Mi tehetnék ebben a helyzetben? A házasságunk menthetetlenül kihűlt, én beleszerettem egy kollégámba és szeretnék elválni, de azzal tönkretenném a férjemet.
Ha nagyon komolyan és végleg feladtad, akkor nem is volt értelme kiírni a kérdést.
Úgy érzem, hogy azért valami csíra még benned is kell, hogy legyen, valami tudatalatti remény a házasság megmentésében.
Amúgy azt nem tudom, hogy a férjeddel beszéltél-e? Ugyanis mi pasik sajnos gondolatolvasók nem vagyunk. Sőt, ha a nő nem "küld hibaüzenetet" képesek vagyunk azt hinni, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. A nők abban az egyben hibáznak, hogy elvárnak, "azthisznek" és feltételezik, hogy a férfi érteni fog virágnyelven, magától kitalálja azt, hogy a nőnek hogy lenne jó illetve "észreveszi magát". Sajnos mi nem így működünk.
Első körben én azt kérném a helyedben a párodtól, hogy egy nagyon komoly, feltáró mély beszélgetésre szánjon időt veled. Ekkor elmondhatod, hogy mi hiányzik, mit-hogy szeretnél. (Ettől nem leszel kisebb, sőt, én kimondottan TISZTELNÉM a páromat és FELNÉZNÉK rá, ha konkrétan elmondana mindent és nem csak kerülgetnénk a szart és mindent a szőnyeg alá söpörnénk. - Nálunk ugyanis ez megy.)
És ekkor elmondhatod, hogy bizony a válás is felmerült benned. Szerintem erre azért össze kellene kapnia magát. Az külön respect, hogy nem kefélsz a kollégával és hogy ő is tiszteletben tartja a dolgokat. Hidd el, ha rendeződtök, ez jól fog jönni. Mármint az, hogy nem mentetek tovább a kollégával.
Az viszont biztos, ne hazudj a férjednek, ne hitesd el vele, hogy minden oké, ha nem így van.
Ha végképp menthetetlen a dolog, de emberileg a férjedet sem akarod kicsinálni, akkor szépen végig kell mindent beszélni és békében elválni úgy, hogy a gyerekeket sem vonod meg tőle stb. Úgy veszem ki, hogy intelligensebbek vagytok annál, hogy utána egymás ellen hergeljétek a gyerekeket, meg azzal szívatgassátok egymást, hogy az egyik nem viheti el, a másik direkt később viszi vissza stb. De ez a legvégső, elsőnek inkább a beszélgetés és a megmentés.
Nagyon tetszik a válaszod, de ha ezt tudod:
"Ettől nem leszel kisebb, sőt, én kimondottan TISZTELNÉM a páromat és FELNÉZNÉK rá, ha konkrétan elmondana mindent és nem csak kerülgetnénk a szart és mindent a szőnyeg alá söpörnénk. - Nálunk ugyanis ez megy."
, akkor Te "észrevetted Magad", akkor miért nem csinálod meg ugyanazt a saját házasságodban, ait másnak tanácsolni tudsz?:D
Az első lányunk megszületésétől kezdve nem működött ez a házasság. Akkor még próbálkoztam, szerveztem közös programokat, amit ő mindig lemondott vagy elfelejtett, próbáltam bevonni a család életébe, beszélgettem vele (beszéltem hozzá, ő meg bólogatott). Néha úgy érzem, hogy csak a gyerekek "legyártására" kellettem, hogy bebiztosítsa magát, csak ezt akkor bolond szerelmesen nem láttam.
Ha megpróbálom vele megbeszélni a dolgokat végül mindig oda lyukadunk ki, hogy majd a lányainknak meséljem el, miért él apu az utcán és miért nem tud velük foglalkozni.
Nincs semmi ami közös lenne mindent vagy én vagy a szüleim teremtettek elő. Amikor összeházasodtunk, eladtam a lakásomat és a szüleim telkén építettünk belőle egy kicsike házat. A szüleim segítettek a gyerekek körül amíg fel nem vették őket bölcsibe, mert nekem vissza kellett mennem dolgozni. Akkor a férjem azt mondta, hogy még 5 évnyi hitele van, erről kiderült, hogy 17 év. Azzal mentegette, magát, hogy nem merte elmondani, de majd megoldja és minden rendben lesz, csak bízzak benne. Emellett még van egy nem forint alapúja is, így már havi 150-160000Ft-ot fizet törlesztésként, 190000 körül van a fizetése.
Szerelmes már egyáltalán nem vagyok belé, inkább csak szánom, amiért ennyire kilátástalan az élete és el vagyok keseredve, hogy minket is magával ránt. Eszem szerint azonnal elválnék, de a szívem szerint úgy érzem nem tehetem ki az utcára
Hát akkor becsapott, mert hitellel jött a házasságba, amit Te törlesztesz? Nehogymáááá!
Végy neki egy kis lakást, vagy alakíts ki külön lakrészt és hagyd sorsára anyagilag!
"mindig oda lyukadunk ki, hogy majd a lányainknak meséljem el, miért él apu az utcán és miért nem tud velük foglalkozni."
Mondd meg neki, hogy a lakhatását (csak a helyet váláskor, rezsit nem!) és a találkozást biztosítod, azt csá!
"Az első lányunk megszületésétől kezdve nem működött ez a házasság."
7 éve vagytok házasok, a nagyobbik lányod 5 éves. Miért vállaltatok még egy gyereket? A nagyobbik születése után lett ilyen? Mennyi idősek vagytok?
Hogy lehet, hogy nem ismerted ki előtte? Vagy ennyire megváltozott volna?
A házasság előtt albérletben lakott a testvéreivel, már nekik is családjuk van, nem tartják a kapcsolatot. A szüleivel sem beszél, miattuk van a hitel legnagyobb része.
A második kislányt nem terveztük, elmozdult a spirál. Én is tudtam, hogy nem jó ötlet egy második baba. Már az időpontom is megvolt, de képtelen voltam elvetetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!