Menyem szerint kötelességem lenne a nyáron besegíteni nekik a gyerekek felügyeletével a nyári szünet miatt. Igaza van?

64es vagyok. a nagyszüleim dolgoztak. volt egy kis cukrászdájuk, igaz csak hétvégén volt nyitva, de egész héten csinálták a dolgukat, hiszen kész kellett lennie mindennek péntek reggelre. alkalmazottjuk nem volt, mielőtt bárki felvetné.

oviban is voltam közben, elintézték, h egyszerre 2 helyen járhassak :) úgymond tanévben az eredeti lakhelyemen, nyári szünetben pedig a vidéki oviban. délelőtt benn voltam, ebéd után jött a nagyi, és játszhattam a kertben. (utáltam a délutáni alvást :P)

eleven gyereknek minősültem, de nem kellett mellettem ülni 0-24. rám néztek néha, vagy bementem ha éhes ill. szomjas voltam.

sosem éreztem, h terhükre lennék, ugyanúgy ment minden a normális kerékvágásban, nem tartottam fel őket a munkában. papám dolgozott a műhelyben, ott lehettem, beszélgettünk, mesélt nekem a régi időkről, rajzolgattam egy kis asztal mellett, vagy a nagyimmal elmentünk bevásárolni, átmentem a kis barátaimhoz. a legjobb nyarak azok voltak.

ha a városi paneldzsungelben kellett volna töltenem, sztem minimum megőrülök :)

olyan szeretetet, mint tőlük senki mástól nem kaptam. szeptemberben folyton mondogatta nekem a nagyim, h üres a ház, nincs kacagás. ezzel jelezve, h hiányzom nekik, és bármikor örömmel látnak.

ja, és ami a legkeményebb, leghihetetlenebb: a nagymamám minden második héten kedden utazott 1.5 órát a hajnali első busszal, h vigyázzon rám aznap délután, aztán másnap szintén a hajnali első busszal hazamehessen. hozott finom kajákat, eljött velem a játszóra, mesélt nekem este. lévén, h anyum délutános volt, későn ért haza, a nagyim pedig mondjuk úgy ráért.

na, nekem ez az igazi nagymama. emberfeletti amit végigcsinált, pedig akkor már közelebb volt a 70hez mint a 60hoz. cukorbeteg volt és szívbeteg. de ha fél lába lett volna, akkor is eljön. ő mutatta meg nekem, hogy mi az igazi szeretet és önfeláldozás.

nem szeretnék fikázni senkit, mindenki úgy él ahogy neki jól esik, én mindenesetre hálás vagyok a sorsnak a családomért.

Kérdező, menyed egy önző p*csa. Ők a gyerekek anyja, oldja meg az elhelyezést. Téged legfeljebb megkérhet, hogy vigyázz az unokákra, de megérthetné, hogy ha nem szeretnéd/tudnád elvállalni. Attól mert a nagyijuk vagy, még nem csak az unokák körül foroghat az életed.

Két ilyen kisgyerekkel tényleg megerőltető több hét. A nagynéném csinálta azt, hogy Görögországból hazajöttek a nagyszüleimhez és a hasonló korú unokatesóimat a 76 éves nagyapámra és 70 éves második feleségére hagyta napközben, miközben ő évi egy alkalommal összejött a régi barátaival és intézte a hivatalos ügyeket; de ő nem hagyta ott napokra a nagyszüleimet. 3 hét után teljesen ki voltak merülve, nyűgösek és fáradtak voltak.