Anyám már legszívesebben 16 évesen kidobott volna otthonról, mégis a mai napig akadályozza a "leválást". Miért?

Azt sem tudom mit csináljak, nem bánnám ha egy nap legalább 36 óra lenne, úgy talán mindenre volna időm.

2 munkám van, azért vállaltam el kettőt is, hogy egy átlagos 8-10 órás munkáért járó bért megkapjak a kettőből. Délután 5re érek haza. Ilyenkor meg általában rohanok át páromhoz, hogy segítsek neki az az napi munkát befejezni. Szerencsére már csak apróbb munkák vannak, pl festét, gipszkartonozás stb-stb belső munkák. Hétvégén is általában egész nap ott vagyok vele, mert neki sincsen más segítsége rajtam kívül, hacsak valakinek nem fizet. Anyámnak itthon ritkán segítek, de mindig elpakolok magam után mindent, elmosom a tányért, kimosom a ruháimat stb szóval rám 1 percnyi gondja sincsen. Néha ha barátom is pihen, akkor pihenés képpen anyáméknak én főzök itthon. Anyám folyton ki van akadva, hogy én nem segítek otthon, és hogy nem törődöm senkivel, csak saját magammal. Anyám az utóbbi 3 évben egyetlen egy munkát sem vállalt el, neki mindennel baja volt, semmi nem neki való volt. (irodai munkához ő nem ért, felszolgálni nem fog stb legalább 6 munkát utasított el) Viszont pénzt meg kér tőlem, hogy én milyen sokba vagyok nekik! Mikor alig van itthon kaja, van hogy 1 hétig, semmi mást nem eszek kenyéren kívül!! vajaskenyér, májkrémeskenyér, zsíroskenyér, és kezdődik előlről, reggel-délben-este.

Tesómat ellátja mindennel. Apám meg elissza a maradékot.

Anyámnak meg mondtam hogy nem adok pénzt, mert akkor soha az életben nem fogok tudni elköltözni otthonról, hitelt meg nem kapunk, de ha kapnánk sem vennénk fel! Ha pedig adnék neki pénzt kajára, akkor tesómnak venni egy újabb rakat cola-édesség-energiaital-fagyi adagot, mert tesómnak ez napi szinten jár! (1000 ft minimum) Én meg ugyanúgy nem ennék semmit, vegyél magadnak reggelit, vigyed azt a melóba, úgyis van pénzed neked!

Nem sorolom, de borzasztó az egész helyzet otthon. Párom idősebb tőlem, több mint 5 évvel, tőle soha egy kanyit sem kértek el, pont azért, hogy a pénzt amit keres, tudják hogy úgyis jó célra költi el. (amire én is) Csak az én anyám nem érti ezt meg.

Az összes környékbeli fiatal, korunkbeli, aki keres, az összes pénzét nyaralásra, heti szintű szórakozásra és öltözködésre költi el, senkitől nem kérnek egy kanyit sem, az én anyám meg legszívesebben az összes 89 ezer ft-omat elvenné és eltapsolná a semmire, közben meg eszi őt a fené, sárga az irigységtől, ha veszünk párommal valamit! Párom megmondta, hogy anyám soha az életben nem teheti be oda a lábát, amiért mi ketten szenvedtünk éveken át, de én is így vagyok vele, hogy nem kívánom látni anyámat.

Gyerekkorom óta utál, soha nem kaptam meg semmit. Én voltam a legszerencsétlenebb gyerek az egész iskolában, 1 cipőt hordtam egész éven, éveken át, mert anyám sajnált 1 pár új cipőt venni stb.

Miért ilyen?

Azt akarja hogy takarodjak el otthonról, ahogy ő mondja, közben meg hátráltat??