Mit tegyek? A menyem nem hajlandó semmire sem, ha szólok neki, megsértődik, adjak a fiamnak ultimátumot?

10-es vagyok.

Az én öcsém sem lett papucsnak nevelve, de most mégis az. Nem is hívjuk már fel, mert a kedves felesége azon is berág. 5 éve házasok, de még nem szólított egyikünket sem a nevünkön. Az esküvőmön kiverte a balhét, mert irigy volt. Örült amikor elvetéltem, pedig ő is terhes volt a 2. gyerekkel. A 7 hónapos kisfiamat meg sem nézte. Tesóm szerintem csak titokban jön anyáékhoz, hol egyik, hol másik gyerekkel. A felesége egy bevásárlást sem tud egyedül elintézni. Idősebb a tesómnál, ronda is nagyon, semmi kedvesség nincs benne, tesóm mégis vele van. Hogy miért? Szerintem ő is tudja, hogy belelépett a sz..rba, de győzködi magát, hogy annyira nem is büdös, és legalább melegíti a lábát. A következő az lesz, hogy elköltöznek a városból vissza ahonnan a csaj jött (csak 30km), mert ott jobban ki tudják használni a csaj szüleit. A gyerekeket már beíratta ott óvodába, tesómat meg minden hülyeséggel meggyőzi, hogy miért is lesz jobb, ha mindennap áthordják majd oda őket. Tesóm nem veszi észre, hogy a következő az lesz, hogy a kedves felesége majd nem akar hazajárni, mert minek, hiszen nem köti őt ide semmi. A férje neki nem számít. A gyerekek sem, csak azért vannak, mert így "normális". Nem szereti őket sem, tesómat sem. Csak a saját érdekeit nézi. Tesóm világéletében megszólta a papucsférjeket, erre tessék. De persze vérig van sértve, ha valaki lepapucsozza.

Engem mélységesen felháborítanak az ilyen nők. Kedves Kérdező, jó ötlet amit írtál. Úgy látom nem vagy az a típus aki nyíltan leordítja a másikat. Nem biztos, hogy a menyed észre fogja venni magát. Én már azon kiakadtam, hogy nem jut eszébe magától elmosogatni. Gondolom ő sem nyitja ki a száját ha nem tetszik neki valami,csak susmusol a fiad fülébe. A sógornőm is ilyen volt, ültünk az asztalnál, ő meg sugdolózott tesómnak, hogy mi ne halljuk. Ha mentünk hozzájuk, akkor ő átment a másik szobába. Volt, hogy az ajtót sem nyitotta ki mikor csöngettünk. A telefont sem vette fel, mikor hívtam (akkor született a kisfiuk, és gratulálni szerettem volna. Mindegy, megtettem személyesen). Már nem megyünk hozzájuk, annyi keserűséget okozott. De megszívta szerencsétlen, mert a gyerekei imádnak bennünket, és sosem akarnak hazamenni. Szerintem el akarja érni, hogy egyáltalán ne találkozhassunk a gyerekekkel.:(

Bocs, hogy állandóan magunkról írok, de sok bennem a keserűség.

Annyit javasolnék, hogy ha ilyen finom módszerekhez folyamodsz mint amiket leírtál, akkor arra ügyelj, hogy a fiadnak ne mondj rosszat a menyedről, mert akkor védekezésre kényszeríted. Ne kelljen megvédenie, mert ha szétválnak útjaik, akkor téged fog hibáztatni. Felelősséget nem fog vállalni. És lehet, hogy elveszítitek a fiatokat, de sajnos nem tehetsz ellene.

Nekem anyukám és az anyósom is normális, és számomra érthetetlen, hogy mi a jó abban, amikor valaki szándékosan rosszban akar lenni az anyósával. Lehet, hogy tényleg a féltékenység, vagy nem tudom mi, de annyira dühítő.:(

