Az anyám amióta élek, megsértődik, ha megkérem, hogy ne rágja a számba, mit tegyek és mit ne. Mit lehet ezzel tenni?

Ha nem laktok együtt, látogasd ritkábban. Mikor keres szemrehányóan, közöld vele, hogy nem jó neked így a kapcsolat. Vagy változtat, vagy nem mész hozzá.

Ha együtt laktok, tüntetőleg ne mesélj neki semmiről. Ha megint jön a nyavalygás, közöld vele... Mást nem tudsz tenni.

"ha elmondok neki valamit"

Ne mondj el neki semmit! Legalábbis olyanokat ne amibe beleszólna.

Nem olyan könnyű ez, mert az édesanyád, és a legjobb szándékkal teszi, és biztosan neki is fáj, hogy ha rászólsz ezért. Biztosan rosszul esik neki az is, hogy nem vele beszéled meg a fájdalmaidat, pedig ő látja rajtad.

Próbálj te is engedni egy kicsit, mondj el néha ezt-azt, hogy úgy érezze, hogy vele is megosztod az életedet, nem csak fizikálisan.

Ő idősebb, már biztosan nem fog megváltozni, ha te nem engedsz, akkor minden így marad. Inkább engedj te - még ha idegesítő is -, mert veled is úgy fognak majd bánni a gyermekeid, ahogyan te bántál a szüleiddel.

Sok kérdező arra panaszkodik, hogy a szülei hónapokon át meg sem kérdezik, hogy hogy van, mi a baja, mi van vele, te meg arra panaszkodsz, hogy az anyukádat érdekled, figyel rád, fürkészi hogy mi van veled, te meg le akarod rázni valami mondvacsinált ürüggyel.

Szerintem te is szégyellnéd magad, ha kívülről látnád magatokat!

Nézd anyu, tudom, hogy vérig fogsz sértődni, de nekem egyszerűen nincs igényem ezekre a lelkizésekre. Sőt, már kifejezetten idegesít, hogy állandóan ezzel nyúzol.

Természetesen megsértődik majd, de legalább a faggatózás abbamarad. Mást sajnos nem tudok tanácsolni, legjobb lenne külön tőle, de gondolom az most nem megoldható. Neki kellene észrevenni, hogy felnőttél, de nem hajlandó rá.

Hagyni kell, hogy csak duzzogjon, mert nem csak infantilis a viseledése, de nagyon erősen agresszív is. Ő mindenről tudni akar, ha tetszik neked, ha nem. És nem, nincs ehhez joga egy felnőtt ember esetében, ha százszor is az anyád. Egy valódi anya tudja, hogy mikor vonja ki magát a gyereke életéből, és felnőtt gyerek esetében csak akkor jelenik meg, ha hívják, - azza kérik a segítségét.

Csak azért, mert háromszor elmond valamit, még nincs igaza, viszont nagyon igazad van neked, aki azt mondod, hogy baromira idegesítő. Az bizony! és ha tudnád, hogy milyen durva (lelki) agressziónak számít...!

Nem közben kell leállítani, hanem AZONNAL, amint eleged van belőle.

Ha rossz kedved van, és nem akarsz vele beszélgetni, akkor csukd be az ajtódat és ha be akar jönni, annak ellneére, hogy megkérted, hagyjon magadra, akkor zárd is be. Írj naplót, írd ki magadból a gondjaidat. És jobb volna, ha minél előbb elköltöznél tőle. Felnőttél. Minek akarsz még vele élni?

Nem értelek... Leírod, hogy amióta él, azóta ilyen. Akkor mégis mit vársz? Hogy majd idős korára változik meg? lol

Egyébként is. Ha mindig ilyen volt, már rég hozzászokhattál volna.