Mit tegyek? A menyem nem hajlandó semmire sem, ha szólok neki, megsértődik, adjak a fiamnak ultimátumot?

Akkor mégiscsak van változás.

Így is jó, h a fiad mosogat, úgyhogy a menyecske otthon és semmi dolga (nem arról van szó, mielőtt valaki megtámad, h férfi nem mosogathat). Majdcsak megunja és észreveszi, h mégiscsak igazad volt valamiben :-). Hihetetlen szemtelen egyébként a menyed, te mennyi ideig mosogattad mindenkiét, erre ő meg meri csinálni, h csak a sajátjukat. (Előző voltam, aki a hosszút írta).

Bizony lesznek ott gondok.Azt hiszem a fiad a sarkára fog végre állni,és megneveli az asszonyt!! :)

Az meg vagy megszokja,vagy megszökik.....

Majd írj a fejleményekröl.

10-es vagyok.

50-es jó dolgokat írtál, és jó lenne ha nálunk is működne, de már annyira elfajultak a dolgok, hogy ezen nem lehet segíteni. Tisztában vagyunk vele, hogy a papucs öcsémnek kellett volna időben a sarkára állnia és megnevelni az ő "Andikáját", de homokba dugta a fejét, hogy majd megoldódik. Andika nem lett normális, hanem méginkább elfajzott. Ha csörög a telefon nem veszi fel (akkor sem ha vészhelyzet van), múltkor az anyósát be sem engedte amikor hazavitte volna Andika kisfiát. A tesóm csinál otthon mindent, Andika a bevásárlással is megvárja, mert egyedül képtelen boltba menni (40 évesen!!). A mosogató mindig fullon van, nagy halomban áll a csetres, gondolom az is megvárja tesómat mikor hazamegy. Bár most már nem tudom mi van náluk, mert Andika miatt nem megyek hónapok óta, és nem is megyek soha többé. Ha összefutunk véletlenül a városban, akkor Andika tisztes távolságban megáll, én körbepuszilom a gyerekeket, ők az enyémet véletlenül sem. A tesóm nem ilyen volt, nem ilyen nevelést kapott, de teljesen elbunkósodott az ő Andikája mellett. Nem is az fáj már, hogy Andika ilyen tajp..raszt velünk, hanem az, hogy tesóm ezt hagyta és ő is így kifordult magából. Ez ellen csakis ő tehetett volna, de nem tett semmit, csak mindig azt hazudta, hogy Andikának semmi baja nincs velünk. Szörnyű látni anyámat, hogy mennyit sír miattuk, fáj neki, hogy tesómból ez lett, mert ő egy jószívű ember volt. Most meg mindenről mi tehetünk.:( Andikáról kiderült, hogy súlyosan szociopata, emellett végtelenül önző és érzéketlen. És az a baj, hogy mindezt rosszindulat nélkül írom, ő ilyen.

Kérdező, remélem te jobban át tudod majd vészelni ezt a helyzetet. Az 50-es válaszoló jó dolgokat írt, rajtatok talán még lehet segíteni. Ha nem teszel a s..ggük alá mindent, akkor talán a fiad megunja, hogy Andikája semmit nem csinál. Nálunk tesóm nem unta meg sajnos.:(

De azért azon nem tudok túllépni, hogy milyen b..nkó emberek vannak.

50-es, azért borzasztó lehet így élni, hogy a párodat arra kell nevelni, hogy tisztelje édesanyádat. Te legalább kiállsz a családod mellett. Bár az én öcsémnek nyílna ki a szeme!:(

Egyszer régen egy idősebb nénitől hallottam: a férfi olyan, mint a futó-paradicsom, ha nincs mellette nő (karó-tisztségben :-)) nyiklik-nyaklik, ha van, olyanná válik, amilyen karót kap maga mellé. Én úgy tapasztalom, h azért ez jelentős mértékben igaz :-).

Sajnos észre kell venni bizonyos idő elteltével, ha valami nem megy vagy nem igazán rajtam múlik a változás lehetősége (pl. az öcséd ügye, vagy a kérdező fia), és el kell fogadni, h azzal senkin nem segítek, ha makacs öszvérként nem tudom elengedni a problémát. Nem segítek senkinek, viszont rengeteget ártok, főleg magamnak :-).

Amúgy kedves Kérdező egyet nem értek: mi a fene baja van ennek a nőnek (menyed)? Miért ilyen ellenséges, azt írod, h egyre jobban elvonulnak, mi bajuk, miért nem beszélnek veletek? Mivel indokolnák (feltéve persze ha szólnának) ezt a fura viselkedést? És akkor mégis miért maradnak? Akkor igazán meg kell nekik mondani, h látszik, h nem boldogok nálatok - miért nem keresnek maguknak másik otthont?

