Rákiált a férjem a gyerekre, ha az vmi. Butaságot csináL, szegény gyerek összerezzen tőle, hiszen nem várja. A gyerkőc 2 és fél éves. SZerintetek nem árt ez neki?

Egyetértek a rákiáltással, de csak akkor ha azt magyarázat követi, hogy ezt meg azt miért nem szabad.

Azt tapasztalom, hogy azok a gyerekek, akikre sosem mertek erélyesebben rászólni a szüleik, nagyszájú, paraszt viselkedésű felnőttek lesznek.

Meg kell nyilván válogatni, mikor szabad rákiabálni, ne "csak" a mi türelmetlenségünktől függjön.

De vannak helyzetek, amikor már folyamatosan olyan dolgokat művel, ami ránézve veszélyes, vagy nagy kárt tud okozni vele, akkor ha a magyarázatot még nem is érti meg, erélyesen rá kell szólni, h hatást érjél el...Sajnos

Légy nagyon türelmes és szerelmes a férjeddel! Érdd el, hogy megnyugodjon! Akkor ő sem lesz türelmetlen.

A gyerekre akkor van értelme rákiáltani, ha olyat csinál-vagyis ne a felnőtt lelkiállapota indokolja, hanem a gyerek tette. A gyerek meg fogja tanulni jól megfigyelni a felnőttek lelkiállapotát, és arra reagálni. Más baja nem lesz. De jó lenne, ha kiegyensúlyozott apukája lenne, ezen kéne dolgozni. Talán túl sokat vállal magára, hogy eltartsa a családot? Vagy nem a régi már Veled a szerelem? Próbálj változtatni! Ez csak egy jel! Nem a kicsiért aggódnék, hanem a férjemért!

Jobb mint azok akik tesznek rá mit tesz a gyerek. Az olyan egy elkényeztetett barom f.sz lesz. A gond, hogy a mostanki kölkök nagy része ilyen, hisz ne neveljünk, ne kiabáljanak velük, ne bántsuk szegényeket a suliban rossz osztályzattal, stb. Bele se merek gondolni mi lesz itt 10-15év múlva.

Nyilván ha a férjed túl sokszor teszi ezt akkor is amikor nem indokolja semmi, akkor az nem jó.

Ha el is magyarázza vagy te elmagyarázod a gyereknek, hogy apa miért kiáltott rá, szóval miért rossz, helytelen, butaság, amit csinált a gyerkőc, akkor nem lesz baj. Sokkal nagyobb baj, ha a gyereknek mindent megengednek és sose szólnak rá erélyesen, akkor nem tanulja meg igazán, hogy hol a határ.

Anyukám több, mint 25 éve tanítónő, és mostanában mindig mondja, hogy ilyen nehéz nem volt, és ez zömében azért van, mert most kerültek ki az első olyan generációk (9-10 éveseket tanít), akiket nem nevelnek következetesen. Van egy diákja, aki nagyon követelőző, és ha nem az van, amit ő akar, akkor veri a társait, vagy ki akar ugrani a suli ablakán (1. emeleten van a terem), meg hasonlók, amikkel önmagára és a társaira is veszélyes, illetve az első 2 órát végigalussza, mert éjszakázik. Ilyen gyerek lesz abból, akit nem nevelnek következetesen. Anyu említette a szülőknek, hogy biztosítani kéne a gyerek pihenését, mert ez így nem normális állapot ennyi idősen, hogy az első két tanórán alszik, és még anyu kapta a leteremtést, hogy ne adjon nevelési tanácsokat.

Ha rögtön rákiabál, mert szerinte (!)mert "butaságot" csinál, ez a gyerekre abszolút rossz hatással van, egy idő múlva el fogja bizonytalanítani, félős lesz, nem mer az új helyzetekben dönteni, visszahúzódóvá alakul, szóval nagyon káros módszer.

Ha kétszer háromszor elmondja , hogy valamit nem szabad, teljesen érthető és jogos, ha utána emeltebb hangon szól, na de rögtön, és ráadásul egy 2 évesre, ...

"Nagyban akadályozza ez a módszer a saját akaratának érvényesítését és azt, hogy maga döntse el: mit szabad és mit nem."

nah épp ez az. Ezért van ennyi szemétláda kölök kint. Mert a hülye szülei szerint nem szabad akadályozni a szabad akaratának érvényesítésében (magyarul az lesz amit ő akar), és ő döntse el mit szabad és mit nem. A legpocsékabb szülő az aki ráhagyja a gyerekére, hogy áhh okos a gyerek, majd eldönti mi a jó és a rossz.