Miért akart megmérgezni anyukám barátja?

nem könnyű még az sem, hogy ha felteszel egy kérdést, akkor arra válaszoljanak. Itt 46 válaszadóból kb 4-nek sikerült.

De ez ötszavas mondat volt. EGY szó megjegyzése, ha emberéletről van szó, talán sikerül.

Ha veled nincs gondja, akkor már csak anyut kell kitenni a lakásból. S pár hónap alatt 10-20-30 millka, nem rossz órabér.

Ez nem a CSI, ez a való Világ.

másik verzió az előttem szólóé. Megsüttette mással, s nem volt annyi esze, hogy szóljon: a mogyoró nem lecserélhető.

Utána meg már késő volt mentegetőzni. Ha azóta a hasán csúszva könyörög mindkettőtöknek akkor ez volt.

harmadik: olyan hülye, hogy gondolta: ez az allergia dolog csak olyan elkényeztetett nyaffka duma, s majd ő megmutatja, s ha megetted, s semmi bajod, felfedi, hogy mi volt.Hoyg na, látjátok! Ha így történt, ez hatalmi harc. De ne kezdjen már ilyenbe egy három hónapos ismerős!

Szia!

Hát... szerintem valaki nagyon is kiszínez itt egy sztori-t... - Miért? 1. Melyik pasi kezd el sütni SÜTIT békülés!! céljából?? 2. Tegyük fel ez a férfi egy pszichopata örült, aki el akarta tenni láb alól a kis csajt... Hát, én nem szívesen használnék ilyen "mérget', mert látszata, nyoma van. Menni akart a dutyiba 40 évre , vagy mi??? Megint egy elkényeztetett tini szürreális képzelgésit olvashatjuk...Csak a mama, és senki más, aki "bepofátlankodott az életükbe". Az édesanyja nem lehet boldog?

Nagyon furcsa egy történet, és én a magam részéről a mérgezést és a véletlen balesetet is el tudom képzelni.

Nagyon könnyen oltogatják a Kérdezőt egyesek azzal, hogy "anyád lakása, és a barátja olyan, mintha az apád lenne, engedelmességgel tartozol neki". Ez hülyeség: a Kérdező nemsokára nagykorú lesz, senkit sem kötelező elviselnie maga körül, pláne nem "engedelmeskedni" egy olyan embernek, akit az édesanyja is csak három hónapja ismer, és aki kimondottan ellenszenvesen áll ahhoz, hogy az anyukához a lánya is hozzátartozik.

Az is könnyen osztogatja a tanácsokat, aki még sosem élt ilyen heyzetben. Már csak ezért is megértem a Kérdezőt, mert nekem is volt jó pár nevelőapám. Nagyon fiatalon tapasztaltam meg olyan dolgokat, amiket később sem lett volna jó...

A szüleim hároméves koromban elváltak, nemsokára lett egy nevelőapám is, aki lányaként szeretett engem. Én is apámként szerettem, és a mai napig édesapámként tekintek rá vissza, mert ő viselkedett úgy (a biológiai apámat évente kétszer, karácsonykor és húsvétkor láttam). Amikor nyolcéves koromban meghalt, egy darabig kettesben éltünk anyámmal, majd lett egy nevelőapám kilencévesen. Ez az ember csak kihasználta anyámat: egy élősködő volt, aki elcsábított egy összetört, magányos nőt, és gyakorlatiag kisemmizte. Én akkor a kilenc éves fejemmel már fel tudtam fogni a pénz értékét, és tudtam, hogy anyám nagyon sokat költ a barátjára, aki nagyvilági ifjúként élt. Naivan mai áron számolva vagy ötmillió forintot odaadott neki úgy, hogy nem írtak róla szerződést... A pasi ezután nem sokka lelépett, anyám legutóbb azt hallotta róla, hogy már sokadszorra ül börtönben (egy rokona ismerősünk).

Ő már nem is akart velem apaként visekedni, ahányszor csak találkoztunk, minősíthetetlen hangnemben beszélt velem, és a hátam mögött is "kis patkánynak", "pondrónak" nevezett. Arra is rá akarta beszélni anyámat, hogy engem passzoljon le a szüleihez, vagy a biológiai apámhoz, és együtt menjenek küföldre...