55 - igen, tudom, hogy el kellene engedni a problémát, de nehéz. Szerettem a tesómat (aki volt, mert aki lett belőle azt nem tudom tisztelni), és szeretem a gyerekeit, de megszakad értük a szívem, hogy ilyen anyjuk van. Nem akarom, hogy megszakadjon a kapcsolat, mert szörnyű lesz nekik egy olyan érzelemsivár anya mellett felnőni, és kellünk majd, hogy ezt valahogy kompenzáljuk. Azért írom le ezeket, hátha attól jobb lesz a lelkemnek.:( Jobb ötletem nincs már sajnos.

Szerintem az ilyen nők, mint a Kérdező menye vagy az én sógornőm a tulajdonuknak tekintik a férfit, akin senkivel nem akarnak osztozni. Nem egészséges kapcsolat ez nyilvánvalóan, de nem is normális nőkről van szó. Nekik nem céljuk beilleszkedni egy családba, mert nem is szeretik a párjukat, egyszerűen csak felhasználják a céljaikhoz. Ha szeretnék a férfit, akkor nem okoznának neki fájdalmat azzal, hogy így bánnak a családjukkal. Szerintem ők attól érzik biztonságban magukat, ha elmarják a férjük családját, hogy senkivel ne kelljen osztozkodni, ne legyen konkurenciájuk. Beteg gondolkodás ez, de a néhány év alatt amíg próbáltam normális kapcsolatot kialakítani tesómékkal, erre jutottam. Semmit nem lehet tenni, mert beteg az egész gondolkodásmódjuk. Nem is lett volna szabad próbálkozni, de így legalább tiszta a lelkiismeretem. Csak szegény gyerekeket sajnálom, már most látszik rajtuk az érzelmi elhanyagolás. Tesóm egy nagy gyerek, tőlük csak a hülyeséget tanulják, az anyjuktól meg semmit.:(

10-es

Véletlenül rátaláltam erre a kérdésre. Nagyon sokat gondolkoztam rajta. Szerintem, az volna a legjobb, ha szépen leülnének vele beszélni és elmondani, hogy nem tudjátok kifizetni ezt-azt, meg kell felezni a számlát valahogy. Mondjuk, ha a villany 10.000, akkor ők a felét fizessék ki. Vagy az is jó, ha megtárgyaljátok, ki mikor melyik számlát fizeti be. Amikor az öcsémmel még egy fedél alatt laktunk anyával, mi is megfeleztünk a számlát.

Undorítónak találom, hogy vannak olyan emberek, akik teljesen képtelenek önálló életet élni. Sokan úgy vélik, hogy a nevelés vagy a lustaság hiánya miatt van ez. Nemcsak ezek lehetnek a fő okok, hanem más is. Mint ahogy az egyik válaszadó mesélte az öccsével és annak a feleségével kapcsolatos történetet. Nagynéném ismerősének a fiával is voltak ilyen gondok. Kicsi korában szerették volna arra nevelni, hogy segítsen a házimunkában, de a gyerek nem volt hajlandó erre. Hiába kérték őt, hiába magyarázták el neki, ő egyre jobban makacskodott. 22 éves korában sem volt önálló. A piszkos edényeket sohasem pakolta be a mosogatógépbe vagy a mosogatótálba, mégha volt hely! Ő egyszerűen mellé rakta, mintha fogalma sem volt arról, hogy azok mire valók. Még a legegyszerűbb dolgokat sem tudta elintézni, mint a ruhagomb felvarrása, a tea megfőzése, mit jelent a krumpli kockákra vágása. Mondom, hiába magyarázták el neki a szülei, ő sosem fogta fel. Érdekes módon szorgalmas volt a tanulásban. De az ilyen munkákban nem.

Tavaly tavasz vége felé a szülei elutaztak 3 napra valami üzleti útra. Mikor hazajöttek, nem nagy rend várta őket otthon! Az edények továbbra sem voltak bepakolva a mosogatóba, nem volt feltakarítva -mondjuk a fürdőszoba. Az anyja lelkét annyira bántotta, hogy el is sírta magát és mondogatta, hogy ezt már nem bírja tovább, inkább megöli magát, ha nem tudta rávenni a fiát az önállóságra. A nagynéném inkább pszichológiát javasolt a fiuknak. Ő az ilyen embereket enyhe fogyatékosságúnak tartja (bocsánat!!!!), mert hiába a nevelés, nem képes felfogni a dolgokat.

Így is lett, a pszichológia segítségével a fiú valamennyire megváltozott. Fokozatosan kezdett önállósodni. Nem tudom, ez mennyi ideig tartott, de elég nehezen tudta rávenni. A pszichológus sok történetet mesélt a fiúnak, és elmagyarázta neki, hogy mennyire ciki lehet, hogy valakinek nem jut az eszébe a segítség, fogalma sincs a legegyszerűbb dolgokról. Míg az ő barátai teljesen önállóak.

Azt hallottam, hogy vannak olyan fogyatékos emberek, akiknek azért kell segítőjükkel vagy családtagjukkal élniük, mert nem minden dologban önállóak teljesen.

Úgyhogy bátran ajánlom, hogy mondja meg a menyének, hogy enyhe fogyatékossága van, mert nem tud mosogatni vagy ruhát bepakolni a mosógépbe és oszt elindítani azt.

25 éves fiú