A 10-es válaszadó története kicsit hasonlít az egyik családtagunk történetére. A unokatesóm felesége is ugyanolyan, mint a menyed, azzal a különbséggel, hogy neki csak az evés jár a fejében. Szokott főzni, elmosogatni, de mást nem csinál. A szennyest egy kupacba gyűjti össze, nem mossa ki mindennap. Ezért van ilyen büdös náluk (bácsikám mondta, amikor látogatóban volt). Még a gyerekeivel sem törődik eleget, mert úgy gondolja, hogy a leghelyesebb nevelés az, ha nem állít fel akadályt a gyereknek, hogy mikor menjen aludni, fürödni, stb. Ezért sajnos, a gyerekek eléggé neveletlenek. A nagyobbik nem sűrűn akart oviba menni, de hála a törvénynek, az oviba járás már kötelező, különben megbüntették volna. Nemrég tudtam meg a másik unokatesómtól, hogy már a harmadik gyereküket várják ősszel. Mondanom sem kell, hogy az ÖSSZES családtagnál kiverte a biztosítékot. Minek kell még egy gyerek, amikor nem is foglalkozik velük eleget? Úgy vélem, csak a családi pótlék miatt csinálja. Dolgozni sem szeret (pedig nem roma). Ráadásul tahó is!

Mélységesen felháborít, hogy vannak olyan emberek, akiknek eszébe se jut a másiknak segíteni, önállósodni. Még azon sem gondolkoznak el, hogyha egyedül élnének, kik fogják a ruhákat kimosni, vagy elmosogatni. A manók? Peeersze!

Ezért azt kívánom a Kérdezőnek, hogy próbálja meg gatyába rázni azt a lusta asszonyt. Ha nem, akkor mehetnek. Keressenek maguknak egy másik albérletet.

Viszont érdeklődnék, hogy amikor albérletben laktak korábban, akkor sem volt ott nagy tisztaság, igaz? Vagy csak azért tett-vett az asszonyság, mert a főbérlő megfenyegette őket? Az unokatesóm a feleségével is albérletben lakott, amikor az elsőszülött gyerekük 3 éves volt. És sokszor volt, hogy a gyereknek kedve támadt visítozni. Sokat panaszkodtak rá a szomszédok. Végül a főbérlő azzal fenyegette meg őket, hogyha nem csendesítik le a szerencsétlen flótást, másnap kirakja őket.

35-ös vagyok.

Akkor a keresztlányod valószínű szemellenzőt húzott szegény. De én kitaláltam erre egy jó taktikát, hogy mit tehetünk! Szépen lassan fel kell vázolni nekik a tényeket, a színtiszta valóságot, amit még meghazudtolni sem lehet. Hogy mi a nem jó, és hogy ez miért nem lesz jó. Legbelül ők is tudják, hogy nem jó, de még nem akarják beismerni. Megpróbálják kivárni az ellenkezőjét. Ez idő alatt, mi pedig élünk a saját elveink mentén, amit helyesnek érzünk, és ahogy folyamatosan boldogok vagyunk. Aztán a másik látni fogja, hogy nekünk mégis könnyebb, megmaradtunk az elveink mentén, nem hagytuk el magunkat, és boldogok vagyunk. Ez elkezdi majd zavarni, és akkor rájön, hogy nekünk volt igazunk, és elkezd majd úgy élni, vagy változtat rengeteg dolgon.

Ja az én húgomat nem veri a srác szerencsére, inkább ellenkezőleg.. Már-már ijesztően függője húgomnak, meg kézzel-lábbal erőlködik a kapcsolatért. Ez nem vezet majd sok jóra szerintem, egy kapcsolatban mindkét félnek kell szabadság, meg saját élet.

Na mesélj,mi történt???

Most már kíváncsi vagyok!!

Kitartás, és tartsd magad a fogadalmadhoz.

Tényleg csak kettőtökre főzz, vagy rendelj, vagy kifőzdézzetek. :)

Csak magatokra moss, rájuk ne takaríts. A hűtőben tényleg különíts el két polcot, és tegyél jelzést a polcokra, hogy azt ti vettétek, a tiétek.

A fiad is észhez tér majd, ha látja, asszonyka egész nap mereszti a seggét, és amikor hazatér a munkából, se kaja, se tiszta ruha, se kitakarítva. Azért megnézném a fiad, amikor majd tiszta ruhát akar felvenni, és nem lesz egy darab sem. :)

Sajnos kedves Kérdező, a menyeddel egész biztosan nem fogsz tudni semmit csinálni, és tudod miért? , mert meg van győződve róla, h különb nálatok (ami persze egy abszurdum :-)), és ti legyetek megtisztelve, h közétek ereszkedik. A fiad is érzi (mert felé is ezt sugallja), ezért igyekszik neki mindenben megfeleni. Egyébként azt ugye tudod, h a fiaddal van a legnagyobb gond? Nem mer és nem is akar konfrontálódni, sőt, kerüli az összecsapást, mint ördög a tömjénfüstöt, ezért megpróbál hárítani, és ha muszáj, inkább téged kritizál, mert neked mer szólni (ami nem szép tőle,mert azért agya csak van, és látnia kellene, h a párjának miben van igaza és miben nincs).