Miután a pasi meglógott, persze anyám megint összetört, magát is hibáztatta, a pasit is, de leginkább a sorsot, amiért az így kiszútr vele. Én már akkor tudtam, hogy magával szúr ki, és maga sétál bele a csapdába, de ezt kimondani egy kilencévesnek elég fura lett volna. Pedig a gyerekek több mindent tudnak, mint amennyit elhisznek nekik...

Rá egy évre megint lett egy nevelőapám, aki éppen válófélben volt a feleségétől. A ház közös volt, valhaová menni kellett, így előadta a legjobb arcát anyámnak, aki persze megint nem látott az orráig sem a szerelemtől... Kéthavi együttjárás után a pasi már nálunk lakott, és kitalálta, hogy ő most úgy fog velem viselkedni, mintha az apám lenne. Elkezdett parancsolgatni, kitalálta, hogy nem segítek otthon eleget, kijelentette, hogy meg fogja folytani a macskáimat (két macskát tartottam lakásban, minden nap takarítottam utánuk), mire egy nap hazamegyek... Olyanokat csinált, hogy ha leültem olvasni (már akkoriban is imádtam), odajött, kitépte a kezemből a könyvtári könyvet, és széttépte. Elkezdett olyanokat ordítani, hogy "a lányoknak a konyhában a helye, nem a könyv fölött kellene hízlalniuk a se**üket". Megmondta (persze csak akkor, mikor anyám nem volt otthon), hogy nyolcadik után nem enged továbbtanulni, mert a lányoknak nem szabad okosnak lenniük, inkább menjek el dolgozni, ne "az ő kenyerén éljek" - hozzáteszem, a fizetéséből szinte semmit nem adott haza, mind beledobálta a játékgépbe.

Anyám persze nem akarta elhinni, hogy ilyeneket mond nekem a pasija a háta mögött, azt hitte, hogy csak féltékeny vagyok rá... Azt hitte, hogy csak megjátszom, hogy bömböltem mindig, mikor egy időre kettesben maradtam a pasijával...

Három év után anyám rájött, hogy ez a pasi is csak rajta élősködött, így nagy nehezen kirúgta. Én már éppen elkezdtem volna örülni, mikor megjelent a színen a biológiai apám, aki tíz év után képes volt elhitetni anyámmal, hogy már nem iszik, és "megváltozott".

Tőle született egy öcsém, de másfél év után, miután párszor ráhívtuk a rendőrséget, anyám pedig maradandó egészségkárosodást szenvedett egy verekedés során, őt s sikerült kidobni... Anyám azóta is az utána maradt hiteleket nyögi. :( Akkor viszont kijelentette, hogy egy életre elege van a pasikból, és soha többé nem akar kapcsolatot. Tartotta is magát ehhez hét évig. Aztán rájött, hogy még nincs negyven éves sem, nem temetheti el magát élve... Hiányozni kezdett egy férfi az életéből, és valahogy sikerült összejönnie egy pasival, aki eleinte szintén nagyon kedves volt vele...

Én ddigra már nem otthon éltem, de amikor először találkoztam anyám új pasijával, már tudtam, hogy ennek a kapcsolatnak pont olyan szomorú vége lesz, mint a többinek. Egyet kértem anyámtó: ne költöztesse oda a barátját magához. Nem akartam, hogy az öcsémnek is legyen egy olyan nevelőapa-élménye, mint nekem volt... Anyám akkor megígérte, hogy a pasi nem fog odaköltözni. Persze nem hittem neki, húsz év alatt azért kiismertem...

Két hónap sem telt el, a pasi már anyámnál lakott, mert állítólag felmondták az albérletét... Egy sporttáskával jött oda, annyi cucca volt összesen. Persze anyám megint se nem látott, se nem hallott a szerelemtől, így az akkor nyolcéves öcsém nekem panaszkodott utána, hogy a nevelőapja parancsolgat neki, ordít vele, zsarnokoskodik felette (érdekes módon itt is előkerült a "kidobom a könyveidet", és a "megfolytom a macskáidat"-szöveg. Öcsém is olyan érzékeny könyvmoly, mint én voltam...) Anyámnak - most már fenőtt, sok mindent megélt emberként elmondtam, amit az öcsém nekem elmondott a barátjáról. Ő nem hogy nem hitt nekem, de még egyet is értett a barátjával, mert "az öcséd olyan kis kajla, neveletlen, jó is, hogy lát férfimintát, most legalább megtanulja, mi a rend".

