pedig Te is mint a legtöbb ember a földön,értékes,és igenis sokat érsz Te is!Nem szabad,hogy a kudarcok legyőzzék az embert!!Mindig fel kell állni,"leporolni" magad és folytatni tovább az utad,semmibe sem szabad beletőrödni!Ahogy a kérdező is nagyon helyesen fogalmazott "Fel a fejjel!" és előre kell menni,nem leállni vagy a múltba révedni és búslakodni!;)
Szia!Én is ilyen vagyok,és sajnos legtöbbször nem jó ez a mai világban...sajnos mi kevesebben vagyunk,és túl sok az érzéketlen ember,akik elnyomják a másikat.Sokszor gondoltam már,mennyivel jobb lenne egy kicsit is keményebbnek,határozottabbnak,nagyszájúbbnak lenni,de hát sajna ez nem így működik.Bár idővel valószínűleg megedződik kicsit az ember,de egy személyiségét teljesen átformálni nem lehet.Nálam is már rengeteg problémát okozott ez az életben,és biztos fog is még:S De azt senki ne higgye,aki ilyen cipőben jár,h ő nem ér semmit,mert szerintem pont hogy az ilyen érzékeny emberek a legjobb lelkűek,és az nagy kincs ebben a világban...
23/L
egyetértek veled utolsó válaszoló:)
köszi, hogy írtál:)
07:59 vagyok
Jól esnek nekem is a biztatások, csak mikor az embert szinte csak rossz dolgok érik, és semmi pozitívum ami kicsit erőt adna a folytatáshoz, úgy nehéz.
A pesszimizmusom én úgy értékelem, hogy inkább felkészülök lelkiekben a legrosszabbra, mint hogy hatalmasat pofára essek.
Én nem szeretem, hogy ennyire érzékeny vagyok, sokkal jobban bántanak dolog, emberek. Mindenen rágódok.
De talán egyszer minden rossznak vége lesz. :)
köszönöm az újabb válaszokat:) még mindig sokszor elsírom magam, de már a többi dologgal próbálok nem foglalkozni, és így nem annyit szomorkodom...:)
ezen nem könnyű változtatni, mivel mindenki más...ez így van:)
remélem, hogy akinek hasonló problémái vannak, meg tudtak úgymond erősödni, és minden okééés:)
utolsó, remélem nálad is jobb a helyzet...:)
köszönöm a válaszokat:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!