Mesélek a mi életünkből, ha nem untatlak, hátha kicsit árnyaltabb lesz a kép, ugyanis sok hasonlóság van a párom és a menyed közt - na nem a lustaságában, azért az én párom dolgozik rendesen, gondoskodik a családjáról. Anyumnál lakunk, van egy pár hónapos pici babánk - mióta együtt vagyunk, itt lakunk, anyám körbeugrál bennünket, a páromat saját fiának veszi, minden jár neki, ami nekem is... Egy fillért semmibe nem adunk, így tudok spórolni, h kicsit összeszedjük magunkat, ne legyünk megtakarítások nélkül. Időközben van lakásunk, autójaink, kicsi pénzünk, igazából mindenünk megvan (persze normál keretek közt), egyelőre nem jelentenek gondot a váratlan kiadások, jól élünk - a párom egész jól keres, de ha nem lenne az ÉN anyám, egész biztosan nem lennénk ilyen szinten!

Ami a "szép" a dolgokban: a párom mikor idekerült, képes lett volna a flakon üdítőt bevinni a mi hálónkba (dacára annak, h egy fillért nem adunk semmibe,mert anyám el nem venné, de ők (lásd a menyed is) ilyeneken nem gondolkodnak, h ez milyen dolog már). Úgyhogy kérdező ne haragudj, de nagyon nagy gond van a fiaddal, ugyanis én sokat balhézok (főleg az elején) a párommal! Megmondtam neki, h ez nálunk nem szokás, itt nincs olyan, h ez az enyém, minden tegyen csak ki a konyhában és nem is tesszük szóvá, h kié mi a hűtőben pl. - meg ne próbálja ezt még1szer! (Normálisnak tartotta, h szóvá teszi anyámnak a mézét, amit az anyukája küldött NEKI - nem voltam tőle messze, h megverem :-), mikor anyám mondta.)Amit veszünk, az közös, ugyanúgy a házhoz, ha pl. javítani kell vmt, szépen megvesszük és csend legyen - hol vagyunk mi attól, amit anyám segít nekünk! Ráneveltem, h igenis segítsen a háznál, ami olyan munka, azt csinálja ő, mégis mit képzel, majd az anyám meg én fogom, amikor férfi van a háznál!

A te fiadnak is ezt kellett volna, segítitek őket, neked kell tudnod, h milyenek vagytok, ki lehet- e veletek jönni. Azért azt gondolom, h valamiért csak ott laknak :-).

De ami fáj -és ide akarok kilyukadni- akármit tesz az anyám, akármennyit segít is ,a párom akkor sem tiszteli annyira, amenyire megérdemelné. Sokszor nagyon rosszul esik, ahogy szól hozzá (a hangnem, nem a szavak), amilyen vele, nagyon sokat veszekedünk miatta és rossz érzéseket hagy bennem, nem tudom megbocsátani (mert nem hagyom szó nélkül, az ő szülei sokkal jobb szinten vannak, de a VILÁGON SEMMIT NEM SEGÍTENEK, SŐT.... és én mégsem engedem meg azt a hangnemet velük, amit a párom. (Az én anyósom azt sem tudja, h nekem is van szülinapom pl. nemcsak a fiának :-))). Pedig amúgy nagyon jó ember (azért sokat is változtattam rajta), anyám szereti, inkább mellé áll mint mellém - és látod, mégis ilyen nekemista, ezeknek az embereknek minden jár és természetes a másik családjától! Azt már meg sem kérdezem, h a te menyed családja mit segít a fiataloknak :-)))).

Akármennyi ultimátumot adhatsz nekik, bármennyit tárgyalhattok, bármilyen észérveket felsorakoztathattok, nem fogsz vele elérni semmit. Vicces, h még ti menjetek el máshova enni, meg te találd ki, h mit hazudj, miért címkézed az ételt a dobozokban nem tudom mennyi idős fejjel, mindennap főzz stb., egyszóval te változtasd meg a szokásaid,mert a menyednek nem lehet szólni - ezekkel a kényszermegoldásokkal nem oldasz meg semmit.