Egy év sem telt el, és az addig tökéletesnek hitt és istenített barátról kiderült, hogy ő is csak anyám nyakán akar élni. Egyre agresszívabb lett, állandóan ordított (még akkor is, mikor férjemmel otthon voltunk látogatóban. Azt hitte, hogy ő az úr a házban, és előttünk is úgy ordított az öcsémmel - teljesen jogtalanul -, hogy kedvem lett volna ott helyben felpofozni...), és bár nem verekedett, mégis végül anyám nehezen, de kiadta az útját. Öcsém erre úgy reagált, hogy elordította magát: "Juhhéééé! Végre! Végre!" - miközben körbeugrálta anyámat, é azt mondta: "Anyu, ez a legjobb karácsonyi ajándék, amit csak adhattál!" Anyám teljesen elképedt...

Nos, a történet lényege, hogy egyrészt a szerelmes anyukák nagyon hülyék és védtelenek tudnak lenni. Vágynak a boldogságra, és szeretetéhségükben magas ívben tesznek rá, hogy a gyereknek mi a jó, és mi nem. Aztán koppannak.

A Kérdező édesanyja jelenleg vakon hisz a barátjának, és meg sem fordul a fejében az, hogy az istenített férfi akár képes lenne megmérgezni a gyűlölt még-nem-nevelt-lányát.

Ugyanakkor lehetséges, hogy tényleg véletlenek baleset történt. A férfiak sokszor a legalapvetőbb dolgokat sem képesek észrevenni. Viszont ha előtte elmondták, hogy a Kérdező akár meg is fulladhat a mandulától, ennek ellenére nem figyel oda, és jó sok mandulát tesz a süteménybe, az nekem igenis gyanús. Egyesek nagyon sok mindenre képesek azért, hogy eltegyék az útból a kellemetlen személyeket...

Amit én tennék 17, majdnem 18 évesen: nem próbálnék jófej lenni anyám barátjával. Nem kell kimondottan gyűlölni, nem kell ellene beszélni, de nem szabad eltűrni, hogy parancsolgasson. Megmondanám neki, hogy a saját gyerekének parancsolgasson, ne nekem. Azt is megmondanám, hogy amíg anyámat nem zavarja, hogy a barátnőm minden nap ott van nálam, akkor igenis joga van ott lenni. Ajándékot nem fogadnék el tőle, engem senki ne akarjon megvásárolni. A hörcsögökhöz meg tényleg semmi köze. Ha ő nem szereti a hörcsögöket, menjen haza, nála nincsenek. Amíg anyukádat nem zavarja a hörcsög, addig neki sincs joga megjegyzéseket tenni. Anyukád is mehetne esetleg hozzá...

Kedves Kérdező! Sok kitartást, én veled vagyok. :)

Kérdező, a következőket tanácsolom:

- Menj el dolgozni!

- Jelentkezz felsőoktatásba!

- Fogd a hörcsögeidet és a munkádból megkeresett pénzedből menj társbérletbe (kollégiumba ugye nem engednek állatot legjobb tudomásom szerint), és tartsd fenn magad.

Akkor aztán azt eszel, amit akarsz, mert azt főzöl, amit akarsz, úgy élsz, ahogy tudsz, arra költöd a pénzed, amire akarod (amire jut).

Szerintem (a hozzászólásaid hevességéből gondolom) eltúlzod a történetet és te nem megoldást akarsz találni, hanem azt várod, hogy mindenki háborodjon fel és nevezze szemét mocsoknak anyukád párját.

A sztoriból csak a te verziódat ismerjük, anyukádét és a párjáét nem.

Ne gondold, hogy sokkal jobb életem volt, nekem semmit nem volt szabad, engem elvertek azért is, ha gyerekként koszos lett a ruhám a homokozóban, vagy ha nem ettem meg az ebédet, a saját családom. Nekem évekig nem lehetett háziállatom, és meg kellett dolgoznom a zsebpénzért is.

Ha a pasi tényleg egy dög, akkor függetlenítsd magad, és hagyd, hogy anyukád magától jöjjön rá. Ha te rátromfolsz, és áskálódsz, akkor anyukád szemében te leszel a hibás, amiért nem lehet boldog. De ha csak te túlzod el, és a pasi nem akar bántani és tényleg szereti anyukádat, akkor anyukádnak is jár a boldogság, mindegy, mennyi idős. Te már felnőttél, felnevelt szépen, legyél neki hálás, köszönd meg neki, hogy lehetővé tette, ami sokaknak nem lehet. Felnőttél, most már elmehetsz dolgozni, anyukádnak már nem kell 24 órából 24-et veled foglalkoznia, hadd legyen boldog.

Kedves kérdező, légyszíves írd már le, miért nem szimpatikus anyukád párja? Történt egy baleset, amit azért egy korábban hozzászóló egészségügyi dolgozó kommentált, hogy hogy is működik az ilyen allergia, és szerinte eltúlzod. Én is ismerem az allergiák működését, mert pár dologra én is allergiás vagyok, én nem kérdőjelezlek meg, mert nem voltam ott. De nekem is gyanús, hogy az zavar téged, hogy már nem anyukáddal ketten vagytok, hanem betolakodott egy harmadik, és rád már kevesebb figyelem irányul, ami tudom, hogy nem jó érzés, amikor öcsém megszületett, levegővé váltam a család előtt, és csak akkor vettek észre, ha valami rossz történt, és leszidtak azért is, amiért én nem voltam hibás. Kb. 20 évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjenek, hogy én nem vagyok rossz gyerekük, és rám jobban számíthatnak, mint öcsémre, aki követelőző, és ha nem az van, amit ő akar, erőszakos, és ha baja van, iszik...

De azért tényleg érdekelne, hogy ezeken az eseteken kívül (a hörcsög apróság, a süti lehet, hogy nem szándékos) mit ártott neked vagy anyukádnak? És te mit segítettél eddig anyukádnak? Végzel házimunkát? Főzöl? Takarítani és mosni, elmosogatni szoktál? Meghallgatod, ha kérdez? Szoktad dicsérni, ha felvesz egy csinos ruhát, vagy ha új frizurája van? Vagy hagyod, hogy anyukád megcsináljon mindent, te pedig csak szórakozol, barátnőzöl, hörcsögözöl és esetleg tanulsz? Tényleg, milyen tanuló vagy?

Őszintén.

Nekem úgy tűnik, követelőzöl, mert olyan stílusban írsz (tipikus, öcsém is ilyen, amikor követelőzik). Eddig csak a sérelmeidről szólt a kérdés, és a válaszolók csak tippelni tudnak, mert nem ismernek titeket személyesen.

Ha neked igazad van, akkor is anyukádnak kell rájönnie, hogy ki ez az ember, mert ha beavatkozol, a te hibád lesz. Gondolom, nem akarsz örök haragot.

Minden esetre üdvözöllek a felnőttek világában. Az élet nem habos torta. Felnőttél, lehet dolgozni, lehet párt találni, és csináld jobban anyukádnál.

Lehet lepontozni, nem érdekel. Én átéltem a poklot a családom mellett, és tapasztalatból írok, a saját lábamra álltam, és nem követelőzök.

"Kedves utolsó!Ugye te is egyedül élsz,mert minden pasi szemét,mert kihasználja a nőke"

Kedves 20.02-es! Ha tudnál olvasni, akkor észrevennéd, hogy egyébként boldog házasságban élek. Bocs, hogy kiábrándítottalak.

Utolsó:és mennyire lenne boldog a párkapcsolatod,ha az anyád,testvéred pofákat vágna a párodra,fúrná stb?

Nem gondolod néha a boldog párkapcsolatodba,hogy anyád egyedül van,mert mindenkit elmartatok mellőle?