A külön szennyeskosár, miegymás evidensnek kellett volna, h legyen elejétől fogva, mégis milyen dolog ez már, h a 28 éves fiadnak meg a MENYEDNEK te mosod a szennyesét???

Meg kell mondani, kedves Kérdező a gyerekeknek, h látom, nem jó itt nektek, tudom is én, Andika sem szeret itt lenni, nyugodtan mondd, h biztosan te vagy a hibás :-) (csak, h a vipera ne tudjon beléd kötni),sajnálod, h így alakult, és mivel nem szeretnéd, h így kelljen leélni a fiatal éveiket, boldogtalanságban, legyenek kedvesek összepakolni és elköltözni - akármilyen nehéz is lesz ezt kimondani, de meg kell tenni,mert mindenhogy mérgesedik el a helyzet, ha ott maradnak, lesz ennél sokkal rosszabb is, és majd azután mondhatjátok, esetleg hangosabban, h menjenek. Hát kinek kell ez?

Mindezt kedvesen, veszekedés nélkül - amíg mindenáron (ezt a szitut már lehet így nevezni) magad mellett akarod őket tartani, addig te vagy alárendelt pozícióban.

Ha neked támad a fiad, h kidobja a saját anyja és apja -biztosan megkapod- meg kell mondani, h fiam én nem doblak ki benneteket, de nincs pénztermő fánk és nem bírjuk a kiadásokat - ennyi, nem vernék a fejükhöz összegeket, majd ha maguk kérdezik, ha ott akarnak maradni. (Ha az én anyám egyszer mondaná, h nem bírja a számlákat, természetesen rögtön fizetnénk - végül is ha te figyelmeztetted és semmi reakció, így a saját fiad téged használ ki. Legalább spórolnak, vagy csak elmegy a hessbe?)

Meg kell mondani a fiadnak, h nem így nevelted, és mindent megkapott tőletek, nem szép dolog, ahogy bánik veletek - miért nem mondja a párjának, h segítsen neked? Persze ezt a menyecske előtt, hogy ne tudjon később vádaskodni senki. Ne mondd neki szerintem, h ne menjen haza panaszkodni ha baj van, ez nagyon rossz ötlet, mert beletaszítod a magányba.

Nyugodtan mondd előttük (mindenki legyen ott), h szívesen látlak akkor is, ha valami bajod van/lesz, téged is Andikát is, menjenek csak haza, mondja el, ha vm bántja (végülis akkor hogy fogja tudtotokra adni, h megbánta a viselkedését :-)), te pedig majd megpróbálsz jó tanácsot adni,amit ha akarnak megfogadnak, ha nem, nem. Nem fogod Andika ellen hangolni - ezt is Andika előtt :-) (el kell fogadnod, őt választotta, felesége, csak nem az a cél, h elváljanak - hátha még sikerül alakítani a menyecskén) , mert neked ugye nincs vele bajod, csak különbözőek vagytok és nem megy az együttélés.

Egyébként pedig az lenne a legjobb, ha a másik fél szüleihez mennének :-), akkor nézne a fiad nagyot, biztos nem lenne az a szuper élet, mint nálatok (ahogy pl az én esetemben sem, volt, h megkérdeztem a páromtól, h szerinted nálatok lakhatnánk-e így, tudnánk-e annyit spórolni, mint itt nálunk? Volt képe azt mondani, h igen, igaz, nem túl meggyőzőn. Hogyne, az ő szülei tőle is elvették a pénzt, majd ha 3ad magával lenne, pont akkor nem :-))).

Menjenek csak haza, a menyed családjához, ha meg oda nem lehet, akkor a fiad azért kezdjen el gondolkodni, és kérdezze már meg, h miért nem? És ha az a válasz, h sokba kerülne -akkor már mehetnek albérletbe is-, akkor azt hiszem szintén van a fiadnak min gondolkodni és miért bocsánatot kérni.

Ne haragudjatok, h ilyen hosszú lettem, remélem kicsit tudtam segíteni és kívánom, h rendben tudd hozni (ha kicsit időigényesen is) a családi életeteket.